Majorossy Judit (szerk.): A Ferenczy Múzeum Évkönyve 2014 - Studia Comitatensia 33., Új Folyam 1. (Szentendre, 2014)
Szentendre. Adalékok a Pajor család, a Pajor-kúria és a Ferenczy-család történetéhez - Gulyás Dorottya: Ferenczy Béni estéje. A balkezes korszak szobrászati alkotásai
Szentendre - Adalékok a Pajor-család, a Pajor-kúria és a Ferenczy-család történetéhez tárlat gerincét. Ahogy Kovács Péter művészettörténész összefoglalta ennek a kiállításnak a koncepcióját: az egyik rész a Ferenczy Károly Kődobálók című festménye által megihletett, Béni életpályáját végigkísérő kompozíció megszületését volt hivatott bemutatni, míg a másik a művész újjászületését reprezentálta.49 Szintén fontos momentum, hogy új és régi grafikái ebben az időben rendszeresen megjelentek a különböző művészeti folyóiratokban, főként az 1956 után létrejött irodalmi lapokban, köztük az Elet és Irodalomban, a Kortársban és az Új írásban. 1961-ben írás és Kép címmel összegző album látott napvilágot, amely Ferenczy Béni művészeti írásainak jó részét és fontosabb műveinek reprodukcióit tartalmazta. 1956 és 1967 között több korábban készített műve is felállításra került, ekkor avatták fel apjának és bátyjának készített síremlékeit is. Ferenczy Béni utolsó évei tehát aktív munkával teltek, s a szerető hitves, illetve a régi baráti kör bíztató, támogató jelenlétében dolgozó művészt betegsége alatt egy egész ország kísérte megbecsülő figyelemmel. A nagyobb újságok egyes kiállítások alkalmával rendszeresen hírt adtak állapotáról, és műterem-látogatások formájában mutatták be a művész megváltozott életkörülményeit. Feleségének és az alkotás éltető örömének hála, Ferenczy Béni még több mint egy évtizedig dolgozhatott baljával, a magyar művészet egyedülálló műtárgy együttesét hagyva hátra az utókornak. Betegségének tizenegyedik évében azonban a mester jobb oldalára lebénult teste már csupán akkor reagált egy vakbélgyulladásra, amikor az életveszélyes stádiumba jutott. 1967. május 22-én műtötték meg a János Kórházban, ahol a műtét alatt ismét agyembóliát kapott és ennek következtében a bal oldala is lebénult, ő maga pedig kómába esett. Ekkor vette kezdetét végső, tizenegy napig tartó küzdelme az életben maradásért. Szenvedései 1967. június 2-án értek véget, mikor szíve végleg felhagyott a küzdelemmel. Az utolsó korszak szobrászati alkotásai Technikai háttér Számos tollrajz és akvarell született meg, mire az agyag és a mintázófa ismét előkerült Ferenczy Béni szekrényéből. A mester plasztikai alkotókészségének rehabilitációja így is csak részlegesen valósulhatott meg, bizonyos szobrászati eljárások és technikák ugyanis kitüntetett módon igényük a jó fizikumot, és a kétkezi munkát. Ferenczy Béninek jobb oldali bénultsága miatt teljesen le kellett mondania az általa olyannyira kedvelt precíziós munkákról, mint az érmészet vagy a plakettművészet, és hátralevő életében bronz kisplasztikáinak cizellálását sem tudta már önállóan elvégezni. Mindezek mellett változatos anyaghasználatát is kénytelen volt leszűkíteni: fel keüett hagynia mind a fa, mind pedig a kő megmunkálásával. Egyedül a puha agyag maradt meg a számára, de még e könnyen megmunkálható anyag sem adta könnyen magát. A fél kézzel gyúrogatott, apró darabokból felépülő szobrok számára megfelelő, drótból hajlított vázra volt szükség, s a nagyobb szobrok súlyos alapformáinak felhordásához sem volt már elegendő ereje a beteg Ferenczynek. E munkafázisokba egykori tanítványai segédkeztek a mester nehézkesen kifejezett instrukciói, papírra vetett vázlatai alapján.50 51 Emellett ők végezték az új kisplasztikák cizellálását is.si Ennek kapcsán felmerülhet a kérdés, hogy mennyiben hatott az idegenkezűség Ferenczy Béni új plasztikáinak milyenségére? Alapvetően azt lehet mondani, hogy bár a segítő kéz jelenléte némiképp befolyásolhatta az elkészült művek jellegét, a szobrok kétségtelenül az idős mester kompozícióit, művészi elképzeléseit viselik magukon. Vígh Tamás a mester rajz és agyagvázlatai alapján készítette el a kisplasztikák vázát, majd az agyag elnagyolt felhordása után Ferenczy Béni alakította ki a plasztikák végleges formáját. A nagyobb agyagminták felrakásában Ferenczy már a betegsége előtt is kapott némi segítséget a tanítványaitól, akiknek szerepe nem volt hangsúlyosabb annál, mint amennyit a valaha volt egyetemes művészettörténet nagy mestereit körülvevő tanítványok, segédek, műhelyek jelentettek. Ezzel kapcsolatban álljon itt egy idézet Ferenczy Béni tollából, melyet az 1940-es évek elején írt Pierre-Auguste Renoir kapcsán: 49 Kovács 1966: 143. 50 A visszaemlékezések alapján ismert, hogy a balkezes korszak szobrainak létrejöttében elsősorban Vígh Tamás segített, ő készítette a kisplasztikák acéldrót vázát, drótháló szövedékét, s ő látta el az egészséges korszakban tervezett nagyméretű köztéri- és sírszobrok kivitelezését (Juhász 2001: 10). E mellett több ízben kivette a részét a munkából Ferenczy Béni egykori tanársegédje, Martsa István is (M. Szűcs 1983). Elsősorban olyan művek végső megvalósulásához nyújtottak segítséget, mint az 1940-es és 1950-es években tervezett Ferenczy Károly- illetve Réti István síremlék és a Horváth-kerti Ülő nő. 51 Az öntési utómunkálatok - a cizellálás és a patinázás - bár növelik a szobormű esztétikai értékét, alapvetően nem határozzák meg annak karakterét (Teknős 1967: 55). 77
