Majorossy Judit (szerk.): A Ferenczy Múzeum Évkönyve 2014 - Studia Comitatensia 33., Új Folyam 1. (Szentendre, 2014)
Szentendre. Adalékok a Pajor család, a Pajor-kúria és a Ferenczy-család történetéhez - Gulyás Dorottya: Ferenczy Béni estéje. A balkezes korszak szobrászati alkotásai
Szentendre - Adalékok a Pajor-család, a Pajor-kúria és a Ferenczy-család történetéhez A művészeti rehabilitáció legfőbb eszközét Ferenczy számára a másolás jelentette. Elsősorban Rembrandt, Delacroix és Michelangelo bibliai témájú művei ihlették meg, de más művészek alkotásait is megelevenítette, többek között saját korábbi munkáit. (2. kép) Épen maradt, rendkívüh vizuális memóriáját szemlélteti az a tény, hogy munka közben legtöbbször már nem nézte az eredeti mű reprodukcióját; korábban tanulmányozta át, hogy félretéve órákkal, napokkal később emlékezetből vethesse papírra ceruzával, tollal, akvarellel.41 Ezáltal a létrejövő grafikái alapvetően nem reprodukálták, hanem inkább interpretálták a régmúlt idők nagy festőinek műveit és azok sajátos, egyéni ízzel gazdagodtak. A bizonytalan, töredezett vonalak idővel egyre könnyedebbé váltak, és rövidesen elkezdett önálló kompozíciókkal is kísérletezni (3—4. kép). Korábbi gyakorlatától eltérően szokatlanul gyakorivá váltak művészetében a bibliai témájú képek, különösen a „menekülés Egyiptomba” témakör. Rajzainak, vízfestményeinek kedvelt tematikája lett emellett az őt körülvevő, beszűkült életterén belül működő világ bemutatása: például iszogató, beszélgető, zenélő társaságok, vibráló színvilágé virágcsendéletek. A művészeti regenerálódás viszonylag gyorsan haladt, alig több mint egy év alatt Ferenczynek sikerült elérnie azt a stabil minőséget, amelyet a hátralevő években nagyjából egyenletesen meg tudott tartani.42 A portréábrázolások esetében továbbra is jól megragadta az ábrázolt személy karakterét és a perspektivikus térkezelés sem torzult művein. Az akvarellek színezése a szobrász korábbi grafikáival összevetve sokkal merészebb, kísérletezőbb hozzáállást mutatott. Ugyanis míg a szélütés előtt keletkezett vízfestményeknél a szobrászokra olyan jellemző visszafogott színkezelés volt a jellemző, addig az új művek gyakran gazdag, élénk, vibráló színvilággal jelentek meg. Összefüggéseiben vizsgálva tehát az új grafikákat, a vizuális készségek alapvetően nem csorbultak, a kvalitásbefi különbségek elsősorban a bal kéz bizonytalanságának, esetlenségének tudhatok be. A korábbi alkotókorszakhoz viszonyított elmozdulás leginkább a művek jellege, stílusa, tematikája oldaláról tapasztalható. Ferenczy rövidesen a mintázást is folytatta, újonnan létrejött kisplasztikái jól illeszkedtek a korábbi életműbe, méltó lezárását adva a szobrász pályájának. A beteg művész komoly küzdelmek árán ily módon megtartotta helyét a hazai kulturáfis életben. Régi és új művei folyamatosan jelen voltak a nagyobb kiállításokon, és a fontosabb művészeti folyóiratok hasábjain. Ferenczy Béninek sosem voltak személyes ellenségei, Magyarországon mégis folyamatos akadályok elé került művészi pályájának előrevitele. Ahogy Frank János írta róla: 2. kép Száguldó lovon ülő nőalak angyallal (post-stroke alkotás Delacroix után), 1960-as évek első fele Akvarell, papír; 29x20 cm (FGsMA; fotó: Karancz Orsolya) „Nem taszították a perifériára szerencsétlen véletlenek, egész életében visszatérő motívum volt a kedvező lehetőségek helyzeti előnye, a csábítás. Ö azonban mindig tudott nemet mondani. Vállalta a hosszú-hosszú mellőzést — bár sohasem mártírkodott —, vállalta, hogy talán gőgösnek nézzék őt, aki telve volt megértéssel és szeretettel.”43 41 Környey 1977: 74. 42 Környey 1977: 79. 43 Réz (szerk.) 1984:163. 75
