Tyekvicska Árpád (szerk.): A Ferenczy Múzeumi Centrum Évkönyve 2015 - Studia Comitatensia 34., Új Folyam, 2. (Szentendre, 2016)
Tanulmányok Pest megye történetéből - Reznák Erzsébet: Nyolc választás Cegléden, 1920–1939. Képviselők és választók a ceglédi sajtóban
Tanulmányok Pest megye történetéből A választás valóban csak formalitásnak tűnt. A Közlöny szerint 6 000 fő írta alá az ajánlóívet, ami éppen hatszorosa volt az elégséges ezernek.122 Ám egyetlen jelölt lévén, az 1935-ös választói névjegyzékben szereplő 15 073 szavazó egyikének sem kellett elmennie szavazni. Az ilyenkor szokásos módon a városháza erkélyéről november 22-én a választási elnök kihirdette az eredményt, Mikecz Odón, a Nemzeti Egység Pártja képviselője pedig átvette a ceglédiek megbízólevelét. „Ismerem Cegléd céljait és az a tény, hogy nekem a mandátumot nemzeti szín szalaggal átkötve adtátok át, arra is emlékeztet, hogy a parlamentben nemcsak Ceglédet, de az egész magyar nemzetet szolgálnom kell. Tudom, hogy Cegléd céljai nem lehetnek ellentétesek a nagy nemzeti célokkal és ezért nyugodtan állíthatom, hogy akkor, amikor országos érdekek kötnek a munkámhoz, Cegléd érdekeit mindenkor követni fogom, mert amit Cegléd becsületes, munkás népe akar, az az ország egész egyetemének érdeke”123 — köszönte meg Mikecz a ceglédi polgármester gratulációját. Az új képviselő mandátumát december 2-án a képviselőházban is igazolták, majd egy szűk másfél év múlva, 1938. március 9-től kinevezték őt igazságügyi miniszterré. Rövid ideig tartó minisztersége alatt ő volt az egyik megfogalmazója ,Á beruházási és a társadalmi, gazdasági rend biztosításáról” szóló törvényjavaslatnak, amelyet az első zsidótörvény címen emlegettek a kortársak és az utókor. A „nemzeti” és a „városi” érdek szolgálata közben rossz utat választott Cegléd képviselője, a parlament és a kormány hasonló gondolkodású tagjaival együtt. Zsengellér József megválasztása, 1939. május 28. A korszak utolsó ceglédi választása szolgált néhány meglepetéssel is, de a kezdet még szokványos volt. A jól értesült Ceglédi Függetlenség című lap már az országgyűlés május 4-ei feloszlatása előtt megkezdte a képviselő-választással kapcsolatos szokott találgatást. Marad-e Mikecz és ha igen, milyen párt képviseletében lép majd fel; jelölteti-e magát Endre Zsigmond, a Pest megyei alispán édesapja; komoly-e dr. Antal István államtitkárnak az indulása szándéka - ilyen kérdéseket talált az olvasó az április számban, amelyben a sok apró hír között megbújt egy lényeges információ is. „Ceglédi politikai berkekben tudnak arról is, hogy a nemrég alakult nyilaskeresztes párt is állít egy jelöltet”124 - olvashatták az egyik hasábon a legfrissebb párt alakulásáról és egyelőre meg nem nevezett jelöltjéről szóló hírt. Annál többet emlegették név szerint a Magyar Élet Pártja jelöltét, Antal István igazságügyi államtitkárt. Az ambiciózus fiatalember még 1932-ben Gömbös Gyula híveként kezdte meg a politizálást és a ceglédi választás időpontjára már ő volt a MÉP egyik meghatározó alakja. Főleg szónoki tehetségét és nyelvtudását értékelték a párt vezérei, de rábízták - többek között - a sajtótörvény előkészítését is. Sokat tett a második zsidótörvény megalkotásáért; e kétes értékű dicsőség babérjait learathatta a kampány során, hiszen „a zsidók közéleti és gazdasági térfoglalásának korlátozásáról” szóló törvénycikket még a választás előtt, május 5-én kihirdették. Arról nem szólnak a helyi hírek, hogy Antal István miért szállt be a ceglédi választási küzdelembe, hiszen ezzel egy időben a pápai és a Szolnok megyei választókerület is próbálkozott. Ha hihetünk a ceglédi sajtónak, magabiztosan és fölényesen, a biztos siker tudatában indult a városban a Magyar Élet Pártja kampánya. Már csak három újság (a Ceglédi Függetlenség, a Ceglédi Hírlap és a Ceglédi Kisgazda) maradt talpon 1939 májusára, de a választás időpontját közülük sem érte már meg a Ceglédi Kisgazda; a maradék két lap viszont folyamatosan Antal István és a MÉP érdekei szerint tájékoztatta a helyi nyilvánosságot. A Függetlenség és a Hírlap meglepően 122 Lapunk zártáig... Ceglédi Közlöny, 1936. november 12. 123 Ismerem Cegléd céljait. Ceglédi Függetlenség, 1936. november 29. 124 Választásra készül az ország. Ceglédi Függetlenség, 1939. április 16. 109
