Tyekvicska Árpád (szerk.): A Ferenczy Múzeumi Centrum Évkönyve 2015 - Studia Comitatensia 34., Új Folyam, 2. (Szentendre, 2016)
Tanulmányok Pest megye történetéből - Muntagné Tabajdi Zsuzsanna–Muskovics Andrea Anna–Szacsvay Éva: Az öltözködés változásai Pócsmegyeren a XX. században
Tanulmányok Pest megye történetéből az is, hogy egyik adatközlőnk még emlékszik arra, hogy nagymamája feketében esküdött — később ebben temették el —, de elmondása szerint akkor a színes volt még általános.70 A váltás a 20. század elején zajlott le, majd a rövid fekete korszak után fokozatosan tért hódított a fehér szín (20-22. kép)?'1 Ennek elterjedése szintén egy hosszabb folyamat volt, az 1920-as évek elején még ismert volt az ek- rüszínű ruha (23. kép). Erre a folyamatra szolgálnak bizonyítékul Szoboszlai Istvánná Raffay Anna szigetmonostori gyűjtési adatai is 1950-ből. Ekkor arra vonatkozó adatokat sikerült gyűjtenie, mely szerint az utolsó fekete esküvő körülbelül 1920 körül volt.72 Mivel gyűjtéseiből szintén egy feketéről fehérre történő váltásra lehet következtetni, s színes ruhára vonatkozó adatokat nem említ, így valószínűleg itt is az általunk megfigyelthez hasonló folyamat zajlott le. Mindez azért érdekes, mert tudjuk, hogy kezdetben a fekete ruha előállítása volt a legköltségesebb, ezáltal ez volt a leginkább ünnepi viselet. Később egy fokozatos világosodás figyelhető meg, mígnem a fehér lett az igazán nagyünnepi viselet.73 Ennek ellenére ez a folyamat a pócsmegyeri menyasszonyi viseletben nem mutatható ki, adataink ugyanis azt mutatják, hogy itt a színes ruhát váltotta a fekete, majd azt a fehér. A fekete menyasszonyi ruha később már csak az árva menyasszonyoknál volt megfigyelhető.74 Az 1930-as években már a fehér szín volt az általános, de még ekkor is a bőszoknyás, réklis darabokat hordták, amelyhez hozzátartozott a meleg vállkendő is, ugyanis az esküvők ekkor még többnyire ősszel voltak. Ebben változás az 1940-es években történt, amikor a fehér selyemből készült bőszoknyás, kötényes, pártás öltözetről kezdtek áttérni a szűkszoknyás, fátylas öltözetre. Az áttérés az 1940-es évektől, még inkább 1945 után jelentkezik Pócsme- gyeren. Ez a folyamat jól vázolható a korabeli fényképek, valamint a fennmaradt ruhák segítségével.75 76 A réklik tekintetében kisebb változás már az 1920-as, 1930-as években bekövetkezett. Ekkor a testre szabott, plasztronos szabású, álló nyakú, oldalt gombolódó, a plasztron varrásvonalán gyári csipkeszalaggal díszített darabokat (23. kép)7<1 felváltották a valamivel bővebb szabású, középen gombolódó, fekvő gallérú réklik (20. kép). A helyiek által népviseletnek tartott bőszoknyás, réklis viseletét ekkor még nem hagyták el. Ez a folyamat csak bő tíz évvel később kezdődött meg, s hosszabb ideig eltartott, melynek során a régi viselet elemeit nem egyszerre cserélték le. Az 1940-es évek végén, az 1950-es évek elején készült képeken a menyasszonyok még bő szoknyában és kötényben vannak, felül viszont a rékli helyett már blúzt viselnek, s a párta mellett megjelenik a fátyol is, amely néhány év alatt kiszorította a régi fejdíszt. (24. kép) Az újabb formákra való áttérést tehát egy bő évtizedes átmeneti időszak előzte meg. Az esküvőn viselt fejdísz, az elöl magasított, a magyar ruhák pártájának formáját őrző típus egészen az 1940-es évek végéig maradt kedvelt forma (25. kép). Korábban a színes, illetve a fekete menyasszonyi ruhákhoz is még ezt a fehér műmirtuszból drótra dolgozott pártát hordták. A menyasszonyi 70 Adatközlőnk a színes menyasszonyi ruhával kapcsolatban elmondta, hogy a választást az határozta meg, hogy kinek melyik színben volt a legdíszesebb ruhája, illetve hogy kinek mi tetszett, „kinek milyen volt a gusztusa arra, hogy milyen ruhát vesz fel. Kinek milyen volt a kívánalma.” 71 Szoboszlai Istvánná Raffay Anna 1950-ben Tahitótfaluban végzett gyűjtéseiben arról számol be, hogy a fehér menyasszonyi ruha először a katolikusok körében terjedt el. (Szoboszlai 1950a: 77.) 72 Szoboszlai 1950a: 77; 1950b: 27. 73 A menyasszony viseletében a váltásoknak ez a folyamata jól kimutatható Ocsán. (Részletesen lásd: Magyar—Magyar 2009: 35-42.) 74 Ez lehet, hogy csak Tahitótfaluban volt szokás. Tahitótfalui származású adatközlőnk édesanyja kétéves volt, mikor az édesapja meghalt, de később feketében ment férjhez. Pest megyében ismert volt ez a szokás a tárnoki szlovákok körében is. Az árva menyasszony fekete felsőt és szoknyát is viselhetett, de mind az árvák, mind a félárvák fekete szalagot kötöttek fejdíszükbe vagy ruhájukra. (Muskovics Andrea Anna gyűjtése, 2010.) 75 Lásd a Pócsmegyeri lakodalmas versek című kiadvány képeit: Borzsák [2010]. 76 A testreszabott, plasztronos szabású réklik a selyemruhák megjelenéséig a nagyünnepi viselethez tartoztak. 145
