Tyekvicska Árpád (szerk.): A Ferenczy Múzeumi Centrum Évkönyve 2015 - Studia Comitatensia 34., Új Folyam, 2. (Szentendre, 2016)
Tanulmányok Pest megye történetéből - Völgyesi Orsolya: Fáy András, Pest vármegye követe az 1832–36. évi országgyűlésen
Vo/gyesi Orsolya: Fáy András, Pest vármegye követe az 1832-36. évi országgyűlésen Fáy András tehát az országgyűlési tanácskozások utolsó szakaszában kapcsolódott be a munkába, mikor is a figyelem középpontjában kétségkívül báró Wesselényi Miklós és Balogh János perbefogása, s ezzel összefüggésben a szólásszabadság sérelme állt. Ebben az időben került a napirendre a békési sérelem ügye is, amelyet a megye követe, Csepcsányi Tamás terjesztett elő még a szeptember 14-i kerületi ülésen. Békés megye ugyanis 1835. február 3-i nemesi közgyűlésén fogadta el azt a körlevelet, amely a többi törvényhatóságot a fontos reformjavaslatokat tartalmazó, ám az alsótáblán jórészt a kormányzat beavatkozásának köszönhetően 1834 decemberében kisebbségbe kerülő, úrbéri 5. és 8. törvénycikk mielőbbi napirendre tűzésére szólította fel. A kormányzat azonban feltartóztatta a körlevelet, s királyi biztost küldött a megyébe, hogy megállapítsa, kik a felelősek a veszélyesnek tartott dokumentum megszületéséért. Deák Ferenc ugyancsak a szeptember 14-i kerületi ülésen — összhangban Békés álláspontjával - négy pontban foglalta össze az elküldendő felirat tartalmát: törvénytelen volt, hogy a megye határozata miatt egyes tagokat vettek vizsgálat alá; törvénytelen volt a főispán személyének megkerülése és mellőzése, valamint maga a királyi biztosi vizsgálat is; további sérelem, hogy a május 1-i királyi leiratban a megyét lázítással vádolták, „amiből az következnék, hogy rabszolgailag simuljon az ország a kormány tetszésének alája, mert aki jónak tartja és sürgeti, mit ő elvetett, vagy el nem fogadott, lázitás vádjával bélyegeztetik” - a fő sérelem azonban a megyék levelezésének korlátozása. „Ez alkotványos lételünkbe olly mélyen bevág, hogy azt a leghathatósb ellenzéssel nem venni nem lehet” - zárta a felsorolást Deák.23 Fáy első nagy beszédét az október 12-i országos ülésen mondta el a békési sérelem tárgyában, miután Somssich Pongrác személynök azt kérte a rendektől, hogy álljanak el a felirat küldésétől. Pest megye követe felszólalásában mindenekelőtt kijelentette: „A magyar nemzet szabadnak vallja magát, s szép ősi alkotmánya jogot is ad neki ezen nevezethez. Mert ha valódi szabadság lelke nem kiváltságokban, hanem abban áll: hogy ön törvényhozó testünk által alkotott törvények szerint kormányoz- tassunk, szépen biztosítja ez eránt a magyar nemzetet az 1791.12. t. ez.24 Hogy törvényei a végrehajtó hatalom önkényes magyarázata alá nem esnek, ez iránt minden magyar fejedelem kötelezést tesz a maga koronázási diplomájában ezen szókkal: prout super eorum usu et intellectu diaetaliter conventum fiierit.” Fáy tehát először az alkotmány szabadságáról és az azt biztosító törvényekről beszélt, majd megkülönböztetve a személy és vagyon szabadságát a szellemi szabadságtól, így fogalmazott: „Személyi és vagyoni szabadságát a magyarnak tiszta szavú honi törvények, szellemi szabadságát pedig alkotmánya rendszerének szelleme, s hol törvényei szól- lani ne talán feleslegesnek tárták a természet örök, és kiolthatlan törvényei őrzik, s igy valóban szabadnak vallhatja a magyar nemzet magát.” A békési történéseket a „szellemi szabadság sérelmeinek legnagyobbiká”-nak nevezte, mivel itt egy erkölcsi test, egy municipium alkotmányos jogai sérültek: „Egy törvényhatóságnak, melly állásánál fogva egyik védbástyája alkotmányunknak, közgyűlésén hozott végzését egyes véleményekre oszlatni fel, a közönségesnek összes akaratjáért egyeseket kivánni felelősökké tenni, a részeket külön egészekké alkotni, hogy az érdekek ne egyesülhessenek, oly neme a politikai tacticának, melly a megosztás elvénél fogva fedetlen hagyja az önkény ellen minden alkotmányos szabadságainkat. Mert ha egy törvényhatóságot csak mint elszigetelt külön egészt szabad tekintenünk, nem mint közczélra munkálló részét a hazának, hová fog maradni a közügy, a közérdek?” Fáy a békési sérelmet összhangban az ellenzék álláspontjával a szólásszabadság sérelmének tekintette: „Polgári tisztünk megyék és diaeták gyűlésein szabadon nyilatkoznunk parancsol; de önkény szabja ki a határvonalakat nyilatkozásaink elébe, s mi nem tudva, nem ismerve azokat, minthogy törvényeink e részben világitó 23 KLÓM V.: 63. 24 Némileg hasonló fordulattal élt 1833. szeptember 2-i felszólalásában Kölcsey, aki azt mondta, nem a Werbőczy 1:9. cím vagy az Aranybulla teszi a nemzetet. (Kölcsey III.: 126.) 38
