Tyekvicska Árpád (szerk.): A Ferenczy Múzeumi Centrum Évkönyve 2015 - Studia Comitatensia 34., Új Folyam, 2. (Szentendre, 2016)
Tanulmányok Pest megye történetéből - Reznák Erzsébet: Nyolc választás Cegléden, 1920–1939. Képviselők és választók a ceglédi sajtóban
Reznák Erzsébet: Nyolc választás Cegléden, 1920-1939 Lendvai István megválasztása, 1923. július 29. Haller ceglédi mandátumát ugyanis megtámadta a Gombos-párt, és bár a szavazás eredményének megsemmisítését indítványozó petíciójukat elutasították, Haller mégis lemondott.48 A budapesti mandátumról már korábban lemondott; megtartotta viszont a vasvári választókerület megbízólevelét. O ugyanis másodszor élt azzal, a mai szemmel szokatlannak tűnő lehetőséggel, mely szerint egy jelölt egy időben több helyen is beszállhat a választási küzdelembe. A ceglédi választókerület így hát ismét harctérré változott, és e kijelentés majdnem szó szerint értendő, hiszen a kíméleden, durva választási harc még a sokat tapasztalt ceglédi választókat is meglepte. A helyi sajtó ezúttal szemmel láthatóan zavartan reagált a helyzetre, az abban az időben kiadott öt újság közül három (a Ceglédi Híradó, a Czeglédi Keresztény Hírlap és a Czeglédi Kisgazda) meg sem érte a választásokat, egy (a Ceglédi Hírmondó) csak a választások előtt egy héttel jelent meg és csak egy (a Czeglédi Keresztény Újság) tartott ki egész évben. Ezúttal tehát nem könnyű az eseményeket nyomon követni, mert a helyi tudósítók vonakodva és a biztonságos távolból, olykor kifejezetten undorodva figyelték a történteket. Az ellenérzésre minden okuk megvolt, bár ajelöltek közül nem mindenkit egyenlő mértékben terhelt a felelősség a helyzet eldurvulásáért. Jelöltben ugyanis nem volt hiány. Öten (Dinich Vidor, Fóthi Vilmos, Lendvai István, Nagy László, Pálffy Dániel) jelentkeztek be a mandátumért; ehhez hasonló eset még sosem fordult elő Cegléden. Igaz, közülük egy (Nagy László) a választás befejezése előtt visszalépett, de a létszám így is szokatlan az addig esetleg kettős jelöléshez szokott városban. Valójában hárman most is az esélytelenek nyugalmával kezdhettek a korteskedésbe. Dinich Vidor 1920-tól a derecskéi választókerület színeiben ugyan kipróbálhatta már a képviselői életet, azt azonban, hogy ki vagy mi bátorította őt párton kívüli ellenzéki fellépésre Cegléden, már sohasem fogjuk megtudni. Fóthi Vilmos viszont 1922-ben már tett egy kísérletet, hogy a ceglédi mandátumot megszerezze, de úgy látszik, hogy optimizmusa az akkor elszenvedett kudarc ellenére is töretlen maradt, mert 1923- ban újra megjelent a városban, ezúttal a Független 48-as Kisgazdapárt jelöltjeként. Nagy László eredetileg Kecskeméten ügyvédkedett; hogy hivatását miért akarta felcserélni, Dinichhez hasonlóan párton kívüli ellenzékiként a bizonytalan politikai karrierre, szintén a rejtélyek közé tartozik. Pálffy Dániel papírforma szerint eséllyel várhatta a számára szerencsés befejezést. Öt a kormánypárt, az Egységes Párt kérte fel az indulásra, hiszen volt már politikai tapasztalata. Az 1920-as nemzetgyűlésbe Szeged egyik képviselőjeként jutott be, 1922-ben viszont nem került be, mert ebben erőszakos és alattomos okok megakadályozták — kommentálta a hírt az egyik ceglédi újság. Az itteni sajtó nagy tisztelettel ajánlotta őt a helyiek figyelmébe. „Pálffy Dániel a magyarországi kisiparosságnak a legexponáltabb férfia — így az egyik lap. Neki köszönhető főként az új ipartörvény megteremtése és sok más olyan intézkedés, mely a mai rettenetes adózási rendszer folytán a kisiparosságnak bizonyos fokú kedvezményeket jelent, s hogy a parlamentbe akart menni, az is csak azért volt a kívánsága, hogy közelebb férjen a kormányhoz, a kisiparosság érdekeit nagyobb súllyal tudja képviselni, s a múlt év december hó 3-án a kisiparosság érdekében hozott országos kongresszusi határozatokat keresztül tudja erőszakolni.”49 A ceglédi ipartestülethez küldött, huszonkét ugyanilyen szervezetből érkező átirat szintén támogatást kért Pálffy számára. Számíthatott a Czeglédi Hírmondó, a Czeglédi Keresztény Újság, a Czeglédi Kisgazda pártolására is. A Hírmondót kifejezetten azért alapították, hogy szót adhassanak az iparosokat „védelmező” Pálffynak. 48 A ceglédi mandátum... — Haller marad — Petíció. Czeglédi Keresztény Újság, 1923. május 8. 49 Pálfy bukása. Czeglédi Hírmondó, 1923. augusztus 5. 94
