Tyekvicska Árpád (szerk.): A Ferenczy Múzeumi Centrum Évkönyve 2015 - Studia Comitatensia 34., Új Folyam, 2. (Szentendre, 2016)
Tanulmányok Pest megye történetéből - Völgyesi Orsolya: Fáy András, Pest vármegye követe az 1832–36. évi országgyűlésen
Tanulmányok Pest megye történetéből kilenced vonatkozásában, vagyis, hogy lehetőség legyen megegyezés útján az egyházi tized esetében is egy vagy több évre a teljesítés módjáról kötelező érvényű egyességet kötni.50 * 1825 és 1848 közoött az országgyűlési titkosszolgálat rendszeresen jelentett részben a diéta nyilvános üléseiről, részben az azokon kívüli történésekről, például a követek informális összejöveteleiről vagy az országgyűlési ifjúság szerveződéseiről, magaviseletéről. A szervezet által készített iratanyag szolgált alapjául a különböző összefoglaló jellegű dokumentumoknak, így az alsó- és felsőtábla tagjainak bemutatására szolgáló részletes jellemzéseknek. 1825 és 1840 között négy diéta résztvevőiről készült részletes jellemzés nagyjából hasonló szerkezetben. A betöltött tisztség, az életkor, a családi állapot és a vallási hovatartozás után a jelentés érinti a vagyoni helyzetet, a szellemi képességeket, az addigi nyilvános pályafutást (pl. a korábbi országgyűlésen tanúsított magatartást), majd kitér a szóban diétán való szereplésre, az illető általános megítélésére, esetleges ambícióira. Bizonyos esetekben javaslatot tesz kitüntetésre, előléptetésre, királyi kinevezéstől függő hivatal odaítélésére, legvégül pedig a politikai hovatartozás szempontjából egy hatfokú skálán helyezi el a bemutatott személyt, az ellenzék tagjai szélsőbal, illetve ultrabal minősítést kaptak. Az 1832/36-os országgyűlésen megforduló, összesen 147 vármegyei követ közül huszonnégyen kerültek az ultrabal elnevezést viselő kategóriába,51 köztük Fáy András, Pest vármegye második követe is, akinek német nyelvű jellemzését alább közöljük. A dokumentumból egyértelműen kiderül: a követ „szélsőségesen” ellenzéki kijelentései ellenére sem vált az oppozíció meghatározó tagjává, s nem tartozott azok közé, akik annak irányát megszabták vagy döntő módon befolyásolták: „Fáy András kam statt Péchy im September 1835 zum Landtag - , ist Komit. Assessor und Mitglied der ung. Gelehrten Gesellschaft, 48 Jahre alt, reformirt, verheirathet, vielseitig gebildet, als Fabeldichter und Dramatiker bekannt und deshalb im Land sehr bekannt und beliebt, besitzt auch viele Sprachkenntniße, und ist vom sanften, moralisch guten Charakter. Bei der öffentlichen Verhandungen gehörte er zu den heftigsten Opponenten, der sich bei jeder Gelegenheit die ausgelassensten Schwächungen und böswilligsten Ausfälle gegen die h. Regierung sowohl, als ganz besonders gegen die h. Magnatentafel erlaubte. Er vertheidigte die Redefreiheit und verlangte, daß die Ständetafel abgesondert von der Magnatentafel für sich allein in dieser Angelegenheit repraesentire, bestritt das Majestätsrecht der Landtagauflösung, war für Beöthy’s Antrag die Repraesenta- tionen und Gesetzartikel factisch blos in ung. Sprache zu unterbreiten, für die gänzliche Abschaffung des Zehend’s für die neuerliche Aufnahme des 5. Urb. Artikels, gegen präventive die Censur der Landtagszeitung, gegen die Concertation und stimmte auch allen Anträgen der Ultra-Opposition bei. In der gemischten Sitzung vom 29 April 1836 forderte er mitTarnóczy, Deák, Kubinyi, Klauzál die Concertations Bemerkungen zur abgesonderten Stände-Verhandlung zu weise, obwohl Seine kk. Hoheit der Herr E. h. Palatin sie wiederholt aufforderte, sich mit der Berathung derselben in der gemischten Sitzung zu beruhigen. 50 „Az egyházi tizedre nézve nemcsak a megszüntetést vagy kényszerített megváltást nem lehetett törvénybe iktatnunk, de még abban sem egyeztek meg a méltóságos főrendek, hogy a kibérlési elsőség, mely eddigi törvényeink szerént a tizedekre nézve is a földesurat illette, s melynek következésében sok földesúr igen kedvező örökös szerződés mellett bírja az egyházi rendtől a tizedet, újabb törvény által ezen szerződésekkel együtt azokra ruháztassék, kik a tizedet adni kötelesek. [...] kénytelenek valánk tehát legalább azon csekély kedvezéseket, melyek a kilencedre nézve már az úrbérben elhatároztattak, a tizedekre nézve is kiterjeszteni, s így lett alkotva a tizedekről szóló új törvény.” (Molnár 2001: 140.) 51 Pajkossy 2001: 458—464. 43
