Majorossy Judit (szerk.): A Ferenczy Múzeum Évkönyve 2014 - Studia Comitatensia 33., Új Folyam 1. (Szentendre, 2014)
Szentendre. Adalékok a Pajor család, a Pajor-kúria és a Ferenczy-család történetéhez - Martos Gábor: Két talált kép „megtisztítása”. Ferenczy Valér ismeretlen nagybányai művei egy magyarországi magángyűjteményből
Ferenczi László — Laszlovszky József: Középkori utak és határhasználat a pilisi apátság területén A pilisi apátság és a „királyi út” A Dunántúl területének középkori útviszonyairól hosszú ideig az volt az általánosan elfogadott tudományos elképzelés, hogy a főbb utak alapvetően a római úthálózatot követték, annak a nyomvonalához igazodtak.6 Különösen érvényes volt ez a nagyobb utakra, és azokra, amelyek valamiféle tervezettséget, szabályosságot vagy kiépítettséget mutattak. A közelmúltban azonban Szilágyi Magdolna doktori disszertációja7 és az ennek nyomán készült, a középkori átkutatás módszertanát összefoglaló írása8 rávilágított arra, hogy közel sem ennyire egyértelmű a helyzet a pannóniai római utak középkori kontinuitása kapcsán. Világosan kimutatta, hogy a nagy középkori utak egy része jelentősen eltér a római úthálózat rendszerétől, és egy régió nagyon részletes vizsgálata pedig azt bizonyította, hogy a középkori útrendszer is legalább annyira összetett hálózatot mutat, mint a római időszak útjai. Kutatásai során a középkori írott források részletes elemzése mellett kiemelt hangsúllyal foglalkozott a régészeti adatokkal és a kora újkori térképes ábrázolásokkal. Bár munkájának a legrészletesebben kidolgozott része a Dunántúl nyugati területeit érintette, következtetései a tájegység más megyéiben is jól alkalmazhatóak. Ebből a szempontból különösen fontos megállapításokat tehetünk a Pilis területével kapcsolatban is. Ezen a területen Benkő Elek volt az, aki már egy korábbi tanulmányában9 rámutatott arra, hogy a középkori források és a terepbejárások alapján egy „királyi útként” aposztrofált út nyomvonala is rekonstruálható. Véleménye szerint ez az út azonban nem a római korban épült, hanem a középkorhoz kapcsolható. A két királyi központot, Óbudát és Esztergomot kötötte össze, és közben érintette a pilisi apátságot is. Benkő a terepen megfigyelhető jelenségek mellett külön hangsúlyt helyezett a terület középkori határjárásaira is, és többek között ezek alapján tudta világosan különválasztani a mai Pilisvörösvár mellett megfigyelhető római utat és a Pilisszentkereszt felé haladó középkori „főutat”. Eredményeit Pető Zsuzsa fejlesztette tovább egy közelmúltban megjelent cikkében,10 11 amelyben a térinformatika módszereit is bevonta az elemzésbe. A topográfiai elemzéseknél használt Least Cost Analysis módszerét alkalmazva kimutatta, hogy a Pilisnek ezen a részén azonosítható történeti utak különböző megközelítési koncepciókat követnek. Elkülöníthetőek olyan utak, amelyek a régészeti topográfia tanúsága szerint a települések közötti kapcsolatot biztosították, és ugyanakkor annak a bizonyítékai is kimutathatóak, hogy nem csak a római időszakban voltak „gyorsforgalmi utak”, amelyek a nagyobb központok közötti közvetlen kapcsolatot biztosították. Ezek olyan nyomvonalat követtek, ahol nem a közbeeső településhelyek kapcsolatán volt a hangsúly, hanem a központok közötti kommunikációt, lehetőleg a „legkényelmesebb” vonalvezetés megkeresésével. Megállapítható tehát, hogy a Pilisben a középkorban létezett egy olyan útvonal, amely nem a Duna partján és a Dunakanyarban létesített kapcsolatot Buda (Óbuda) és Esztergom között, és nem is a Pilisvörösvár-Dorog irányú, természetes völgyben húzódott. Ez utóbbi két útvonal meglétét a római korban számos topográfiai adat és régészeti lelet bizonyítja, és középkori továbbélésük is egyértelmű. Ugyanakkor az Obuda-Üröm-Pilisborosjenő-Pilisszentkereszt- Esztergom útvonal római kiépülését, és ezen útnak a középkori továbbhasználatát nem támasztja alá régészeti bizonyíték. Benkő Elek tehát jogosan vetette fel,11 hogy itt egy alapvetően középkori útról van szó, amelynek nyomvonala egyértelműen követhető az Óbuda-Üröm-Pilisborosjenő szakaszon, és jól elkülöníthető a Csobánka-Pilisszentkereszt részen attól az úttól, ami a pilisvörösvári völgyben haladt. Ugyancsak más ennek az útnak a nyomvonala, mint a Pomáz— Pilisszentkereszt között ma húzódó útvonal, amely ugyan a Nagykovácsi-pusztán található középkori apátsági majorság alatt halad el, de amelynek kiépülése csak az 1920-as években történt meg.12 A Pilisborosjenő és Pilisszentkereszt közötti szakasz azonosításánál a Csobánka területén a középkorban fellelhető település, Boron határjárásai nyújthatnak segítséget. Mivel ezen a szakaszon több történeti utat is azonosíthatunk, ahogy erre Pető Zsuzsa rámutatott, a nyomvonalak közötti különbségeket is elemezni kell, illetve a helyszíni jelenségek még teljesebb felgyűjtésére van szükség.13 Ehhez a feladathoz járul hozzá többek között a tanulmány függelékében megtalálható határjárás elemzése. Ezt megelőzően azonban érdemes néhány további következtetés megfogalmazása is, amely a „királyi út” létrejöttével kapcsolható össze. 6 Glaser 1929-1930; Glaser 1932. 7 Szilágyi 2012. 8 Szilágyi 2014a; Szilágyi 2014b. 9 Benkő 2011. 10 Pető 2014. 11 Benkő 2011. 12 Krompecher 1934; Laszlovszky 2009; Pető 2014. 13 Ferenczi—Deák-Kohán-Látos 2014. A források kapcsán lásd a tanulmány második felében elemzett forrásokat, valamint a függeléket (Függelék 3). 104
