Tyekvicska Árpád (szerk.): A Ferenczy Múzeumi Centrum Évkönyve 2015 - Studia Comitatensia 34., Új Folyam, 2. (Szentendre, 2016)
Tanulmányok Pest megye történetéből - Muntagné Tabajdi Zsuzsanna–Muskovics Andrea Anna–Szacsvay Éva: Az öltözködés változásai Pócsmegyeren a XX. században
Muntagné Tabajdi Zsuzsanna — Muskovics Andrea Anna - Szacsvay Éva: Az öltözködés változásai Pócsmegyeren a XX. Században 4. kép /Lányok magyar ruhában az 1980-as évek elején, egy kultúrházi gyermekműsoron A kivetkőzést követő öltözködési szokásokról, azaz a jelenről nehéz egységes képet adni. A 20—21. század fordulójának ideje, az 1990—2010 közötti évtizedek az európai öltözködési szokásokban bizonyos irányokat jelöltek ki. Ezekben talán közös az öltözködés fiatalos jellegének megőrzése az életkor második szakaszában is, a sportöltözetek (fitnesz) tömegessé válása,21 és velük a hagyományos öltözetek kiszorulása (női ruha, blúz, szoknya, alkalmi öltözetek, szövet téli kabát stb.). A tömegárukkal a divatvonalak naprakész jellege (olcsó áruházláncok főleg kínai ruházati árui) lassan eltünteti a városiak és falusiak öltözködése közötti különbséget.22 A pócsmegyeriek öltözködésében ez a legfiatalabbak körében látható, az idősebb korosztály 15—20 éves ruhadarabjait is elviseli és máig őrzi az otthonka - viselés egykori divatját. A viselet változásainak korszakait, amint azt a tanulmányban megkíséreltük, tíz-húsz éves szakaszokra lehetett bontani más viselettörténeti munkákhoz hasonlóan. Mind Gergely Katalin,23 mind Tötszegi Tekla,24 mind Fülemile Ágnes25 viseletváltozással kapcsolatos munkái a 20. század 10-es, 20-as, 30-as, 40-es, valamint 50-es, 60-as éveit tartják az alapvető változások idejének. Ehhez nagyjából Pócsmegyeren is illeszkednek a változások, talán a 70-es évekig lehetne kihúzni egy utolsó, a konfekcióra véglegesen átálló szakaszt. A kezdetek kapcsolódnak a századfordulóhoz, de erről már az emlékezetből alig van adat. A két háború közötti idő első felére is már kevés az emlékezetanyag, de viszonylag gazdagabban vannak képviselve e korszak ruházati darabjai. Az 1930-as, 1940-es évek emlékezete már jól elérhető, és éppen ebből a korszakból 21 Fejős—Frazon 2007. Ruhatérkép melléklet. Egy egyetemi hallgatónő ruhásszekrény-leltárának 71 tételéből 42 tétel trikó, póló, pulóver, 15 tétel nadrág, 10 szoknya, funkció szerint pedig mindösszesen 11 ünnepi ruhát tartalmaz a 71 tételes együttes. 22 A jelenkori viseletdarabok múzeumi gyűjtése lekési az árukészletek heti cseréje miatt a változások követését, panaszolják a Rajnai Iparművészeti Múzeum jelen-viseletkutatói: „Ez a gyors váltás azonban nem csak széles áruválasztékot, hanem egyúttal gyors veszteséget és eltűnést jelent. Nekünk, szakembereknek is sietnünk kell a megfelelő ruhadarabok kiválasztásával, mielőtt a szemetesben vagy a használtruha-konténerben landolnának.” (Gottfried 2004: 130.) Eddig a pócsmegyeri öltözködési rend nem jutott el, nincs csak az egyházak által működtetett Karitász használtruha-gyűjtőakciója (Leányfalu), ahova inkább a hagyatékokat és a kinőtt gyermekruhákat adják be. A ruha elhasználódása még folyamatos, ahogyan azt a lomtalanításban megfigyelhettük. 23 A váltás a hagyományos öltözetben (anyaghasználat, színek, díszítés) az 1930-as évektől számítható, az átöltözés időszaka az 1950-es évektől az 1970-es évekig tartott. (Gergely 1978.) 24 Tötszegi Tekla felosztása: 1900—1920-as évek, 1920-1950-es évek, 1950-1970-es évek. (Tötszegi 2009.) 25 Fülemile Agnes korszakolása — nagyszámú falu viseletének hosszú idejű kutatása alapján - a leginkább általánosítható. A változások legfőbb korszakainak a századfordulót, az 1920-as, 1930-as éveket, valamint az 1950-es éveket tartja. A jelent a rendszerváltás idejére tette, azaz az 1990-es évekre, és ezt a visszaöltözés korszakának nevezte. (Fülemile 1991.) A jelenség Pócsmegyeren is, a Szentendrei-szigeten megalakult Sziget-tánccsoport működésével kapcsolatosan hasonló. Az azóta eltelt idő hozta meg annak a váltásnak az idejét, amelyben a gondokkal, küzdelmekkel és nélkülözéssel nehézkes paraszti lét az emlékezetben visszavált a ’jó volt parasztnak lenni’ érzése felé. Abban a jelenben, amikorra világossá válik, hogy a faluban maradt családok számára a föld és a kézi munka a létfenntartást többé nem biztosítja. A gondolatsor elejét Hofer Tamás a klasszikus, gazdag népművészet létrejöttének háttereként fogalmazta meg, a jobbágyfelszabadulás utáni „jó volt parasztnak lenni” közérzetét. Ennek a gondolatnak folytatása, amikor Fülemile Agnes a Rákosi-korszakot, amelyben a falusiak társadalomból való kitaszítása, kuláklistára tétele, a közgondolkodásban súlyos elítélése, megvetése, elmarasztalása történt, a „rossz volt parasztnak lenni” korszaknak nevezi. Ennek lassú feloldódását az utóbbi tíz évben fellendülő helyi, falusi múzeumalapítási láz is mutatja. (Fülemile 1991: 53-54.) 124
