Darkó Jenő – Erdősi Péter (szerk.): Történeti tanulmányok - Studia Comitatensia 32. (Szentendre, 2011)
Mészáros László: Országgyűlési választások Nagykőrösön (1848–1918)
ORSZÁGGYŰLÉSI VÁLASZTÁSOK NAGYKŐRÖSÖN (1848-1918) MÉSZÁROS LÁSZLÓ Magyarországon a törvényhozás kezdetei az Árpádkorba nyúlnak vissza. Az egyházi zsinatok, a királyi tanács működése, az országos törvénynapok a későbbi országgyűlések korai előzményeit jelentették. Jelentős mérföldkövek voltak az 1267., az 1290., és az 1298. évi dekrétumok. E gyűléseken már megjelentek a rendek. A rendi országgyűlés intézménye azonban csak a Hunyadiak korában, a 15. század közepén állandósult. 1608-ban kialakult a rendi országgyűlések kétkamarás szervezete és működési rendje. A felsőtáblán a főpapok és a bárók személyesen, az alsótáblán pedig a vármegyék és a szabad királyi városok követei jelentek meg. Csak a kiváltságos rendeknek volt tehát országgyűlési képviseletük. A reformországgyűlések, és döntően az 1847-48-as utolsó rendi országgyűlés forradalmi törvénykezése új, népképviseleti alapra helyezte a magyar törvényhozást. A forradalom törvényei által megszűnt a kiváltságrendszer, eltörölték a rendi előjogokat, megvalósult a polgári átalakulás, és az államszervezet is a polgári berendezkedésnek megfelelően alakult át. A modern értelemben vett választójog tehát 1848-ban, a forradalom vívmányaként született meg. Az ún. áprilisi törvények a magyar polgári alkotmányosságot teremtették meg. A IV. törvénycikk az országgyűlés évenkénti ülésezését írta elő, hároméves törvényhozási ciklust állapított meg, és az országgyűlés székhelyét Pestre helyezte. Az V. törvénycikk foglalkozott a képviseleti rendszerrel és megállapította, hogy ezentúl népképviseleti alapon választják a legfőbb törvényhozó testületet. Választójoguk volt a 20 évnél idősebb férfiaknak, akik valamilyen bevett vallásfelekezethez tartoztak, és megfeleltek bizonyos vagyoni feltételeknek. Akik már 1848 előtt is választók voltak, továbbra is választópolgárok maradtak, mindenféle feltétel nélkül. A vagyoni cenzus alkalmazása éppúgy a korabeli európai liberális gyakorlatnak felelt meg, mint a nők kirekesztése a választójog gyakorlásából. Az értelmiségre nem alkalmazták a vagyoni korlátokat, az ügyvédek, mérnökök, orvosok, tanárok jövedelemre való tekintet nélkül választói jogosultsággal bírtak. A törvény egyéni választókerületeket alakított ki, és nyílt szavazást írt elő. Az 1848-as jogkiterjesztés eredményeként a választásra jogosultak száma mintegy 600 ezerrel nőtt, és így a lakosság 7,2%-ának volt választójoga.1 Tehát a törvény a kor színvonalán álló liberális és demokratikus szabályozás volt. Tanárky Gedeon A Pesten összeült első népképviseleti országgyűlésben Nagykőrös megválasztott képviselője, Tanárky Gedeon (1815-1887) is helyet foglalt. Nagykőrös ekkor virágzó Duna-Tisza közi mezőváros, 1850-ben 15 824 lakossal. A református többségű lakosság gerincét a jómódú parasztpolgárok, a cívisgazdák alkották. 1853- ban a vasúthálózatba is bekapcsolódott a város, később kiépült a közvilágítás, városképet meghatározó középületek emelkedtek. Az első vidéki bank is Nagykőrösön alakult, még 1859-ben. A város büszke volt nagy múltú református gimnáziumára is. Nagykőrös már a ’48-as VARGA 1999.20.
