Majorossy Judit (szerk.): A Ferenczy Múzeum Évkönyve 2014 - Studia Comitatensia 33., Új Folyam 1. (Szentendre, 2014)
Szentendre. Adalékok a Pajor család, a Pajor-kúria és a Ferenczy-család történetéhez - Csomortány Levente–Gömöry Judit: A szentendrei Pajor-kúria építéstörténete. A falkutatás eredményei
Csomortány Levente — Gömöry Judit: A szentendrei Pajor-kúria építéstörténete - A falkutatás eredményei egy kívülről fűthető kályha fűtőajtajául szolgálhatott. A homlokzat nyugati végén lévő két nyílás - egy ajtó és egy ablak — mindenképpen másodlagos kialakítású, és egy széles és magas, téglából épített, egykor nyitott heveder alá lett utólag beépítve. Az első emeleten a déli homlokzat keleti szakasza egy későbbi átalakítás folyamán elbontásra került, az ezt nyugatról követő rövid falszakasz pedig tömör, átalakítás nélküli kő- és téglafalazat. Ez a bolygatatlan falazat a déli, emeleti fal nyugati szakaszán öt darab kosáríves árkádnyílásban, s legvégül egy keskenyebb, szegmensíves áthidalású nyílásban folytatódik. Ezek mindegyike a falazattal egyidejű, tömör mellvéddel, kő-tégla vegyes falazatú pillérekkel, s téglából épített kosáríves hevederekkel készült. Az itteni nyílások az épület létrejöttét követő időszakban valószínűleg nyitottak lehettek, későbbi elfalazásukra a belső térrendszer átalakítását követően került sor. Legtovább a keletről számított második nyílás maradt nyitva: ennek kávájában a kutatás a külső homlokzati síkig futó vakolt és meszelt felületet tárt fel.77 Az egykor önálló épület eredeti belső térszerkezete ma már nem áll fenn. A lépcsőháztól nyugatra található második helyiség északi sarkában a kutatás során feltárásra került egy, az északi hosszfőfalhoz derékszögben csatlakozó, a jelenlegi járószint alá ötven centiméternyire visszabontott harántfal. Ez a harántfal-töredék, valamint az északi hosszfőfal tőle keletre eső szakasza többrétegnyi, helyenként centiméternyi vastagságú mészréteggel volt fedve.78 A fentiekhez kapcsolódó további megfigyelés, miszerint az épület jelenlegi földszinti és ezen nyugvó emeleti közfalrendszere helyenként rámetsződik a déli homlokzat emeletének nyugati szakaszán található árkádnyílásokra. így feltehető, hogy az árkádnyílások legtöbbjének befalazását éppen a belső tér újraosztása tehette egykor szükségessé. A szárny jelenlegi belső közfalrendszere és az ezen nyugvó boltozatai a korábbi közfalrendszer elbontása és a földszinti belső terek jelentős feltöltése után, egy későbbi építési periódusban épültek meg. Mivel a jelenlegi belső térelosztás csupán a 18. század végi, 19. század eleji átépítések során jött létre, arra következtethetünk, hogy ez a korábban önálló északi épület mindkét szintjén síkfödémes lehetett. Ennek a háznak a homlokzati és belső díszítései a későbbi átépítések során elpusztultak. A jelenlegi válaszfalai mögötti vakolt és meszelt falfelületek, valamint a későbbi feltöltések alatt feltárt vakolt és meszelt falsarok alapján - legalábbis a földszinten - egyszerű belső kialakítással számolhatunk.79 A telken álló második épület, 18. század A mai épületbe befoglalt épületrészek közül másodiknak az egykor önállóan álló, a mostani két kapualj közötti földszinti rész tekinthető. (11. kép) Az észak-déli hossztengellyel megépített ház földszintes és téglalap alaprajzú volt. Felmenő falai kőből és téglából épültek.80 A jelenlegi csehsüveg-boltozat fölötti oldalfalakon, az emeleti járószint alatti feltöltés takarásában vakolt és többrétegnyi meszeléssel ellátott falfelületek kerültek feltárásra. Ezek alapján, valamint az épületrész keleti és nyugati hosszfőfalai falkoronáiban előkerült gerendafészkek nyomán kijelenthető, hogy eredetileg ez az épület is síkfödémes volt. Ezt a megállapítást támasztja alá az a megfigyelés, miszerint az épületrész földszinti boltozatát tartó falpillérek szintén utólagosan, vakolt és meszelt falsíkok elé épültek be. Az épület északi falának középszakaszán a kutatás egy olyan széles, s a mai járószintnél legalább ötven centiméterrel mélyebb küszöbszinttel rendelkező ajtónyílást tárt fel, amelynek kitöltőfala elé épült be a később kialakított északi kapualj déli középső falpillére.81 Az épület főhomlokzatának tagolási rendszere a keleti homlokzaton feltárt maradványok alapján rekonstruálható, s kínál egyúttal lehetőséget az épület megközelítő datálására. (11. kép) A keleti homlokzat földszintjén, a két mai kapunyílás közötti falszakaszon egy, a maival egyező tengelyosztású épület homlokzati architektúráját sikerült feltárni. A homlokzatot a keleti hosszfőfallal egybeépített testű - tehát nem utólagosan kialakított - lizénák tagolták, és a közöttük lévő szakaszokban a falmezőket szürkés-lilás árnyalatúra színezett, kavicsos, höbörcsös vakolat borította. Ez a 18. századra datálható homlokzat a leírt formában egészen a korábbi épületek egységes épületté történő összeépíté77 Ennek a nyílásnak - a többihez képesti — továbbélését az elfalazás eltérő anyaga is bizonyítja, míg ugyanis a korábban elfalazott nyílások kitöltő fala kő és tégla vegyes anyagú, addig ezt a nyílást tisztán téglából készült kitöltő falazattal építették be. Elfalazására csupán a 19. század végi átépítéskor kerülhetett sor. 78 A fal tövében kutatóárkot ásva, a korábbi járószinttől újabb 40 centiméternyire, tehát -90 centiméter mélységben még nem értük el a meszelt fal alsó síkját, s a korábbi járószintet. 79 Ez a szárny épült a telek határára, tehát csupán a logika alapján gondoljuk, hogy ez az épület legrégebbi része. Az itt alkalmazott loggiamegoldás a Fő tér 18. századi házain egyaránt megtalálható. A középső rész homlokzata a lizénákkal és a höbörcsös falmezőkkel egyértelműen barokk korinak tekinthető, így ez sem mond ellent a datálásnak, sőt az északi emeletes szárnyat a kapualjak közötti épület megépítése előttre valószínűsíti. 80 A falazatából a kutatás során kiemelt téglák jelzetlenek voltak. 81 Az épületrész belső közfalrendszere alapozásának maradványai a helyiségekben történt fél méternyi járószint süllyesztés során nem kerültek elő. 30
