Darkó Jenő – Erdősi Péter (szerk.): Történeti tanulmányok - Studia Comitatensia 32. (Szentendre, 2011)
Gócsáné Móró Csilla: Blaskovichok a Rákóczi-korban, a Rákóczi-kor és -kultusz tárgyai a tápiószelei Blaskovich-gyűjteményben
BLASKOVICHOK A RÁKÓCZI-KORBAN, A RÁKÓCZI-KOR ÉS -KULTUSZ TÁRGYAI A TÁPIÓSZELEI BLASKOVICH-GYŰJTEMÉNYBEN GÓCSÁNÉ MÓRÓ CSILLA BEVEZETŐ A Blaskovich család története későn induló, de nagy ívet ígérő, mégis tipikusan magyar köznemesi családi pálya. Első ismert őse a török kiűzése után, a 17-18. század fordulóján társadalmi rangban, előképzettségben és hivatali pozícióban ott tűnt fel, ahol a Grassalkovichok. A párhuzamos indulást személyi és családi kapocs is erősítette, Blaskovich Sámuel (1680 k.—1737) Grassalkovich Juditot (1680. k.-1748), a későbbi Grassalkovich Antal herceg és kancellár még vagyontalan nővérét vette nőül.1 A család története teljes bizonyossággal csak a Rákó- czi-korig vezethető vissza. Ekkor élt és tevékenykedett két testvér: Blaskovich István és Sámuel. Korukra és személyükre az volt jellemző, hogy dönteniük kellett, melyik táborba szálljanak, hová tartozzanak. „Apák és fiúk, testvérek és rokonok kerültek így egymás létét, vagyis birtokhoz való jogát tagadó meghasonlásba.” — írja a kor szakértője, R. Várkonyi Agnes.2 A Csáky, Andrássy, Eszterházy, Forgács családokhoz hasonlóan megosztottan élt a Blaskovich testvérpár is. István a kuruc tábort választotta, Ocskay László főstrázsamestere, majd Rákóczi kapitánya lett. Hadi tetteiért a fejedelemtől 2 aranyos numizmát kapott ajándékba.3 Blaskovich Sámuel a labanc erők mellett döntött, ami nem meglepő, mivel hivatali működésének színhelye, Esztergom vármegye csak rövid ideig állt kuruc fennhatóság alatt. A császári házhoz való hűségét az 1711. december 29- én íródott okmány igazolja, melyben Esztergom megye bizonyságot tesz arról, hogy Blaskovich Samu a kuruc idők alatt „dicséretre méltóan” viselkedett.4 1 Grassalkovich Judit, Grassalkovich János (1640-1709) és Egresdy Zsuzsanna (1662—1724) elsőszülött gyermeke. Az apa a kuruc időkben Bottyán János generális íródeákja, fogadott fia, majd 1710-ben hadbíró Ocskay László perében. Anyja famíliája az Egresdy, Trencsén és Nyitra megyében kiterjedt rokonsággal bíró, régi birtokos nemesi család. ZÁVODSZKY 1931, VARGA 2000.90. 2 R. VÁRKONYI 1989c. 279. 3 ASZTALOS é. n. 285; BÁNKÚTI 2005.55. Az 1707. szeptember 14-i események között kerül említésre Beniczky Gáspár naplójában. 4 G. MÓRÓ 1993.19-61. A családi emlékezet szerint a Rákóczi szabadságharcban kompromittálódott családtag miatt kért és kapott Blaskovich Sámuel 1712-ben új nemességet és címert. Ezekben az időkben III. Károly magyar király szívesen gyakorolta felségjogát, és adományozott nemességet a császári ház híveinek: ez történt a Blaskovich család esetében is. BLASKOVICHOK A RÁKÓCZI-KORBAN A 17—18. század fordulójára fölbomlott a familiari- tás régi formája, a köznemesek egyre inkább önállóan keresték a boldogulás útját. Sokuk választotta a hivatali pályát a vármegyékben, a kamaránál és más központi intézménynél. Az addig katonáskodó családok sorra vármegyei tisztségekre cserélték a fegyvert, vagy kereskedelmi vállalkozásba fogtak. Anyagi helyzet, megélhetési lehetőség, foglalkozások már szélsőségesen elkülönülő csoportokra osztották ezt a rendet.s A szabadságharc kirobbanása súlyos megpróbáltatást okozott nemcsak a köznemesek, de a főurak számára is: sokuk lett menekült, esetleg károkat szenvedett, fogságba esett vagy döntenie kellett, hová tartozik. Amikor pedig döntött és táborba szállt, szembetalálta magát a túloldalon maradt osztályos társaival. Másrészről ez a megosztottság biztosította, hogy a birtok mindenképpen a családban maradjon.6 A 17—18. század fordulóján a nemesség helyzetében, mentalitásában végbemenő változást megfigyelhetjük a Blaskovichok históriájában is. Míg Sámuel őse katonáskodott — minden bizonnyal a török ellen vívott harcokban szerzett érdemeire utal az 1673-ban kapott címerében lévő kardot tartó könyöklő kar addig ő jogi végzettséget szerzett és az 1700-as évek elején megyei hivatalt vállalt. Az első írásos dokumentum vele kapcsolatban az I. Lipót király 1703. augusztus 6-án kelt, Esztergom és Komárom vármegyékhez íródott levelére 5 R. VÁRKONYI 1989a. 130-132. 6 Uo. 126-132.
