Darkó Jenő – Erdősi Péter (szerk.): Történeti tanulmányok - Studia Comitatensia 32. (Szentendre, 2011)
Watanabe Anikó: Takács József és a ceglédi társadalom. A „nagy prédikátor” „Kossuth városában”
Takács József és a ceglédi társadalom a „nagy prédikátor” „Kossuth városában 95 A rákövetkező hónapban tartott központi szociáldemokrata gyűlésen volt olyan tag is, aki a zászlószentelés ellen szólalt fel.39 A ceglédi földmunkások azonban igyekeztek beilleszkedni a helyi körök életébe, ezért az alapító ünnepséget is a többi körökhöz hasonlóan szervezték meg, zászlószenteléssel és a zászló alatti felvonulással, ezért Takács maga is támogatta az egyébként más elveket vallók kezdeményezését. Másokkal szembeni engedékenysége egyben akadálya is volt politikai felemelkedésének. A szinte kivétel nélkül függetlenségi párti ceglédiekhez intézett beszédeiben mindig többes szám első személyben fogalmazott, állami politikát érintő kérdésekben is. A ceglédiek által támogatott párt viszont csupán négy évig volt kormányon, közben kettészakadt, s így a Kossuth-pártiak kisebbségbe kerültek. Takácsot kétszer jelölték alsóházi képviselőnek, ő azonban ezt egyik esetben sem vállalta. Ennek egyik nyilvánvaló oka, hogy nem akart a politikai háborúskodásban részt venni, de valószínűleg az is visz- szatartotta, hogy az országgyűlésben nem használhatott volna olyan személyes hangnemet, mint a ceglédiekhez szóló beszédeiben. BEFEJEZÉSÜL 1914 nyarán, közvetlenül a háború kitörése után Takács József lemondott a Függetlenségi Párt elnöki tisztségéről, és a párt lapjának főszerkesztői címéről, azzal az indokkal, hogy ezek a teendők túl sok elfoglaltságot jelentenek. A háború után egyre kevésbé vett aktívan részt a közéletben, csak ritkán jelent meg a nyilvánosság előtt, szólalt föl rendezvényeken. A kaszinói elnöki posztról 17 év után mondott le. 1928 tavaszán idősebbik lánya, özv. Rákosi Viktorné jelenlétében halt meg spanyolnáthában.40 Közel tízezres tömeg kísérte utolsó útjára, és „A nagy prédikátor” című nekrológ így méltatta őt: „Takács József a békének és a szeretetnek volt valami nagy, kiapadhatatlan rezervoárja. Békét, megértést és szeretetet hirdetett, vetett és aratott hosszú közéleti szereplése alatt is. Ott küzdött a közélet harcának legelső vonalában és még sem osztott soha sebeket. A kicsinyes, undorító marakodások szennyes hullámai soha fel nem értek hozzája. 0pedig nem tudott lesüllyedni a komoly, értékes emberekhez méltatlan marakodások poklába. Ott küzdött ő is afórum forgatagában, de egy porszem sem tudott odatapadni tiszteletet parancsoló, hófehér tógájához. ”41 Tanulmányomban többször is utaltam arra, hogy Takács József hogyan tudott megmaradni a közéleti harcok közepette is anélkül, hogy lesüllyedt volna „a marakodások poklába”. Bár aktív résztvevője volt a politikai életnek, s a város irányításában is főszerepet vállalt, el tudta kerülni az ellenkező irányzatokhoz tartozókkal való közvetlen összeütközést. Ebben segítette lelkész volta, környezete pedig nemcsak hogy elfogadta ezt a felfogást, de el is várta tőle. A ceglédiek természetesnek vették Takács, a lelkész, aktív közéleti szerepvállalását, ugyanakkor mindig békítő, a városlakók összetartozását folyamatosan hangoztató szereplést vártak tőle. Takács sikeres közéleti munkásságának egyben záloga is volt a ceglédi polgárok összetartozásának hangsúlyozása, mintegy szimbólummá emelése, mellyel ő maga is teljes szívből tudott azonosulni. A róla szóló nekrológ így kezdődik: „Takács Józseffel eltemettünk egy többé soha vissza nem térő, nagy darab múltat is: régi, dalos, boldog évtizedeket. Egy darab boldog Magyarország és egy darab boldog Cegléd ott van elhantolva Vele együtt.” 39 NAGY 1960.70-72. 40 CV, 1928. ápr. 29; Ceglédi Napló, 1928. ápr. 29. Ceglédi Hírmondó, 1928. ápr. 29. 41
