Tyekvicska Árpád (szerk.): A Ferenczy Múzeumi Centrum Évkönyve 2015 - Studia Comitatensia 34., Új Folyam, 2. (Szentendre, 2016)
Műhely - Tyekvicska Árpád: Templom és falu térben és időben. A legéndi Boldogságos Szűz Mária templom környezetének története a 14. század végéig
Műhely Az természetesen nem meglepő, hogy a késő avar kori (vegyes etnikai összetételű) lakosság és a honfoglalók hasonló fölrajzi környezetet választottak lakóhelyül, jobbára a folyók, patakok, erek lapályából kiemelkedő dombok oldalán.47 A Legéndhez közeli, topográfiailag már feldolgozott térségeket tekintve, Rád, Penc és kisrészt Kösd határában, a Gombás-patak lefutó oldalágai mentén, illetve Csővár területén, a Barina-patak vonalában, a lapályra lejtő domboldalakon találjuk vegyes elrendezésben, keverten a két népesség telepeit. A patak középfolyásánál viszont mindkét parton csak késő avar, míg a torkolatvidéken szinte kizárólag honfoglalás kori megtelepülés nyomai látszanak. Délre, a másik sűrűsödési csoportban, a Hártyán-, Sződrákosi és a Teca-patak völgyeiben mindkét népesség az alacsony homokhátakra, domboldalakra települt. Itt azonban a honfoglalók települései csupán délről és keletről szegélyezik a szinte összefüggő késő avar településtömböt. A Galga völgyében,48 bár a folyópartot jobbról és balról egyaránt végigkísérik az egykori telepek, a balpart-mente - talán a terepviszonyoknak köszönhetően — jóval népesültebbnek látszik. A kiolvasható sűrűsödési pontok: a mai Ácsa, Galga- györk, Galgahévíz, az Emse-patak hévízgyörki része, Túra bal parton túli határterülete, valamint a Hajta felső szakasza. Az adatok alapján a területen komolyabb késő avar kori népességgel (telepekkel) kell számolnunk. Az avar és magyar lelőhelyek egymással keverten helyezkednek el, ami esetenként utalhat rá- vagy mellételepülésre. Mindezt kiegészíthetjük azzal a vizsgálatra érdemes sajátossággal, hogy a régészeti topográfia készítői a vizsgált telepek nem kis részében akadtak olyan lelőhelyre, ahol a 8—9. századi cserép töredékek mellett 10—11. századi darabok is fellelhetők voltak.49 A jövőbeni vizsgálatok dönthetik el, hogy csak véletlen rátelepülésről vagy a folyamatosság jelzéséről van-e szó. A jelenlegi dél-nógrádi területek régészeti fel- tártsága messze alatta marad az említett észak-pesti térségének. Ha az ott megállapítottakból következtetünk a Galga-völgy északi részére, s annak tágabb környezetére, amihez már a Legéndi-patak völgye is hozzátartozik, akkor feltételezhetjük, hogy a folyó nógrádi szakasza, illetve a bele torkolló patakvölgyek sem lehettek kevésbé népesültebbek. Vagyis a folyóvizeket szegélyező domboldalakon nagyszámú késő avar kori (avar és szláv) telepnyomot és azokkal keverten elhelyezkedő, valamivel kisebb gyakoriságban előforduló honfoglalás kori lelőhelyeket kell feltételeznünk. A honfoglalókról Nógrádban rendelkezésünkre álló gyér számú régészeti adat azt sejteti, hogy eleink elsősorban a Börzsöny keleti peremén húzódó, Vác- Szokolya-Nógrádvár-Hontvár (más irányba ágazva: Balassagyarmat) irányába, illetve ezzel párhuzamosan a Galga-mentén húzódó nagy utak vonalát szállták meg hadrendi vagy népnevet viselő telepekkel. Utóbbi területen Legéndhez közel is feltárásra kerültek szállásnyomok Nógrádkövesden50 51 és Nógrádsápon,sl illetve délről, kicsit távolabb Pencen és Rádon. 47 Megállapításainkat a következő két alapmű adataira alapozzuk: MRT 13/2. és MRT XIII/3. 48 MRT 13/3. 49 MRT XIII/2: Csővár 4/18., Dunakeszi 5/10., Főt 8/2., Nagymaros 19/1., 19/19., Penc 22/18., 22/20., 22/31., 22/35., 22/39., Püspökszilágy 24/8., 24/12., 24/27., Rád 25/16., 25/17., 25/18., 25/25., Szokolya 27/2., Sződ 28/22., Vác 31/39., 31/79., Váchartyán 34/8., Vácrátót 35/12., 35/23., Veresegyháza 37/2., 37/3., 37/27. sz. lelőhelyek. 50 Patay Pál 1952-ben, majd a következő évben, a nógrádkövesdi vasútállomás mellett, a Galga pataktól keletre emelkedő 223 méter magas domb tetején tárt fel mintegy tucatnyi honfoglaláskor sírt, meglehetősen szegényes leletekkel. (Patay 1957: 58-59.) 51 A nógrádsápi Tatárdombon az ásatás során talált ENy-DK-i tájolású fősír egy 6,8 m átmérőjű, 30-40 cm széles és 60-80 cm mély árokkal övezett vázas-lovas temetkezés volt. Az árók kibontott részeiben 6-15 cm átmérőjű cölöpöket, illetve cölöplyukakat találtak. A körárkon belüli területet feltörték, a sír fölé lapos halmot emeltek. Sajnos a sírt kirabolták. Leletek alapján a temetkezést a X. század közepe tájára datálták. A régészek sáncátvágást is végeztek a földvár mindkét oldalán, így a körárkon kívül, négy sorban további 19 sírt tártak fel és legalább további két sír nyomát is felfedezték. Az 5. sírban egy Salamon korabeli (1063-1074) elkopott ezüst dénár volt. A 11. században 245
