Tyekvicska Árpád (szerk.): A Ferenczy Múzeumi Centrum Évkönyve 2015 - Studia Comitatensia 34., Új Folyam, 2. (Szentendre, 2016)
Tanulmányok Pest megye történetéből - Muntagné Tabajdi Zsuzsanna–Muskovics Andrea Anna–Szacsvay Éva: Az öltözködés változásai Pócsmegyeren a XX. században
Muntagné Tabajdi Zsuzsanna — Muskovics Andrea Anna — Szacsvay Éva: Az öltözködés változásai Pócsmegyeren a XX. Században Ünnepi viselet Az ünnepi viseletek első szintjét a vasárnapra hordott ruhák, a második szintjét pedig a nagyünnepeken (karácsony, húsvét, pünkösd) viseltek jelentették. Ekkor leginkább csak a drága selyemruhákat viselték a lányok és az asszonyok. A nem egyházi ünnepeken (bálokon) viselt öltözetek kevésbé voltak meghatározottak, egyéni döntés kérdése volt, hogy milyen ünnepi ruhát vettek fel. A férfiruhák ilyenfajta hierarchiáját ma már kevésbé lehet felfedezni. Adataink most is az idősek emlékezetével elérhető legkorábbi korszakra vonatkoznak. A nők a vasárnapi ruhákat hétköznapokon nem hordták, ezek télen sötétebb, nyáron világosabb anyagból készült „templomba járós ruhák” voltak. , Amibe templomba mentek, az csak templomba járó ruha volt.” Ezek a ruhák készülhettek szövetből, lüszterből, szaténból, és a selyemruhákat is felvehették vasárnapra. Télen vastagabb bordó, sötétkék vagy zöld színű, esetleg mintás szövetszoknyákat hordtak, illetve ha selyemszoknyát viseltek, akkor több alsószoknyát vettek alá. Nyáron vékonyabb, bemberg 17. kép/Kék színű selyemből készült rékli, amely a nagyünnepi viselet része volt. Koszorúslányok is viselhették anyagból készült szoknyákat és blúzokat vettek fel. Az ünnepinek számító anyagból készült ruhák közül bármelyiket választhatták, „ki hogy akart, úgy ment templomba, ki milyet akart, nem volt megszabva”. A vasárnapi ruhákhoz is mindig kötöttek kötényt. A 20. század első felében csak a nagyünnepeken volt úrvacsora az istentiszteleteken, ezért nem mutatkozik különbség a nagyünnepi és az úrvacsorához vett ünnepi ruha között. A nők télen vasárnapra az ünnepi meleg vállkendőt vagy télikabátot, az ünnepi fejkendőt és az ünneplőcsizmát vagy a magas szárú cipőt vették fel a templomba. Ezeket a téli ruhákat hétköznapra nem hordták, ami azt jelenti, hogy egy embernek a télen hordott ruháiból is több darabja lehetett: hétköznapi és ünneplő. Nyáron a vékonyabb ruhákhoz szandált és zoknit viseltek, az asszonyok könnyebb fejkendőket. Vasárnap délutánra a délelőtti ruhához más kötényt kötöttek vagy egy másik ünneplőruhát vettek fel. A férfiak a 20. század közepén bársony- vagy szövetnadrágokat, fekete, barna vagy kék inget és né- hányan mellényt is viseltek vasárnap. A fehér ünneplőing a fényképek szerint valószínűleg az 1960-as évektől terjedhetett el. A megkérdezettek emlékezetében még éppen él az az időszak, amikor a férfiak a csizmát már csak vasárnapra vették fel. Amikor a férfiak körében még általános volt a csizma, volt külön hétköznapi és ünnepi csizma is. A férfiak templomba menet mindig viseltek kalapot, télen nekik is volt külön ünneplő télikabátjuk. Nagy ünnepekkor a nők selyemruhát viseltek, ami az esküvői öltözet után a legmagasabb rangú ruha volt. A selyemruhákból nem válhattak hétköznapi ruhák, és adatközlőink szerint a legszegényebbeknek is volt selyemruhájuk. Karácsonykor sötét színű (sötétbarna, sötétzöld, sötétkék, fekete) selyemruhában vagy mintás szövetruhában mentek templomba. Az volt a szokás, hogy húsvétra a lányok új selyemruhát kaptak, mindig olyan színűt, amilyenjük még nem volt. A húsvétkor és pünkösdkor hordott selyemruhák már világos színűek voltak 140
