Tyekvicska Árpád (szerk.): A Ferenczy Múzeumi Centrum Évkönyve 2015 - Studia Comitatensia 34., Új Folyam, 2. (Szentendre, 2016)

A Nagy Háború - Gyura Sándor: „…Eltemette gyászos Galícia…”. A ceglédi Füle Péter első világháborús frontnaplója

Gyura Sándor: „... Eltemette gyászos Galícia...”

mint most, mert akkor teljesen tönkremegyek. 1914. október 14. Dobromylból vissza Chyrowba. Armeereserve.”

Ezredkrónika: „Október 14. Indulás 7 óra 30 perckor Dobromilon át Chyrowba. Érkezés 5 óra 30 perckor. Nemsokára újabb menetelés, mikor is a IV. zászlóalj Grodowice133, az ezred többi része pedig Stochynie134 felé menetelt. A súlyos harcokat vívó 20. honvéd hadosztályt (köztük a Nagyváradi 4. honvéd gyalogezredet) kellett támogatni. A menetelés nehéz, az út járművekkel és emberekkel el van torlaszolva, a sár bokán felül ér. Éjjel 12 óra 30 perckor a IV. zászlóalj Grodowicétől délre állásait elfoglalja.”135

Napló: „[1914 október] 15. reggel. Jobbulást kívántam neki. Gyógyulást. [N. o. b.]”

Itt ért véget Füle Péter naplója. Az ezen a napon történteket az ezredkrónikákból, illetve személyes visz- szaemlékezésekből lehet felidézni:

Ezredkrónika: „Október 15. Hajnali 4 órakor az I. és III. zászlóalj a 3 km-nyire fekvő 371-es magaslat ellen intéz támadást, míg a IV. zászlóalj Posada Fel- sztynska136 irányába támad. Reggel 9 órakor óriási gránát tüzelés indul meg, úgy látszik ezek a harcok az eddigiek legborzalmasabbikának ígérkeznek. Az orosz gyalogság a tüzérségnek hathatós támogatása mellett szívósan védekezik és katonáink, dacára legyengült fizikumának, a legnagyobb hévvel lendítik

előre a támadást. A felharsanó »roham« kürtjeire egetverő »hurrá«-val rontanak bakáink a muszkáknak s erős küzdelem után sikerült őket az árkokból kiszorítani. [...] Sem az eseményekről, sem az egyes részletekről, sem a halottak és sebesültekről nincsenek számottevő adataink.”137

Füle Péter elestére parancsnoka a következőképpen emlékezett vissza: „Péter bajtársam hazájáért hősiesen küzdve Chyrownál október 15-én 3 és 4 óra között reggel halt hősi halált. Támadás volt. Péter előrerohant. A muszkák felemelték kezüket megadásra, ő előreugrott tíz emberével s ekkor az oldalról elbújt muszkák sortüzet adtak rájuk, mindnyájan ott maradtak. Eltemettük.”138 Bajtársa, Piti Péter hadapród szerint gránáttámadásban halt meg, amire a zsebében talált elhajlott fémpénzekből következtetett.139 Egy másik forrás szerint orosz dumdum lövedék végzett vele.140

Az október 26-ig tartó súlyos harcok közepette, az állandó esőzésben, feneketlen sárban és sűrű ködben a halottakat csak ritkán tudták eltemetni. Az oroszok pergőtűzszerűen, szüntelenül ágyúztak. A sebesültek ellátása és elszállítása is nagy nehézségekbe ütközött. Az utánpótlás, az élelmiszerek eljuttatása az állásokba sok áldozatot követelt. A katonák heteken át nem tisztálkodhattak. A koplalás miatt, a folyton növekvő hidegben legyengültek. Testüket élősködők lepték el, lerongyolódtak. Idegileg kimerültek. A kolerajárvány azonban megszűnt.141

133 Grodowice település Galíciában. Ma: Horodovychi, Ukrajna.

134 Slochynia település Galíciában. Ma: Slokhyni, Ukrajna. Itt egy erdőben éjszakázott az I. és a III. zászlóalj október 24-én és innen indultak támadásba másnap hajnalban. (Machalek 1928.)

135 Makkay 1934: 58.

136 Posada Felsztyriska település Galíciában. Ma: Skelivka, Ukrajna

137 Makkay 1934: 58. lásd még: Machalek 1928: 40-47.

138 Ceglédi Hírlap, 1934. október 28.1-2.

139101-es emlékek, 1934. febmár—március, 7-8.

140 De Sgardelli (szerk.) 1936: 271.

141 Machalek 1928: 40-45.

218