Majorossy Judit (szerk.): A Ferenczy Múzeum Évkönyve 2014 - Studia Comitatensia 33., Új Folyam 1. (Szentendre, 2014)

Szentendre. Adalékok a Pajor család, a Pajor-kúria és a Ferenczy-család történetéhez - Martos Gábor: Két talált kép „megtisztítása”. Ferenczy Valér ismeretlen nagybányai művei egy magyarországi magángyűjteményből

A Pilis és A Dunakanyar - Tájhasználat, településszerkezet

jövedelmeinek arányáról15) a birtok tulajdonképpeni gazdálkodásáról keveset tudunk. Ebben közrejátszik a gazdasági adminisztráció forrásainak hazai tekintetben vett szegényessége,16 és bizonyosan az apátsági levéltár hányatott sorsa is. A tatárjárás során - vélhetően csak röviddel az építkezések befejezése után - a kolostort felgyújtották, aminek következtében a legkorábbi oklevelek elenyésztek.17 Az apátsági épületeket a mohácsi vereséget követően ismét felprédálták és a levéltár ekkor is megsemmisült,18 a középkorból megmaradt oklevelek többségét a pozsonyi városi levéltárból ismerjük.19 Bár az egykori iratanyagok a többi ciszterci kolostor esetében is elég hiányosak,20 Pilis vonatkozásában vélhetően azért is érzékeny ez a veszteség, mivel ez az archívum - miképpen a kolostor könyvtári állománya is — a jelentősebbek közé tartozhatott.21 A levéltár tekintetében azzal lehet számolni, hogy mind az apátság rendi hierarchiában betöltött szerepe, mind a gazdasági helyzete kedvezően befolyásolhatta a konvent kiegyensúlyozott, aktív működését, és közvetve a birtokokhoz kapcsolódó iratképződést. Ennek kapcsán ki kell emelnünk a már említett különleges privilégiumokat - a pilisi ciszterciek vámjövedelmeket kaptak -, valamint a közeli központi helyekkel való kapcsolatot. Az apátságnak számos környékbeli központ közelében volt szőlője, háza, illetve földje, köztük például Buda, Pest, Visegrád, valamint Marót-Dömös közelében, illetve a távoli Pozsonyban és Dévényben is.22 Talán ezek a körülmények is hozzásegítették, hogy a rend népszerűségének csökkenésével összefüggő és a 14. századra általánosnak tekinthető válság ellenére a kolostor élete a század második felében a Heiligenkreuzból érkezett Henrik apát alatt helyreállni látszott, amit - úgy tűnik - a 15. század folyamán bekövetkező újabb válság sem befolyásolt.23

IV. Béla 1254-es megerősítő oklevele az apátság három malmát említi a Megyeren (a mai Békásmegyeren) található meleg vizű forrásoknál - bár a pontos körülmény nem ismert, de valószínűleg ez a birtokrész már az alapításkor az apátság kezére jutott.24 25 1295-ben az apát a szentendrei telepeseknek adta bérbe az úgynevezett Bekafolo földet, kivéve egy malmot (curia molendini)? Ezt az adatot Békefi Rémig Békásmegyerre vonatkozónak tekinti - minthogy „Békafalu” Békásmegyer németes nevének (Krotendorf) a magyar megfelelője -, Györfly György szerint azonban a szentendrei határra (a Bükki pusztára) vonatkozik.26 Az apátság történetét feldolgozó Békefi, utóbb pedig Óbuda környékének középkori helyrajzát rekonstruáló Gárdonyi Albert is szembesült azzal a problémával, hogy a pilisi apátság Megyer környéki birtokán pontosan hol és hány malom állt. Ez a kérdés ugyanakkor már a 14. század végén tisztázásra szorult: Szécsi Miklós országbíró 1383-ban megbízta a budai káptalant, hogy iktassa be a budavári beginákat egy Békásmegyeren található birtokrészbe.27 Ez nem volt más, mint egyfajta gazdasági udvar, majorság - egy telek —,

