Majorossy Judit (szerk.): A Ferenczy Múzeum Évkönyve 2014 - Studia Comitatensia 33., Új Folyam 1. (Szentendre, 2014)

Szentendre. Adalékok a Pajor család, a Pajor-kúria és a Ferenczy-család történetéhez - Martos Gábor: Két talált kép „megtisztítása”. Ferenczy Valér ismeretlen nagybányai művei egy magyarországi magángyűjteményből

A Pilis és A Dunakanyar - Tájhasználat, településszerkezet

az az 1686-as kép, amely egykor a Miksa Emmánuel választófejedelem hadjáratait bemutató metszetsorozat részét képezte.36 A félig metszetszerű, félig térképi ábrázolás különösen fontos eleme, hogy egyértelműen meghatározható rajta az a hegyoldal, ahol a kutatási terület fekszik: az egész érintett hegyoldalt elszórtan fákkal borított területként ábrázolja (vagy szimbolizálja).

A korábbinál jóval több információval rendelkezünk a 17. század végétől, de különösen a 18. század elejétől kezdve, amikor a visegrádi uradalomhoz tartozó Nagymaros a török kiűzése után először átmenetileg központi irányítás alá került. Ekkor (1699-ben) még a korábbi szőlők mintegy fele nem állt művelés alatt.37 Az 1700-tól38 a grófi Starhemberg- család kezébe került település a visegrádi uradalom fontos részét alkotta, amelyet az uralkodó majd csak 1756-ban szerzett vissza.39 Már a 18. század első felétől az uradalom erdeinek egy része, de különösen annak allodiális (szántó) földjei, szőlői és jövedelmező ipari létesítményei, köztük például az új földesúri serfőző és a téglaégető, Nagymaroson voltak.40 Az időközbeni szőlőtelepítésre utalhat, hogy 1749-ben a még fiatal (uradalmi) szőlő bevételeit említi az egyik összeírás.41 Ugyanakkor egy másik forrás 1766-ban az uradalmi szőlőket két részre osztva már nagymarosi ószőlőről beszél, elkülönítve azt a többi szőlőtől.42 Ugyanebben az évben a szőlőterület további kiterjesztéséről értesülünk, és az új szőlőkért az uradalom külön, készpénzben fizetett.43 A nagymarosi lakosok a szüreti szőlő maradékából égetett szeszt is készíthettek, s ebből a célból főzőüstöt tarthattak.44 Az itt található uradalmi földek nagysága körülbelül 125 holdra becsülhető, de a földesúri szőlők jelentős része szintén Nagymaroson volt, mégpedig a Rőz-hegyen.45 A Rőz- hegy számunkra különösen érdekes, mivel mintaterületünk hegylábi régióit ma is Ruzsemájnak nevezik. Ezt a 18-19. századi térképeken általában „Róza MáT’-ként,46 illetve Ruzsama dűlőként47 tartották számon.48

A település lakóinak egyik fő bevételi forrását a kocsmáltatás jelentette.49 A bor gazdasági jelentősége szempontjából további fontos tényező, hogy Nagymaros ekkor az észak-déli kereskedelmi útvonalak fontos csomópontjának számított. Az utak egy része, mint például a Morvaország irányából a Börzsönyön keresztül haladó útvonal a nagymarosi-visegrádi révnél érte el a Dunát. A 18. század második felében a nagymarosi bor fontos felvevőpiaca például Selmecbánya volt.50

Pesty Frigyes leírása alapján a 19. század közepén Nagymaroson jó minőségű fehér borokat és mellette gyümölcsöt termeltek.51 Pesty a vizsgált mintaterületünket határoló Lator-völgy nevét is említi 1870-ben, ahol ekkoriban még biztosan (így feltehetően mintaterületünk legalább egy részén is) szőlőtermesztés folyt.52

„[A település] hegyeit gesztenyések veszik körül, a hegyoldalban pedig nagy kiterjedésű szőlői vannak, melyek közép minőségű bort bőven adnak.”53

36 Szalai 2001: 235. tábla. Eredetije: OSZK, 123473.

37 MNL OL, UC 87: 69 (1699).

38 Gál 1999:11. Vonatkozó iratokra: MNL OL, O 18/1430, föl. 21-22 (1700); MNL OL, LR A 57,468-472 (1701); MNL OL, LD 16/16 (1701).

39 A középkori település német betelepülőinek származási helye nem ismert. A 18. század elején a településre az 1709-es pestisjárvány után a később többséget alkotó svábok először az 1710-es években, majd az 1730-as, de különösen az 1738-1739-es pestisjárvány után az 1740-es évek végén érkeztek, részben Mainz környékéről. Nem tömbszerűen, egy vidékről, hanem több területről, kisebb csoportokban és több hullámban települhettek át (vonatkozó irodalomra például: Magyar 1998: 62,82). A betelepült népesség eredeti lakóhelye azért is lehet fontos, mert feltehető, hogy későbbi talaj- és szőlőművelési ismereteik részben az ottani szokásokat tükrözik.

40 Magyar 1998:102,108,111,114. Ezzel szemben Visegrád, az uradalmi központ a 18. század elején még többé-kevésbé lakadan volt. Az uradalom fő bevételét ekkoriban az erdők jelentették. Ezt nemcsak Nagymaros kiterjedtebb sík területei és termékeny dunai ártere, de lankás domb- és hegyoldalai jelentős részének kedvező déli, délkeleti fekvése és a Duna közelsége is elősegítette.

41 MNL OL, UC 74:8(1749).

42 MNL OL, UC 142:12 (1766).

43 Például: MNL OL, UC 142: 18 (1766); MNL OL, UC 142:13 (1776). A település szőlői ekkor összesen 1558 1/2 kapást tettek ki.

44 MNL OL, UC 142: 14 (1766); MNL OL, UC 142: 18 (1766). A borból a lakosok általában kilencedet és tizedet adtak. A falu lakosai a saját szőlőhegyükön termelt bort saját kiméréseikben maguk adhatták el, emellett szőlőiket és házaikat is szabadon értékesíthették.

45 A nagymarosi uradalmi szőlők terjedelme 90 kapás volt és átlagosan évi 200 urna bort hozott (Magyar 1998: 108,112).

46 MNL OL, SÍI No. 207/a—b: 1787—1805. Ehhez lásd még az 1. táblázatot.

47 Például MNL OL, SÍI No. 832/a.

48 A „mái” szó jelentése: „délnek fekvő (meleg) hegyoldal”. Szamota-Zolnai 1902: 609-610.

49 MNL OL, UC 142:13 (1776). Borkimérő joggal rendelkeztek október 1-től március végéig, ezalatt körülbelül 87 urnányi bort mértek ki 63 forint értékben. A míg a vendéglős a város borát mérte ki, addig adó címén 8 forintot kellett fizetnie.

50 E börzsönyi, országos jelentőségű útvonal mentén üzemelt Nagymaros legforgalmasabb fogadója is. Magyar 1998: 143,145.

51 Pesty 1986: 226-227.

52 Pesty 1986: 227.

53 Nagy (szerk.) 1870.

129