Majorossy Judit (szerk.): A Ferenczy Múzeum Évkönyve 2014 - Studia Comitatensia 33., Új Folyam 1. (Szentendre, 2014)

Szentendre. Adalékok a Pajor család, a Pajor-kúria és a Ferenczy-család történetéhez - Martos Gábor: Két talált kép „megtisztítása”. Ferenczy Valér ismeretlen nagybányai művei egy magyarországi magángyűjteményből

az 5. pontra térve, hogy én az anyósomat megmérgeztem volna: ugyanígy egy pletykára alapozta vádját. A pletyka pedig a mérgezés bűnének bizonyítására nem elegendő érv. Egy orvos ugyanis egy pletyka által, amelyet elsősorban maga a vádló igyekezett terjeszteni, nem hagyja magát ízekre szedni. Az történt, hogy anyósom többszörös kórtól nyomva, igen legyengülve ágyban feküdt, s engem, mint kinevezett orvost gyógyítására hívnak. Megvizsgálom a beteget, és megállapítom, hogy az állapota kritikus. Ezért elkezdem a gyógyítását, és gyógyszereket írok fel, hogy minden emberileg lehetséges módon erősítsem a legyengült beteget. Látom, hogy a beteg hol rosszabbul lesz, hol megkönnyebbül. E körülmények miatt orvosi konzíliumot javaslok, amely megvizsgálja a javallataimat. A konzílium összehívatik, a halálos beteget megvizsgálják; rákérdeznek az én előírásaimra, megvizsgálják a gyógyszereket, majd arra a következtetésre jutnak, hogy az előírásaimat helyeslik, és elrendelik, hogy így folytassák a kezelést. Ami eddig történt, az az orvosi konzílium határozata szerint kielégítőnek bizonyult. Kevéssel később ugyanezen konzílium újra összeült, és javallataim hasznában és további alkalmazásában megerősített. Majd a beteg, hallgatva a vénasszonyos fecsegések rábeszélésére, a 14. napon abbahagyja az orvosságok szedését. Komoly változásokat tapasztalok a betegen, kérdem az okát, végül a család elmondja, hogy nem használja a beteg az orvosságokat. Látván a beteg veszélyes állapotát, egy orvosi konzíliumot, mely egy másik beteg miatt Szentedrén éppen összeült, elhívom ehhez a beteghez is. Eljönnek, vizsgálják a beteg állapotának változását, megvizsgálják, végül arra jutnak, hogy a beteg semmilyen gyógyszerrel nem élt. Ezért látván, hogy a beteg a végét járja, neki ugyanezen konzílium az orvosságok szedését komolyan javasolja. Am a beteg nem engedelmeskedett, így aztán három nappal a konzílium után távozott az élők sorából. És hogy mindez így történt, tanúsítja ugyanezen orvosi konzílium, amint a 7. pont alatt csatolva van.19 Mert mit ér az orvos? Mit az orvosi konzílium? Ha előírásaikkal a beteg nem él. Hiszen az orvos és az orvosi konzílium jelenléte senkit nem gyógyít meg, hanem az orvosságok pontos szedése: ez esetben pedig, mint a 7. pont alatt hitelesen bemutatom, a beteg egyáltalán nem élt az orvosságokkal. Hogyan is mérgezhettem volna meg? Rám, mint nemes személyre, mint a köz szolgálatában álló orvosra, becsületemre és megbecsülésemre eme szerencsétlen vádaskodás közzétételével, mely egy pletykán alapul, ami egyébiránt nem is létezett annak előtte, hogy a semmire sem tekintő vádló, Nikola István nem keltette: vajon milyen bélyeg égettetett rám? Bárki láthatja. Ezt ennyiben hagyva, ami a többit illeti,