15 A vizitáció ugyan több kolostort is érint, de azok esetében a forrás nem tér ki ilyen részletekre.

16 A magyarországi kolostorok esetében a gazdasági jellegű adminisztrációra vonatkozó okiratok, például számadáskönyvek, inventáriumok, urbáriumok csak elvétve maradtak fenn. A cikádori apátság 1476-os ingósági leltára az egyik legkorábbi ilyen jellegű forrás, ám ebben az esetben is csupán hevenyészett, néhány soros feljegyzésről beszélhetünk. MNL OL, DL 45673 (1476 napi dátum nélkül). A 15-16. században gyakoribbá váltak az összeírások, urbáriumok. Ilyen készült például Bélapátfalva - MNL OL, UC 1:2 (1567) Pertinentiae abbatiae de Beel, alias Trium Fontium, kiadva: Maksay (szerk.) 1959: 717-719 -, illetve Szentgotthárd - MNL OL, DL 104622 (1480-1500 körül) - esetében. Ugyanakkor ezek már a szó szoros értelmében nem köthetőek a konventek működéséhez, hiszen a kolostorok tulajdonába jutó világi birtokosok, vagy püspökségek készítették őket a kezelésük alá tartozó kolostorjavakról. A váci püspökség urbáriumában Pilis némely birtokainak leírása is fennmaradt, amire a későbbiekben még visszatérünk.

17 Az elveszett dokumentumok között volt az eredeti adományt részletező alapítólevél is. Ennek kapcsán lásd az 1254-es megerősítő oklevél narrációját: Hervay 1984: 142-143.

18 Hervay 1984: 145. Ezt követően a szerzetesek Heiligenkreuzba költöztek, de a kolostorudvar használatának még 1526 után is van régészeti bizonyítéka (Holl 2000: 15-16). Hozzá kell tenni, hogy maga a kolostor és annak környékbeli birtokai ténylegesen csak 1541-ben kerültek a törökök kezére (Békefi 1891: 275).

19 Hervay 1984: 147-148.

20 A levéltári anyagok sorsára Hervay Ferenc munkájának egyes fejezetei térnek ki (Hervay 1984).

21 A könyvtárral kapcsolatos észrevételt Solymosi László fogalmazta meg (Solymosi 1984: 245).

22 Hervay 1984: 150.

23 Torma (szerk.) 1986: 161.

24„Tria quoque molendina ad Aquas Calidas sita in Meger iuxta Budám.” Az oklevél elveszett. Kiadva: CD IV/2. 217; Békefi 1891: 316-319. Elképzelhető, hogy az új királyi adománylevél szövegezése a korábbi, elpusztult iratok tartalmi kivonatára épül.

25 „Nos fráter Stephanus dictus abbas de Pelys et totus eiusdem loci conventus damus pro memoria [...] quod nos communi consilio et assensu locavimus et assignavimus pro censu annuali unius marce puri argenti in festő sancti Mychaelis nobis solvendi villico dicto ut credimus Eyhor Ulrico et Jacobo specialibus vilié Sancti Andree insuper vilié eiusdem hominibus universis. terram nostram dictam Bekafolo circumiacentem térré domini episcopi vesprimiensis dyocesani nostri absque situ et curia molendini nostri quondam ibidem existentis. Tali condicione interiecta quod quandocunque vellemus vel possemus deo dante super ipsam terram nostram ab eis recipiendi liberam habemus facultatem contradiccione aliqua non obstante. Insuper tres presentaciones tribus temporibus anni nobis dare tenebuntur. 1295 mense marcio.” Az oklevél elveszett. Kiadva: HO V. 78.

26 AMTF IV. 697. Hozzá kell tenni, hogy Békásmegyer környékének középkori dűlőnevei inkább arra utalnak, hogy az itteni lakosság magyar ajkú volt. Gárdonyi 1945.

27 „[...] religiosas dominas sanctimoniales de castro Budensi, benignas actrices [...].” MNL OL, DL 30727 (1383. április 3.; 1383. május 11.). A beginák a mai Sándor-palota helyén álló Szent János ferences kolostor melletti utca másik oldalán, a kolostorral szemben álló házban laktak, akiket az oklevelek, illetve a régibb szakirodalom „ferences apácákként” is emleget. A még felbukkanó „Szibilla kolostor” elnevezés az egyik első adománytevő Mojs nádor özvegye, Sibilla nevéből fakadt, aki maga is közéjük állt. Karácsonyi 1922-1924: 545; Végh 2006: 61-62.

147