Majorossy Judit (szerk.): A Ferenczy Múzeum Évkönyve 2014 - Studia Comitatensia 33., Új Folyam 1. (Szentendre, 2014)
Szentendre. Adalékok a Pajor család, a Pajor-kúria és a Ferenczy-család történetéhez - Gulyás Dorottya: Ferenczy Béni estéje. A balkezes korszak szobrászati alkotásai
Szentendre - Adalékok a Pajor-család, a Pajor-kúria és a Ferenczy-család történetéhez ténész Ferenczy Béni kiállítása kapcsán az 1960-as években megfogalmazta: „ezekben a rajzokban és szobrokon hiába keressük a megöregedett nagy mesterek rutinját.”32 Mégis kétségtelen, hogy az 1956 és 1967 közötti időszakban is születtek főművek, s a létrejött alkotások jól illeszkednek abba a művészi ars poétikába, melyet Ferenczy egész életében képviselt, s mint ilyenek, az életműből ki nem hagyhatók. Jelen kutatás egyik fő célja a balkezes alkotókorszak mitizáló, legendaszerű megnyilvánulásainak lehántása, és a művészettörténeti elvek szerint történő értékelése annak érdekében, hogy a szobrász utolsó alkotói életszakasza - mely folytatta és beteljesítette az életművet — végre tárgyilagos megállapításokkal szerves egységbe forrhasson a teljes művészi oeuvre-rel. A vizsgálat módszerei A vizsgálat során a recepciótörténetben említett források által vázolt irányelvek mellett ki kellett tűzni egyéb meghatározó szempontokat is. Hisz elsőszámú kérdésként merülhet fel az, hogy hogyan kell szemlélni egy ilyen betegség által korlátozott periódust, mely az idős művész közel fél évszázados alkotókorszakát kísérte? Nyilvánvalóan fenntartásokkal, létrejöttük körülményeinek figyelembe vételével. A grafika ebben az időben Ferenczynél egyaránt szolgált terápiás célokat, s volt egyben a legfőbb kommunikációs eszköz, így kétségtelen, hogy a művek keletkezése mögött nem húzódott minden esetben művészi szándék. Ferenczy Béni felesége, Erzsi volt az, aki megteremtette beteg férje számára az alkotáshoz megfelelő feltételeket: ő adott ceruzát a kezébe, és bíztatta az önfejlesztésre. Erzsi volt az a személy is, aki a művek megőrzésében, publikálásában és a szobrok nemes anyagba való kiöntésében közreműködött. A szerető hitves szemében természetesen minden újonnan létrejövő alkotás egyformán becses értéket képviselt, az azonban a fennmaradt visszaemlékezésekből is ismeretes, hogy ezzel szemben Ferenczy - kritikus ember lévén - alkotásainak művészi értékében gyakran kételkedett, s ha tehette megválogatta, hogy mely műveit mutatja meg barátainak.33 A művek természetes szelekciója tehát - mely az egészséges művészek műtermében is rendszerint végbe megy egy-egy félresikerült alkotás megsemmisítésekor, átsorolásakor - Ferenczy Béninél elmaradt. Mégis vannak olyan jelek, amelyeket nyugodt szívvel elfogadhatunk a művész értékítéletének. Ilyenek elsősorban a még életében publikált és kiállításra küldött grafikák, melyeknek kiválasztásába természetesen a szellemileg ép alkotó is beleszólást kapott, s azok az ajándék-képek, amelyekkel a barátainak kedveskedett. Ezek azok az alkotások, melyekről biztosan tudható, hogy a művész nem a papírkosárnak szánta. Szintén ide sorolható az a néhány, nagyjából húsz darabot számláló plasztikai alkotás, amelyet Ferenczy betegsége időszakában hozott létre. A szobrok ugyanis technikájukat tekintve megadják a lehetőséget a hosszú, elmélyült foglalatosságra. Míg egy félresikerült tusrajz javíthatatlan, addig egy agyagszobor megfelelő körülmények között, nedvesen tartva hosszú munkafázist enged meg az alkotó számára. így Ferenczy addig dolgozhatott plasztikáin, amíg azokat teljesen késznek nem érezte. Mindazonáltal azt azért szem előtt kell tartanunk, hogy Ferenczy Béni számára bizonyos szobrászati feladatok elvégzése leküzdhetetlen akadályt jelentett, s több 1956 és 1967 között létrejövő plasztikai alkotásánál kellett külső segítséget igénybe vennie. Így a művek létrejöttében több esetben idegenkezűség is szerepet játszott. Mind a szentendrei Ferenczy Múzeum gyűjteménye, mind a hagyatékot kezelő, budapesti székhelyű Ferenczy Család Művészeti Alapítvány több száz balkezes korszakhoz köthető grafikát őriz. Mint szó volt róla, e hatalmas terjedelmű műtárgyegyüttes létrejötte nem egy beteg emberben munkálkodó automatizmus, futószalagszerű termelés eredménye, hanem az alkotásra jutó idő megsokszorozódásának és a szelekció hiányának köszönhető. Ferenczy Béni tevékenységének, időtöltésének köre betegsége éveire ugyanis hihetetlenül beszűkült. Szabad idejében színes reprodukciókkal ellátott művészeti albumokat lapozgatott, zenét hallgatott és látogatókat fogadott. A korlátozott lehetőségek ellenére azonban alkotásra mindig nyílt alkalom. És ő alkotott is, állandó jelleggel. Frank János így emlékezett vissza rá: „Szemtanúja voltam életrendjének ebben az időben. Már korán reggel leült munkaasztala mellé, valamilyen verandafélén - műterme sohasem volt, egész életében —, és dolgozni kezdett, szenvedélyesen, még a kedvenc keverésű teáját is kihűlni hagyta. Művészeti szerszámmá avatta a Parker golyóstollat, vagy pedig akvarellezett. Volt időm végignézni híres virágcsendéleteinek születését, s láttam, mennyi örömet és gyógyulást is jelentett ez a munka a művésznek.”34 32 Kovács 1966:143. 33 Réz (szerk.) 1984: 194; Környey 1977: 74. 34 Réz (szerk.) 1984: 165. 73
