Tyekvicska Árpád (szerk.): A Ferenczy Múzeumi Centrum Évkönyve 2015 - Studia Comitatensia 34., Új Folyam, 2. (Szentendre, 2016)
A Nagy Háború - Gyura Sándor: „…Eltemette gyászos Galícia…”. A ceglédi Füle Péter első világháborús frontnaplója
A Nagy Háború vetette papírra véleményét a háború értelmetlenségéről és a központi hatalmak esélyeiről, az emberek indokolatlan, kincstári optimizmusáról: „Nem pénzbe kerül a háború, mint Montecuccoli mondta. A háború: erők elpazarolása, a termelés szünetelése, a termelési tényezők szükségtelen, ill. eseüeg improduktív termények előállítására való felhasználása. [...] Az újság nagyon jó hírt hoz. Bár úgy volna. Ezek azt mondják (ha-ha-ha), hogy most majd Franciaország, Anglia, Oroszország tönkremegy, hogy Franciaország megsemmisül, stb. stb. Vannak emberek, kik nagyon keveset tudnak gondolkozni.”42 Az ilyen és hasonló politikai véleménynyilvánításnak számító gondolatok kiváltképp nem tartozhattak tiszteletben tartható véleménynek az osztrák-magyar haderőben. Ferenc József a hadseregtől és főleg a tisztikartól nemzetek feletti egységet, sőt, politikamentességet várt el. Még ha ez utóbbi a tartalékos tisztek számára nem is volt szigorúan előírva, antimilitarizmus gyanújával elvileg senki nem kaphatott tiszti kinevezést.43 Nem csak a földrajzi viszonyok, hanem Zemplén vármegye északi határvidéke és főleg Galícia etnikailag tagolt népessége44 sem volt eléggé ismert Füle Péter és - minden bizonnyal - a legtöbb alföldi katona számára. Nehézséget jelentett, hogy nem beszélték a helyi lakosság nyelveit. Füle Péter rebellisnek tartotta a velük nem együttműködő embereket, ugyanakkor az egyik galíciai település kapcsán olyan politikai megjegyzést tesz, melyben rávilágít arra, hogy a soknemzetiségű, soktartományú Osztrák- Magyar Monarchiának a nemzetiségek mennyire nem összetartozó részei: „Mennyivel kevésbé érzik e népek itt Ausztriához való tartozásukat, mint a mi nemzetiségeink. Mennyivel inkább gyűlölik őket, mint a mieink minket.” Füle Péter látta a problémákat a duális állam nemzetiségi politikájában, azonban az a különbség, amit Ausztria és Magyar- ország nemzetiségeinek „gyűlölete” között tett — figyelembe véve a Monarchia 1918-as felbomlását - hordozhat magában szubjektivitást. Nézőpontja talán egyfajta birodalmi öntudatból, az Osztrák- Magyar Monarchia egyik uralkodó nemzetéhez való tartozásából eredt. Megállapításának alapja az lehetett, hogy a rutén népesség többsége Kelet- Galíciában élt, és az ide felvonuló osztrák-magyar csapatok a szláv (orosz) irredentizmus hatását tapasztalták, amikor kémeket, árulókat fogtak el. Már a háború kezdetétől nyilvánvaló volt a főparancsnokság számára is, hogy a helyi lakosság egy része megbízhatatlan. A vasúti személyzet közül volt, aki szabotálta a közlekedést; mások a cári csapatok számára a legkülönbözőbb módon szállították az információkat. „A lakosság közt sok az áruló még itt is. Papoktól félrevezetve” —jegyezte le Füle Péter. A statisztikákból látszik, hogy népszámláláskor nem tettek különbséget a rutének (vagy, ahogy még hívták őket: ruszinok, ukránok, kisoroszok) egyes alcsoportjai között. Azonban az osztrák-magyar elhárító szolgálat tisztje már árnyaltabb képet festett le 1914 augusztusában, a főparancsnokságnak leadott jelentésében: „Az ukrán lakosság három nagy csoportja közül, csak a Máramarosi havasokban és Bukovinában élő huculok lojálisak, míg a Brusztura és Michov városok által határolt sávban lakó bojkok a Monarchia támaszát jelentő lengyel földbirtokosokkal kíméletlen harcot folytatnak. Legveszedelmesebbek azonban a lemkék, akiknek a letelepedési körzete egészen Tarnov-Gorlicéig terjed. 42 „A Monarchia oldalán alig akadt józan ember, aki fölmérte volna a központi hatalom és az antant közötti gazdasági különbségeket, amelyek a háború sorsát eldöntötték.” (Szenti 1988: 4.) 43 Hajdú 1999: 304. 44 Zemplén vármegye Mezőlaborci járásának lakossága 1910-ben 18 254 fő volt, ebből rutén 78,02%, német 10,17%, szlovák 5,2%, magyar 3,73%, román 0,03%, egyéb 2,84%. Magyarul beszélt: 15,11%. Felekezeti összetétele: görög katolikus 80,46%, római katolikus 7,92%, izraelita 10,79%, református 0,52%, evangélikus 0,28%, görögkeleti 0,01% volt. (MSK 1912:1.269.) Az 1772-ben az Habsburg Birodalomhoz csatolt Galícia lakosságának száma 1910-ben 8 025 700 fő volt. Nemzetiségi megoszlása szerint: lengyel 58%, rutén 40%, német 1%, egyéb 1%. Vallásfelekezeti megoszlása: római katolikus 46%, görög katolikus 42%, izraeÜta 11%, protestáns és egyéb felekezet 1 % volt. (Bedécs 2015:21.) 205
