Majorossy Judit (szerk.): A Ferenczy Múzeum Évkönyve 2014 - Studia Comitatensia 33., Új Folyam 1. (Szentendre, 2014)

Szentendre. Adalékok a Pajor család, a Pajor-kúria és a Ferenczy-család történetéhez - Csomortány Levente–Gömöry Judit: A szentendrei Pajor-kúria építéstörténete. A falkutatás eredményei

Csomortány Levente — Gömöry Judit: A szentendrei Pajor-kúria építéstörténete - A falkutatás eredményei

ismertette annak a pernek az anyagát, amelyet Pajor ellen folytatott felesége gyámja, illetve a nagybátyja. Elsősorban azzal vádolták, hogy feleségét a vagyonáért hálózta be, de emellett erkölcstelen irodalom terjesztésével, sőt jakobiniz- mussal is gyanúsították. A több éven át húzódó pert végül Pajor nyerte meg. A peres iratokban a család ingatlanjairól csak érintőlegesen esik szó, sajnos bővebb képet nem kapunk azokról, ám Szilágyi kutatásai biztossá tették, hogy vagyonára Pajor mindenképpen a felesége révén tett szert, így az általa birtokolt ingatlanok esetében is indokolt volt a korábbi birtokosok között a Lovcsánszky-család tagjait keresni.14

Az épületre vonatkozó levéltári források vizsgálata során legkorábbi adatként a Szentendre város ingatlanjairól készült 1787-es összeírás egyik adatát azonosítottuk. Az ingatlanjegyzék 725. helyrajzi számú épület tulajdonosaként ,,D[ominus] Marc Lovcsanszky”-t nevezi meg.15 Az azonosítást a későbbi telekösszeírással megegyező felvételi sorrend, a környező épületek említése (például a Pozserovacska-templom) teszik biztossá. Érdekesség, hogy a tulajdonos neve mellett még az a bejegyzés is szerepel, hogy „allodium et popina”. Ez arra utal, hogy az épületet ekkor - legalábbis részben - kocsmaként vagy fogadóként üzemeltethették.16

Lovcsánszky György és fia, Márk 1783-ban sustrai előnéwel kapott nemességet, amelyet 1784-ben hirdettek ki Pest megyében. A Temes megyei Sustrán voltak birtokosok, amely települést egy 1781-es kamarai árverésen vásároltak meg.17 Lovcsánszky György és felesége, Nicola Mária egyébként Szentendrén laktak, a források két gyermeküket, Márkot és Ilonát említik. Lovcsánszky görög bevándorlóként a 18. század közepe táján telepedhetett itt le. Jómódú kereskedőként tartották számon, egyes források szerint a Fő téren volt háza, de levéltári kutatásaink eredménye alapján az tűnik biztosnak, hogy a család a Kossuth Lajos utcai házon kívül még a Görög utcában bírt két épületet.18 Lovcsánszky György felesége, Nicola Mária szerb nemzetiségű lehetett, legalábbis a végrendeletét szerb nyelven írta.19 A szájhagyomány úgy tartja, hogy Lovcsánszky György városi tisztségviselőként a Ráby Mátyás által feltárt visszásságokban érintett volt, és 1784-ben Ráby egyik vizsgálódása okozta váratlan halálát is.20 Ugyanakkor tudjuk, hogy Lovcsánszky Márk még 1798 előtt meghalhatott, mert Lovcsánszky Györgyné Nicola Mária mindenét lányára, Ilonára hagyta, és az ő révén a birtokok házasság útján férjére, Pajor Gáspárra szálltak.

Szentendréről számos 18. századi térképet ismerünk. Ezek mind a környező településekkel folyó határvitákkal kapcsolatban, vagy az úrbéri rendezéshez készültek, amiből az következik, hogy a település belterületi részeire a térképek készítői kevesebb gondot fordítottak.21 Ugyan a szóban forgó térképek mindegyike ábrázol utcákat és bizonyos épületeket, de láthatóan sablonosán, pontatlanul. A vizsgált terület — a mai Kossuth Lajos utca nyugati házsora — a térképen nehezen azonosítható, elsősorban a városrész a maitól eltérő beépítése miatt. Az azonban ettől függetlenül egyértelmű, hogy az utcának ezen szakasza már ebben az időszakban mindkét oldalon lakott volt. A vizsgált térképek pontatlanságát jól jellemzi, hogy közülük több nem tünteti fel az 1759-1763 között felépült, az adott térképek készítése idején tehát már álló Pozserovacska-templomot. Az egyformának ábrázolt házak alaprajzát, illetve elrendezését éppen ezért nem lehet teljes mértékben hitelesnek elfogadni, ráadásul a térképek ábrázolása a telkek beépítési módjára nézve is eltérő. Ugyanakkor a 18. századi térképek összességét áttekintve mindenképpen elfogadhatónak véljük azt a feltevést - mivel ebben minden térkép megegyezik -, hogy a vizsgált területen, az utca mentén jellemzően fésűs beépítésben állhatták a házak.

Az ismert térképek közül mindössze egyetlenegy mutat olyan jellegzetességeket, amelyek alapján azt feltételezhetjük, hogy a rajzolat valós helyismereten, helyszíni adatfelvételen alapulhat. Andreas Kneidinger három térképet is készített Szentendréről, amelyek közül kettőt, feltehetően a kapcsolódó iratok alapján 1778-ra,22 egyet pedig az 1767-1779 közötti időszakra datáltak.23 A vizsgált terület mindhármon jelentős eltéréseket mutat. Az egyik, 1778-ban készült térképen a

14 Pajor életéről még bővebben: Szilágyi 2007. Ahol külön nem jelezzük, ott a Pajor Gáspár életére vonatkozó adatokat innen vettük át. Ennek kapcsán lásd még Szilágyi Márton jelen kötetbeli tanulmányát, illetve a peres anyag forrásközlését [a szerk. megjegyzése].

15 MNL PML, V.303.C.57. Az iratanyagról készült fotómásolat: FEMÚZ, Ltsz. F1557R.

16 Az itt álló épület funkciójával kapcsolatosan célzott levéltári kutatásokat nem végeztünk, az egykor itt működő kocsma vagy fogadó építésére vonatkozó adatokat egyelőre nem sikerült fellelnünk. Vannak források, ahol szentendrei kocsmát, fogadót említenek, ám ezek pontos helyről nem szólnak (Vályi 1796: III. 358—359). Egyhelyütt szóba kerül az is, hogy a város nem sokkal 1733 előtt építtetett egy vendégfogadót, melynek bérbeadásával kapcsolatban 1733-ban nehézségek merültek fel. Borosy et al. 2004: 1733 (No. 1).

17 Borovszky (szerk.) 1911.

18 Ezekre történő utalást láthatunk az 1787-es összeírásban is. MNL PML, V.303.C.57. A részletekre lásd a 30. jegyzetet.

19 1798. november 24. Latinra fordítva: MNL PML, PPSvm IV/3-c. 1799: 381 (3. okirat). Szilágyi 1998: 344.

20 Szilágyi 1998: 346.

21 MNL OLT, SÍI No. 36; No. 42/a; No. 42/1; No. 42/2; No. 830:71; No. 830:81.

22 MNL OLT, SÍI No. 36; No. 830:71.

23 MNL OLT, SÍI No. 830:81.

18