a 6. pontra térve, Nikola István, félve a büntetéstől és a törvényi vizsgálattól, nem mert egyenesen megvádolni azzal, hogy eretnek vagyok, mivel nyilvánvaló, hogy vallás ellen sem nyilvános gyűlöletnyilvánítás, sem szidalmazás, sem gúnyolódás egyáltalán nem hagyta el a számat. Ezért e legnagyobb vallási gyalázat kimondását saját Püspök Urának tulajdonította, mintha ő engem szemtől szembe újra és újra eretneknek szólított volna. A budai Püspök Ür a vádló vallásán van, és olyan kivételes lelki adottságokkal rendelkezik, hogy magát a törvények áthágásával és a vallás megcsúfolásával nem szokta beszennyezni. Magához az ő karakteréhez sem illik, lévén olyan férfiú, akit püspöki méltóságba emeltek, hogy egy, a püspöki hivatalához kapcsolódó ügyben becsületsértésekben és személyes sértegetésekben törne ki. De mivel a vádló még a saját püspökét sem kímélte, velem pedig, és az én vallásommal a saját püspökének hamisan tulajdonított vétkek révén sértő játékot űzött, mindkét esetben mint vádló itt megérdemelten helyeződhetne vád alá az 1791:26-os törvénycikk20 alapján. Lehetne a hasonló nyughatatlan és igaztalanul vádaskodó személy számára üdvös példa, hogy a büntetéstől való félelem miatt visszariadjanak a méltatlanságaiktól, amint azt a vallási közbéke biztonsága és nyugalma megköveteli. Ennek foganatosítását kérve kérem.

A 7. pontra térve, hogy én a pénzt, amivel feleségem rendelkezett, elvertem volna, azt a vádló az én és feleségem meggyalázásának fokozásaképp mondja, azonban nem bizonyítja. Megesett volna ugyanakkor kétségtelenül, ha feleségem előrelátóan nem vette volna elejét, hogy a pénztelen Petrovics János és Nikola István - akiket egyébként anyósom öltöztetett és táplált korábban (amint az köztudomású, mégpedig visszatérően) - úttal-móddal a házipénztárra vetették volna magukat, és valamilyen ürüggyel a hasznot magukhoz ragadták volna, s a pesti kocsmákban a szokott módon elverték volna. Szükség volt rá tehát, hogy a feleségem mint gazdaasszony, gondot viseljen a saját pénztárára, és úgy utasítsa a tiszteket, nehogy olyan veszteség érje, melynek megtapasztalására a sors már rákényszerítette, és hogy sem nem e pénztelen vádlók, sem nem bárki harmadik személy számára saját jövedelmeiről, gazdasági intézkedéseiről számot ne legyen köteles adni. A vádlók ugyanis, és mások sem, a Lovcsánszky-jószágokhoz, melyek teljes mértékben saját szerzemények,21 sem valós, sem virtuális jogot, örökségi elvárást nem formálhatnak. Ezt azzal is igazolhatom, hogy mivel

19 A csatolt szakvéleményt Prandt Ignác, a pesti egyetem gyógyszerészeti professzora és Csehszombathy József, Pest vármegye főorvosa írta alá: MNL PML, PPSvm IV/3-c 1799:1723,3. kútfő.

20 Itt voltaképpen az 1790:26. cikkelyről van szó, amely a „vallás ügyéről” rendelkezik, s meghatározza a protestánsok jogait is.

21 Lovcsánszky Heléna (Ilona) apjának, Györgynek az 1780-as évekbeli vagyonáról tudjuk, hogy birtokában volt három ház, egy malom, 37 és Va fertály szőlő és fél hold szántó. Szentendrén szenátori címmel is rendelkezett, s ekkor ő volt itt a legjelentősebb adófizető (Hajdú 1984: 83,449). Nemesi címét 1783-ban szerezte, az 1784. január 28-i megyei közgyűlés alkalmával vették fel a pesti nemesek közé. Birtoka volt a Temesvártól keletre, a Bega völgyében fekvő,Temes vármegyei Susztra. A nemesítés egyébként nemcsak saját magára, hanem Márk fiára is vonatkozott (MNL PML, PPSvm IV/75-d 1. kötet, 459; Kőszeghi 1899: 218; Hajdú 1984: 30).