Tyekvicska Árpád (szerk.): A Ferenczy Múzeumi Centrum Évkönyve 2015 - Studia Comitatensia 34., Új Folyam, 2. (Szentendre, 2016)
Tanulmányok Pest megye történetéből - Reznák Erzsébet: Nyolc választás Cegléden, 1920–1939. Képviselők és választók a ceglédi sajtóban
Tanulmányok Pest megye történetéből minden hangzott el egy-egy pártgyűlésen vagy a kortesek közkedvelt tanyáin a másik félről, de az itt készült tudósítások biztos, hogy végül megszelídítve kerültek be az újságba, hiszen az írott szöveg mindig illedelmesebb az élőbeszédnél. Volt azonban a ceglédi választásoknak egy állandó szereplője: Kossuth Lajos. Azt egyetlen jelölt sem kockáztatta meg, hogy az ő nevét kihagyja a programbeszédéből vagy kifelejtse a jelszavai közül. „Ha Kossuth Lajos ma élne, ő maga is támogatná a jelenlegi kormányt, mert hiszen nem Ausztriától függünk, hanem egy teljesen független önálló Magyarország kormányáról van szó” - ilyen és ehhez hasonló mondatokat hangoztattak minden évben az aktuális szónokok a ceglédi városházán, a Kossuth téren, az Ipartestület székházában, mert ezeken a helyszíneken rendezték leggyakrabban a nyilvános gyűléseket. Kossuth hírnevének nem árthattak, maguknak viszont nem sokat használtak ezekkel a formális szólamokkal; legfeljebb a Kossuth-kultusz gazdagodott újabb adalékokkal Magától értetődő a dolgozat legelején olvasható, a sajtó mindenhatóságáról szóló mondat, hiszen a helyi újság segédkeze nélkül mit sem ért a képviselő szónoki tehetsége, varázslatos egyénisége. A sajtó mellett persze számított a plakát, a nagygyűlés, és azt is jól tette ajelölt, ha személyesen végiglátogatta a társas köröket, a mértékadó városi egyéniségeket, a hivatalos személyiségeket, az állami alkalmazottakat és érdeklődött minden egyéb, „spontán” szervezett érdekcsoport gondja iránt. A hetilap révén viszont minden helyre eljuthatott a róla szóló hír, ami nagyon is méltánylandó körülmény, hiszen a ceglédi városközponttól nyolc kilométeres távolságban élő, önmagukat ugyancsak városi emberként számon tartó sokféle foglalkozású tanyasiakat is meg lehetett így szólítani. A sajtó támogatását ki is használta mindegyik képviselő, győztesek és vesztesek egyaránt. Egyetlen kivétel Zsengellér József, aki 1939-ben úgy nyerte el a választók mandátumát, hogy a vele kifejezetten barátságtalan három(!) újság ellensúlyozására egyetlen pártoló lapot sem tudott felmutatni. Zsengellér portréja azért sem illik a Horthy-korszakbeli ceglédi képviselők tablójára, mert közülük egyedül neki sikerült az a bravúr, hogy ceglédi lakosként bejutott a parlamentbe. Lehet, hogy elhamarkodott dolog olyasmit kijelenteni, hogy a sajtó nagyhatalom? A Zsengellér-jelenség pontos magyarázatát nem, de a lehetséges okát a tanulmány végén majd megtalálja az Olvasó. Cegléden a 20. században huszonhét választáson tizennyolc országgyűlési (nemzetgyűlési) képviselőt választottak meg; Kossuth Ferenccel (.Függetlenségi és 48-as Párt) indult 1904-ben és Csáky Andrással (Magyar Demokrata Fórum) végződött 1998-ban a várostörténet egyik újkori fejezete. Ezúttal azonban csak a két világháború közötti nyolc választás hat képviselőjével ismerkedünk meg; úgy, ahogyan azt a korabeli ceglédi újságok megírták. Haller István első megválasztása, 1920. január 25-26. Háborús pusztítás, az Osztrák—Magyar Monarchia összeomlása, mélypont a gazdaságban, válság a társadalomban, politikai okokból elmenekülök serege, az utódállamokból elüldözött magyar családok tömeges érkezése, nemzetközi elszigeteltség, egyszóval káosz a köz- és magánélet majdnem minden területén. Ám a nemzeti katasztrófa szélén egyensúlyozó Magyarország lakói „ősi szokás” szerint először nem a megoldás, hanem a bűnbak megkeresését szorgalmazták. A minden rosszért felelősök közül először a zsidókat bélyegezték meg; ez sem először fordult elő a magyar történelemben. Ezúttal azonban a kommunisták is felkerültek erre a képzeletbeli listára, de a legnagyobb megszégyenítést annak kellett elviselnie, akire a zsidó kommunista jelzőt aggatták rá. A múltbeli kudarcok miatti rossz lelkiismeret és/vagy a kilátástalannak tűnő jövő okozhatta, hogy egyszerre nagy keletje lett az irracionális ideológiáknak. Nem volt ez újszerű jelenség, hiszen régi tapasztalat, hogy a józan paraszti 83
