Véri Dániel (szerk.): A Ferenczy Múzeumi Centrum Évkönyve - Studia Comitatensia 35. (Szentendre, 2017)

Régészet - Hajdu Barbara: Ulcisia Castra római katonai táborának területén 2004–2005 között feltárt terra sigillaták

HAJDÚ BARBARA: ULCISIA CASTRA RÓMAI KATONAI TÁBORÁNAK TERÜLETÉN 2004-2005 KÖZÖTT FELTART TERRA SIGILLATÁK Mivel a legtöbb pannoniai leletanyagban megta­lálhatóak a pfaffenhofeni műhely termékei, így Ulcisia Castra táborában szintén jelen vannak, bár számuk rendkívül alacsony (1. diagram).26 Az innen szárma­zó három töredék közül mindössze kettő darab volt meghatározható (1. táblázat), amelyek közül az egyik egy díszítetlen Drag. 33 pohár, míg a másik egy azo­nosíthatatlan típusú tojásfüzérrel díszített Drag. 37 formájú reliefdíszes tál. Ez utóbbi a korábban emlí­tett westerndorfi Comitialis áruval együtt a tábor fala mellett található árokból származik, így a feldolgozás jelenlegi állása szerint a betöltés keltezésében akár a terminus post quem szerepét is betöltheti. Eszak-Afrika Az úgynevezett „terra sigillata chiara” vagy az „észak-afrikai vörös bevonatú áru” a reliefdíszű edé­nyeket gyártó európai műhelyek hanyatlása után, a 3. század második felében terjedt el a Római Birodalom Mediterráneumon kívül eső területein annak ellenére, hogy a Földközi-tenger térségében már a 2-7. század során készítették és forgalmazták.27 A kerámiatípus többnyire díszítetlen. Eleinte itáliai, valamint dél-gal- liai formákat utánzó tálakból, tányérokból és tálcákból állt a műhelyek kínálata, amelyeken néhány esetben megfigyelhetünk pecsételt, applikált vagy rovátkolásos technikával készült díszítést. Az edényeken megjelenő motívumok sok esetben keresztény szimbólumokat, illetve bibliai történetek jeleneteit ábrázolják. Pannónia területére elsősorban a 3. század elejétől Tunézia kö­zépső részén gyártott chiara C, illetve a 4-5. században forgalmazott chiara D jutott el. A táborban megtalálható észak-afrikai terra sigil- laták különlegessége, hogy Pannónia északi részének lelőhelyei esetében csak ritkán fordulnak elő vagy tel­jesen hiányoznak a leletanyagokból. Ezért kiemelendő, hogy Ulcisia Castra esetében megfigyelhetőek még akkor is, ha számuk igen csekély a többi műhely pro­duktumaihoz viszonyítva. Továbbá amiatt is fontosak, mivel Szentendre területéről publikált leletanyagból eddig nem ismertünk Észak-Afrikából származó árut. A szentendrei anyagban három észak-afrikai vörös bevonatú áru töredék található, amelyek két edény­ből származnak. Ezek között két típus különíthető el, amelyek a C műhelykörzetben készültek, Tunézia középső részén.28 Az itt megjelenő edényformák a Pan­nónia más lelőhelyein szintén megtalálható díszítetlen tányérok közé sorolható Hayes 50 A és a rovátkolással, üvegek facettált díszítését utánzó díszített peremmel rendelkező Hayes 45 A típusú edények, amelyeket az 3. század közepétől a 4. század közepéig gyártottak.29 A terra sigillata anyag értékelése Az eddig feldolgozott töredékek összetétele alapján előzetesen megállapítható, hogy Ulcisia Castra tábora a 2. századtól a 4. század közepéig lehetett használatban. A későbbi feldolgozás során a keltezés időbeli határai kitolódhatnak további galliai vagy észak-afrikai áruk meglétének fényében. Kiemelendő, hogy a katonai környezet ellenére nagy mennyiségű az anyag, emellett széles az exportáló műhelyek, illetve a terra sigilla­ta típusok spektruma. Továbbá mind a sokszínűség, mind pedig a keltezés szempontjából fontos tényező, hogy megtalálhatóak a táborban a közép-galliai és az észak-afrikai áruk, amelyeket eddig kis mennyiség­ben vagy egyáltalán nem ismertünk Ulcisia Castra területéről. 26 Gabler 2014: 80. 27 Heimerl 2014: 15. 28 Heimerl 2014: 11. 29 Heimerl 2014: 26,28. 130

Next

/
Thumbnails
Contents