Tyekvicska Árpád (szerk.): A Ferenczy Múzeumi Centrum Évkönyve 2015 - Studia Comitatensia 34., Új Folyam, 2. (Szentendre, 2016)
Tanulmányok Pest megye történetéből - Gócsáné dr. Móró Csilla: Egy Barabás-festmény margójára. Adatok Máriássy Béla (1824–1897) élettörténetéhez
Tanulmányok Pest megye történetéből 1876. és 1877. évi törvények kivonatait, jeles politikusok beszédeit dokumentálta le. A tizenötödik kötetben tovább folytatta a törvényjavaslatokhoz kapcsolódó beszédek és viták ismertetését. A tizenhatodik kötet az 1878-as költségvetés részletezésével indul. A munka nagyobb részében Máriássy a külpolitikai helyzetet ismerteti. Az utolsó előtti kötet témája az 1878-as országgyűlés munkája. Politikai vezérek és miniszterek beszédeit rögzíti. Az 1893-ban napvilágot látott utolsó, 18. kötete fontos kordokumentum az 1878- 1880-as évekbeli politikai helyzetről, Tisza Kálmán miniszterré választásáról, az országgyűlés munkájáról. Ekkor Máriássy már nem volt képviselő, így nem résztvevőként, hanem külsősként figyelte, rögzítette a történéseket. Feltehetőleg a korabeli sajtóorgánumokat is használta forrásként. A dokumentumleírások között véleményt formált a politikusokról, eseményekről. Részletesen közölt országgyűlési programbeszédeket, interpellációkat, törvény- és határozati javaslatokat. Szó szerint idézte az aktuálisan elfogadott törvénycikkeket. Az 1878., 1879. és 1880. évi költségvetést pontosan leírta. A kötet végén részletesen hozta az 1883. évi 1. törvénycikket a köz- tisztviselők minősítéséről, valamint az 1886. évi 21. törvénycikket a törvényhatóságokról. A kiadvány az 1878. évi zárszámadás és a hadmentességi törvény kivonatával zárult. Máriássy Béla jelentős munkája,// szabadelvűség múltja, jelene ésjövője című feldolgozás, 1896-ban látott napvilágot. E kiadvány a 18 kötetes történeti munkája szintézisének tekinthető. A szabadelvűség történetiségét egészen a magyarok honfoglalásától eredeztette, majd az aranybulla és Zsigmond koráig tárgyalta. A szabadelvűség fogalmán valójában a magyarok szabadságküzdelmét és érvényesítését értette, így haladt a folyamatok ismertetésében. A következő témákat tárgyalta: A szabadelvű eszmék és intézmények haladása Zsigmondtól I. Ferdinándig, küzdelmek az udvari szolga német párttal 1527-től 1605-ig, a fegyveres védelem sikerei és bukása, az abszolutizmus uralma 1604-től 1790-ig. Máriássy a valódi szabadelvűség kezdetét II. József halála utáni időszakra, Mária Terézia korára tette. Bemutatta az idegen eszmék és szokások befolyását, a reformáció, a jezsuiták és francia eszmék magyarországi hatását, a nemzet tespedését 1827-ig. Könyve kétharmad részében a 19. századdal foglalkozott, így a nemzet ébredésével, Metternich fondorlataival, a magyar nyelv kérdéskörével, József főherceg, gróf Széchenyi István, Kossuth Lajos, báró Wesselényi Miklós és Deák Ferenc személyével. Részletesen bemutatta a 1848-as alkotmányt, a szabadelvű minisztérium kormányzati szerepét. Ezeket a folyamatokat, eseményeket már kortársként élte és értékelte, ezért is értékes Máriássy ezen műve. Saját tapasztalata, véleménye tükröződik az olmützi kiáltvány, a rémuralom, az 1861-es és 65-ös országgyűlés körülményeinek leírásánál. Kiemelten fontos aktív politikusként a kiegyezést követő pártok helyzetének, a 1869—72-es választásoknak, a kormánypárt politikájának és a pártfúzió folyamatainak a dokumentálása. Munkája végén 9 pontban összefoglalta saját véleményét, amit a szabadelvűség érvényesülése érdekében az országgyűlésnek meg kell tennie. Munkájának fő erősségét, érdekességét azok a rövid jellemzések adják, amiket az események taglalása közben egy-egy politikusról megejt. Például Andrássy Gyuláról így vélekedett: „... élezés társalgásával, szívélyes modorával, udvariasságával mindenkit megnyert, eszével főrangú társai közül kimagaslott, hazafisága, jelleme kétségen felül állt. Párizsban és Londonban nemcsak mulatott, de tanult, és mert Napóleont jól ismerte, meggyőződött, hogy Napóleonnal Magyarország soha semmit sem várhat, Franciaország nélkül pedig a magyar forradalom sikere lehetetlen. Andrássynál a hazafiság erősebb volt a hiúságnál, ennél fogva magát alárendelte Deák Ferencznek.” Máriássy pozitív véleménnyel volt Andrássyról, másutt így írt róla: „... gáncs nélküli hazafi, híve a hazának és királynak, eszes, művelt ember, kellemes, élezés, szívélyes gazdag főúr [...] szavában mindenki bízhatott, mert mit ígért mindig teljesítette [...] Bécsben, mint Pesten mindig magyar marad...”86 86 Máriássy 1896: 239. és 245. 77
