Tyekvicska Árpád (szerk.): A Ferenczy Múzeumi Centrum Évkönyve 2015 - Studia Comitatensia 34., Új Folyam, 2. (Szentendre, 2016)
Műhely - Tyekvicska Árpád: Templom és falu térben és időben. A legéndi Boldogságos Szűz Mária templom környezetének története a 14. század végéig
Műhely Talán csak elírásról van szó és Ják birtokának valódi neve rejlik mögötte, vagy valóban volt Bábtól északra egy Nógrád (Neugradiensis) nevű fold és falu — nem tudjuk. A legkézenfekvőbb feltételezés az, hogy ekkor Sápot még Pest megyéhez sorolták, mint később a szomszédos Csővárt, és így innen nézve voltak Jáknak Nógrád megyei földjei.265 Az oklevél szerint Báb északkeleti szeglete egy mezőn, az ott folyó patak mellett helyezkedett el, ahol három határjel volt, amelyek közül az első Wkuelerv János szintén Báb nevű földjéé,266 a másik a „nógrádi földé” („alia térré Neugradiensis”), a harmadik pedig az adásvétel tárgyát képező, egykor Vidus, majd Ják comes és fiai birtokában lévő földé.267 Innen nyugatra indulva átmentek egy mezőn és egy (másik) patakon, majd egy bércre kaptattak fel, végig a „nógrádi’’-bábi határ mentén. Elértek egy nagy úthoz, amitől északra a „nógrádi falu”, a másik oldalon Báb terült el. Egy ideig ez a kelet-nyugat irányú út képezte a határvonalat. Később az utat déli irányba elhagyták és rátértek egy nyugatra tartó gyalogútra. (A „nagy út” onnan, ahol elérték, értelemszerűen délre fordulhatott, ott pedig, ahol elhagyták, tőlük északi irányba.) A gyalogút egy erdő szélét érintette, ami bizonyára Bábhoz tartozott. Egy pontnál (nyilván a Báb- „nógrádi föld” határ kiszögellésénél) elfordultak délnek, Nézsa falu irányába, de még mindig Báb és a „nógrádi föld” határán járva. Utóbbi területe hamarosan véget ért, mert elérték „nógrádi föld” és Nézsa határának találkozási pontját, innen már a bábi—nézsai határon mentek, egyre csak dél felé, mégpedig egy bércen haladva. Elérve a Báb—Nézsa- Sáp hármas határpontot, kissé északra tértek, majd ezt követően keleti irányba fordultak és hosszasan egy aruk-nak mondott árokban haladtak. Kilépve az árokból, jó ideig egy régi gyalogösvényen vezetett az út, továbbra is keletnek. Egy határjelet elérve északra fordultak és a bérc oldalán lejjebb ereszkedtek egy meg nem nevezett faluhoz, továbbra is Báb és Sáp közös határán. Nem írják, de valahol el kellett érniük a Báb- Sáp-Sápi Ipoly földje hármas határpontot, mert a következő határjelek — egy werch-tn (bérc, vagy a nyugati szláv Vrch ~ *domb”?) oldalában — már Bábé és Ipolyé voltak. Valószínűleg még mindig a bérc oldalában, északias irányban haladva végül leereszkedtek egy rétre. Itt keleti irányba fordultak és a réten keresztül egy vízmosás mentén haladtak lefelé, mely elválasztotta a tőle északra fekvő Bábot és a délre elterülő Ipoly-féle birtokot. így érték el a patakot, mely a „nógrádi falu”felől folyt. A patak képezte Báb határát. Vagy ettől a ponttól, vagy innen északabbra volt a Báb - Sápi Ipoly földje - másik Báb hármas határ. A másik Báb nyilván a patak túloldalán, a bal parton feküdt. A határjárók a patak mentén, északnak vagy északnyugatnak menve juthattak el a kiindulási pontjukhoz. Összefoglalva az elmondottakat: Bábot északról Ják ispán „nógrádi” földje határolta, a határ meghatározatlan szakasza egy nagy út volt, amitől északra, sejthetően a határtól nem mesze feküdt Ják „nógrádi” faluja. Az út tehát ettől délre futott, keletnyugati irányban. A délre fordulás után még egy ideig a bábi—„nógrádi” határ húzódott, majd elkezdődött a Nézsa-Báb határszakasz, mely végig egy bércen futott. Vagyis Báb nyugati szomszédja Nézsa volt. Délről hosszasan Sáp volt a határos, majd már inkább északkeleti irányban Sápi Ipoly birtoka. Ez a határvonal is sokáig a bérc oldalában futott, majd egy rétre lejutva ért el a patakig, melynek folyási iránya csakis észak-déli vagy északnyugat-délkeleti lehetett. 265 Sápot még az 1578-as úrbáriumában is így írják: „In Pesthiensi, Neogradiensi”. (Maksay 1959: 644.) 266 Talán ez az a Bába falu, melynek felét 1383-ban Uzsai Mihály fia György és fiai: Gergely és Miklós eladtak Oszlári Lőkös fiainak, Péternek és Pálnak. Az ügyben ellentmondtak Uzsai László fia és Bonch-nak nevezett néhai Saapi János lánya, Radow fia István özvegye. A levél helyi vonatkozását erősíti, hogy azt a Felső-Sápon birtokos Baloghy család iratai között őrizték. (Kubinyi 1888: 208-209.) 267 Az oklevél következetesen a terra megjelölést használja és két helyen, hangsúlyosan a possessio-t. Szabó István szerint a terra,possessio vagy a praedium is jelölhetett lakott, faluvá szervezett települést. (Szabó 1966: 36-54.; Szőke 2011:59-60.) 277
