Majorossy Judit (szerk.): A Ferenczy Múzeum Évkönyve 2014 - Studia Comitatensia 33., Új Folyam 1. (Szentendre, 2014)
Szentendre. Adalékok a Pajor család, a Pajor-kúria és a Ferenczy-család történetéhez - Martos Gábor: Két talált kép „megtisztítása”. Ferenczy Valér ismeretlen nagybányai művei egy magyarországi magángyűjteményből
A Pilis és A Dunakanyar - Tájhasználat, településszerkezet Egyes - döntően a vizsgált térség alsóbb felén elhelyezkedő - föld- és kőteraszok igen jó állapota,81 illetve mások (így főleg a felső nyugati és keleti részen található) már alig felismerhető szintig erodálódott felszíne alapján is valószínű, hogy a mintaterület alsó részei jóval tovább voltak intenzíven használatban, és az itteni teraszokat és kőárkokat, legalább is részben, később is karbantartották.82 Ezt megerősítik a rendelkezésünkre álló térképek ábrázolásai, valamint az épen megmaradt kőteraszok egyikének tövében talált (tető)cserép, amelyet a rajta látható jelzés szerint a 20. század első felében Nagymaroson még működő téglagyár állított elő. E tekintetben további adalékként említhető, hogy az idősebb lakosok némelyike arról számolt be, miszerint a környéken a nagy esők által lehordott földet egészen az államosítás időszakáig visszahordták a hegyoldalra. A használat változásával azonban az épen maradt teraszok funkciója is megváltozhatott, ami a korábban kialakított szerkezetet szintén érinthette. E lehetséges változtatások ideje, vagy azok módja azonban mai megjelenésükből terepen már igen nehezen követhető vissza. Ezért érdemes más típusú művelésekhez kapcsolódó, hagyományos technikák terasz-, illetve gátkialakításának módszereit is figyelembe venni, és a lehetséges hasonlóságokat (a későbbi művelésnél is felhasznált típusokat) bemutatni. Egyéb, lejtős területen is jellemző művelési ágaknál az erózió mérséklésére hagyományosan alkalmazott eljárások némelyike rokonságot mutat a szőlőkben alkalmazott teraszokkal,83 s ezért megjelenésük is hasonló a korábban leírtakhoz. Ilyen például az 1950-es években a palócoknál leírt eljárás, amelynek lényege, hogy az eróziós árkok84 kialakulását a veszélyeztetettebb területeken a víz útjába emelt gátakkal próbálták megelőzni.85 Ennek nyomán mintaterületünk esetében is feltételezhető, hogy egyes részeken a szőlőtermeléshez kialakított és a művelés időtartama alatt karbantartott teraszokat (vagy azok némelyikét) a későbbi, megváltozott művelés ellenére, a korábbiakhoz hasonló módon, az erózió elleni védekezés részeként továbbra is karbantartották és hasznosították. A talajerózió intenzitásának változásai: művelés és felhagyás A mintaterület erős átalakítottsága és erózió-veszélyeztetettsége kapcsán felmerül néhány kérdés. Vajon milyen lehetett az erózió mértéke az olyan időszakokban - így például a 18. század második felében - amikor a Dunakanyar kedvezőbb fekvésű, meredek (20 fok körüli) hegyoldalai86 a csúcsokon kívül szinte mindenhol annyira intenzív és gyakori talajmozgatással járó művelés alatt álltak, mint a szőlőtermesztés?87 Vajon a mai talaj szerkezet és talajvastagság mennyiben tükrözi ennek a fokozott eróziónak a nyomait? Vajon az erózió csökkentésében a teraszok milyen hatásfokkal játszottak szerepet, a feltételezhető köztes felhagyások időszakában milyen mértékben volt képes a terület regenerálódni, illetve az eredeti természetes növénytakaró esetén milyen lehetett a talajvastagság? Ezek természetesen mind olyan kérdések, amelyeket a jelenleg rendelkezésünkre álló eszközökkel igen nehéz megválaszolni. Ugyanakkor az eddig említett párhuzamok alapján bizonyítottnak látszik, hogy a terület nagy munkaerőráfordítást igénylő egykori „rendezése”- a tokaj-hegyaljai példákhoz hasonlóan — elsősorban a nagy intenzitású (záporszerű) csapadékok intenzív eróziója, illetve általánosságban az erózió kivédésére készült, és a szőlőművelés felhagyása utáni használat során a teraszokat és az árkokat még más típusú művelések esetén is - legalább részben - felújíthatták. 81 Erre lásd a 2. képsorozat vonatkozó képeit. 82 A teraszok lepusztulásának gyorsasága azonban valószínűleg több tényezőtől, köztük a terasz típusától és elkészítésének módjától is függ, továbbá igen jelentős tényező lehet a terület erózióveszélyességének mértéke és a szőlőművelés utáni esetleges területhasználat módja és intenzitása is. A Baráth Zoltán által vizsgált területek többségén a teraszok pusztulása (a kőteraszoké is) viszonylag gyors, pár évtized alatt lezajló folyamat lehetett (Baráth 1963: 343), ugyanakkor a tokaj-hegyaljai borvidék több lejtőjén (Boros 1996: 73; Nyizsalovszki-Virók 2001: 86), vagy éppen a Balaton- felvidéken a 18-19. századi kőteraszok jelentős része még ma is jó állapotban követhető az erdőkben. 83 Tokaj-Hegyalján a kőteraszokat többnyire kőgátakként vagy garádicsokként említik. 84 Ennek kapcsán lásd például Gábris Gyulának és szerzőtársainak, a Rakaca-vízgyűjtőn végzett vizsgálati eredményeit (Gábris et al. 2003). A hirtelen víztömeg levezetésekor keletkezett természetes árkok keletkezése jól mutatja az intenzívebbé váló, nagyrészt táj használat-változás hatására bekövetkezett eróziót, aminek mintaterületünk is fokozottan kitett. 85 Hoffmann 1956: 554. Ugyanakkor a Balassa Iván által a Hegyközben leírt hagyományos teraszos szántóművelés (Balassa 2000) az eddigiektől jól felismerhetően eltér, mivel ezen a vidéken az antropogén teraszok nem tudatosan, hanem a művelés során fokozatosan alakultak ki, így formailag is nagyban különböznek az általunk leírtaktól, ezzel szemben igen hasonlóak mind a palóc faluban, mind pedig a Nováki Gyula által a Börzsönyben leírt formákhoz. 86 így nemcsak mintaterületünk, hanem gyakorlatilag Nagymaros összes Dunára néző, „máT-típusú, délies kitettségű hegyoldala is. 87 Itt érdemes megemlítenünk, hogy a bajor történeti eróziós kutatások alapján a dél-német területeket a legnagyobb mértékű talajveszteség a 14., illetve a 18-19. században érte, s habár a klímaváltozások a megváltozott intenzitású és méretű csapadékokkal szintén érintették a térséget, mégis az erózió fő okozója a kiterjedt területhasználat volt. A felsorolt századok Magyarországon is a szőlőművelés térbeli előretörésének és kiterjedésének fontos időszakait jelentették. A témával kapcsolatban folyó kutatásokra: Dotterweich et al. 2003; Dotterweich 2013. A történeti talajerózióra vonatkozó további kutatások összefoglalására: Bork et al. 1998. 137
