Majorossy Judit (szerk.): A Ferenczy Múzeum Évkönyve 2014 - Studia Comitatensia 33., Új Folyam 1. (Szentendre, 2014)
Szentendre. Adalékok a Pajor család, a Pajor-kúria és a Ferenczy-család történetéhez - Martos Gábor: Két talált kép „megtisztítása”. Ferenczy Valér ismeretlen nagybányai művei egy magyarországi magángyűjteményből
Forrásközlés tilthatja meg saját szülötteinek a házasodást. Mégis, mindezt figyelembe nem véve, feleségemnek, aki már korábban nyilvánosan bejelentette az 1. melléklet szerint a házasodási szándékát, csellel való elcsábítását próbálta nekem felróni. Ugyanezen vádló, miután folyamodványában engem előzetesen csaló és színlelő csábítónak és nőrablónak nyilvánított az egész társadalom előtt, és így becsületem és személyem legsúlyosabb megsértésével saját érdekének prekoncepcióját még szabadosabban kiteljesítette, erre a megfestett sértésre már nem emlékezve, folyamodványának második fejezetét pontosan ezekkel a szavakkal zárta: Hogy valaha is őt (mármint a feleségemet) bárki, különösen vele egyenrangú elvegye, már nem is merte remélni, örvendetes, hogy végre legalább lesz férje, stb. Miközben tehát azt álh'tja a vádló, hogy házasságunk kezdetétől örvendetes volt a feleségem számára, ezzel saját maga mond a folyamodványában foglaltakkal nyíltan ellent saját magának. De mi több: tudniillik kinyilvánítja a vádlóm, hogy testi hibája miatt feleségem nem egyenrangú velem a házassági esélyek tekintetében, és senki nem vette volna feleségül. A folyamodvány másik részében ezeket a szavakat használja: Több lehetősége is lett volna ezen kívül, ha férjhez akart volna menni, és mindegyik, minden tekintetben jobb volt stbT Ezt a korábbiakkal összevetve, újra ellentmondáshoz jutunk. De ez még nem elég, többször leírja, és állítja az alábbiakat: Mérlegelvén házasságát a fent nevezett orvossal, teljességgel elleneztük. Ugyanezen pontról a szakasz következő bekezdésében formálisan panaszkodik: Miután ez az orvos látta előre, hogy mi mindannyian stb. ezt a házasságot ellenezni fogjuk, ezért a dolgot ravaszul, titkon kezdte intézni, úgy, hogy lényegében sem a család nem vehette észre, mi stb. pedig annál kevésbé szerezhettünk róla tudomást. Itt arról panaszkodik, hogy a házasság- kötésünket mintegy titokban intéztem, sem tudni, sem hallani, vagy észrevenni nem lehetett azt. Az előző szakaszban pedig hogy ő teljes mértékben ismerte feleségem házassági szándékát, mérlegelte és ellenezte azt. Ezeket összevetve megintcsak ellentmondást kapunk. Azonban ha Nikola kérvényének további kijelentéseit részenként összevetjük, minden tekintetben merő ellentmondásokat mutathatunk ki. De nem terhelem túl ezzel a védőiratomat, úgy véltem, azon ellentmondások és zavarosságok feltárása és kimutatása elegendő lesz, melyekből a vádló a nőrablás vétkét tervezte rám kenni. Fájlalom meglehetősen, és sokszor fájlalom, hogy a vádló, akinek emlékeznie kellett volna a saját koholmányaira, megvilágítás és magyarázat nélkül, hol ide, hol oda kapva a Legfelségesebb Trón elé citált engemet, és a maga ellentmondásaival, saját magával is ellenkezőt állítva oktalanul be merészelt engem vádolni. De mivel a vádló fiatalos lendületében ilyen éretlen hibákat vétett, ezek nemhogy feleletre sem méltóak, sőt, ellene viszontbüntetésért kiáltanak. Én bízván bízom a császári és királyi kegyben és kegyelmességben, és szilárdan fönn fogom tartani, hogy becsületem megsértése és az életemre törő csapdák jóvátételt követelnek, és az ebbéli kegyes császári és királyi rendelkezésnek térdet hajtok. A valóság a következő: Kinyilvánítom, hogy mi kölcsönös egyetértéssel, minden csel és csalás nélkül léptünk házasságra, és valamennyi egyházi és vallási kánon szerint, az egész keresztény világban megbecsülni szokott módon keltünk egybe. A vádlónak semmi oka sem volt ellenem fordulni, eltekintve ifjonti hevétől, ami tudatlanságából fakadóan velem szembeálKtotta. Ugyanis a püspök úr, miután mindenben megakadályoztattak a vádló próbálkozásai, bepanaszolta, hiszen püspöktől való hatalmával visszaélt, hogy képes legyen engem megtámadni. Végül tehát ezen ellenem emelt vádpont, mintegy a vádló ellenmondásos és éretlen hibájából magától megsemmisül. Mivel pedig a 3. pont bizonyítására, hogy én a nem egyesült görög rítusú egyház vallását támadtam, vagy hogy a Megváltót és a nem egyesült görög rítusú egyház szentjeit gyaláztam és szentségükben sértettem, a vádló a Küldöttség elé sem nem akart, sem nem is tudott tanúkat állítani, ezért ez a vádpont magától megsemmisül. Annál is inkább, mert Nikola István vádló a csalárd, B. pont alatti vádiratból idézte a saját vádját, melyről hogy csalárd és hamis, feljebb a 2. pontban már kimutattam. Áttérve a 4. pontra, miszerint a vádló azt hallotta, hogy Uránia címen tiltott könyvet adtam ki. Egyszerű hallomás nem elegendő alap a vádemeléshez. Nem tagadom egyébként, hogy ezen kötetet kiadtam, de ez a könyv átment a törvényes cenzúrán, és egyébként is erkölcsileg kifogástalan, a keresztényeket az igaz vallásosságra ösztönzi.17 18 Amit ha a vádló figyelemmel követett volna, és olvasta volna azt, vagy legalább belelapozott volna a könyvbe, talán visszatért volna a helyes ösvényre, és ellenem s az én életem ellen a maga ellentmondásaival és ide-oda forgó szócsépléseivel, természetéből kifordulván nem mert volna vádat emelni. És itt a gyümölcse, amikor a vénasszonyos pletyka, hallomás visszaüt a vádlóra. Ezután 17 Pajor beadványához egyébként mellékelte másolatban felesége latinra fordított keresztlevelét is. Innen tudható, hogy Lovcsánszky Helénát (Ilonát) 1772. május 20-án, Pesten keresztelték meg, és keresztanyja, Damianovits Anna is pesti volt (MNL PML, PPSvm IV/3-c 1799:1723,3. kútfő). 18 Az utalás az 1794—1795-ben három számot megért, magyar nyelvű folyóiratra, az Urániáta vonatkozik, amelynek szerkesztőit ugyan a lapszámokon nem tüntették fel, de más forrásokból egyértelműen tudható, hogy Kármán József és Pajor Gáspár nevéhez köthető. A folyóirat kritikai igényű, jegyzetelt újrakiadása: Szilágyi 1999. 223
