Darkó Jenő – Erdősi Péter (szerk.): Történeti tanulmányok - Studia Comitatensia 32. (Szentendre, 2011)
Gócsáné Móró Csilla: Blaskovichok a Rákóczi-korban, a Rákóczi-kor és -kultusz tárgyai a tápiószelei Blaskovich-gyűjteményben
Blaskovichok a Rákóczi-korban, a Rákóczi-kor és -kultusz tárgyai a tápiószelei Blaskovich-gyűjteményben 49 A Rákóczi-kultusz tápiómenti ápolásában nagy szerepe volt Blaskovich Gyula fiainak, a két múzeumalapítónak. Az 1912-ben Tápiószelére költözött Blaskovich György (1878-1960) és János (1883-1967) fáradhatatlan energiával ismertette a múzeum anyagában lévő Rákóczi korabeli tárgyak történetét, a gyűjteményükbe kerülésük módját. A testvérpár a tárlatvezetések mellett előadásokban, újságcikkekben népszerűsítette a család kuruckori kapcsolatait. Egészen egyszerű magyarázatot találtak arra, hogyan kerültek a Rákóczi-ereklyék a Blaskovich-leszármazottak birtokába. „Rákóczi fejedelem, midőn a véget érni nem akaró háború márföldönfutóvá kezdte tenni, felesleges tárgyakat pedig érthető okokból magával nem hurcolhatott, családi ereklyéit és emlékeit Vak Bottyán tábornokra bízta, akinek amúgy is adósának érezte magát a nagy számú német aranyakért, melyeket ez a bátor és hűséges támasza a megérdemelt helyekről elhajtott labanc gulyákért hozott neki a németektől a kurucháborúk céljaira. ”81 Bottyán tábornok után fogadott fiához, Grassalkovich Jánoshoz kerültek a tárgyak, majd ennek veje, Blaskovich Sámuel örökölte. A fivérek szerint így már meg is volt az a valós családtörténeti szál, amire az ereklyék sorsát rá lehetett fűzni.82 Az 1950-60-as években több ezer diák és felnőtt hallgatta az öregurak lelkes tárlatvezetését, amelynek során bemutatták gyűjteményük ezen büszkeségeit. A látogatókat nem zavarta, hogy ezek teljes bizonyossággal nem igazolhatók, tágra nyílt szemmel, fellelkesülve hagyták el a Tápiószelei Múzeum épületét, hiszen úgy érezték, hogy a dicső történelmi múlt őket is megérintette. A látogatók ma is hálásak a tárgyakhoz fűződő történetek elbeszéléséért. Bár néhány esetben hangsúlyozzuk, hogy az adott történet csak a családi hagyomány szerint áll fenn, az ő számukra gyakran lelkesítőbb a hit, a legenda, mint a száraz valóság. Ha azonban ezt a problémát a mai kor muzeológusa korrekten, körültekintően kezeli, akkor a Rákóczi-kultusz ápolása a 21. században is helyénvaló. 81 BM A 27-70. 82 A múzeumalapító fivérek a Vak Bottyán hagyatékból a Blaskovichokhoz került Rákóczi ereklyének tartották: az arannyal hímzett nyeregtakarót, az aranyozott főúri lószerszámot és nyerget, az ezüst veretű pisztolypárt, a 17. századi mentekötőt, a türkizekkel díszített mentekötőt, opál, ametiszt és karneol ékkő ruhagombokat, türkizekkel, ékkövekkel és gyöngyökkel díszített kardot, valamint az Eszterházy, Bercsényi, Beniczky és Keglevich címeres pipát, az Ámor alakos tajtékpipával együtt. Vak Bottyán saját személyéhez kötötték az ezüst handzsárt, a gyöngyház berakással díszített csinkapuskát, az ezüst pitykékkel díszített lószerszámot és az aranyozott kerecsen forgót. BM A 28-70.
