Darkó Jenő – Erdősi Péter (szerk.): Történeti tanulmányok - Studia Comitatensia 32. (Szentendre, 2011)
Bóka Gergely: Kóka története a középkorban (895–1526)
Kóka története a középkorban (895—1526) 23 a malom szerkezetét. Feltételezhetőleg a középkorban épült, ugyanis az első katonai felmérésen feltüntetett két malom egyike sem egyezik meg a romokkal. A térképen jelölt két malom föntebb található a Malom-árokban. Tehát a malom a 18. század végén már valószínűleg rom volt.130 A Kárpát-medencében a 13. századtól kezdve a gabona őrlését nagyrészt vízimalmokban végezték. Már a 11. században is találkozunk velük, így könnyen elképzelhető, hogy a 12. században már tömegesen elterjedtek, bár ezt a források hiánya miatt nem tudjuk bizonyítani. Az ország folyóvízben bővelkedett, így szárazmalomra nemigen volt szükség. A klasszikus vízimalom olyan épületet és hozzá tartozó szerkezetet jelentett, amelyhez vízépítészeti megoldásokra volt szükség. Többnyire nem elégedtek meg a folyóvíz természetes sodrásával és a vizet külön csatornába vezették, felduzzasztották, és az így keletkezett energiát használták a malomkerék, majd áttételeken keresztül a malomkövek forgatásához.131 A folyókat, patakokat gyakran teljesen elterelték, eredeti, természetes medrük elmocsarasodott vagy holtággá alakult.132 Kókán a Malom-árok nevű mesterséges csatorna segítségével terelhették el az eredeti patak medréből a vizet. Az eredeti meder mentén a terület a mai napig mocsaras, fűzfákkal sűrűn benőtt. Innen eredhet a két dombhát közötti völgy máig élő elnevezése, a már korábban említett Füszög-völgy. A középkor folyamán a gabona őrlését mindenhol a lehető legközelebb igyekeztek megoldani, így ahova csak lehetett, építettek malmot. A malom nagy része fából készült, ezért könnyen szétszedhető és összesze- relhetőek volt.133 A fa nagy mennyiségben rendelkezésre állt szinte az egész Kárpát-medencében. Kétféle vízimalom terjedt el a mai megye területén.134 A dunai hajómalmok és a kisebb patakokon duzzasztott vízzel működő rögzített malmok. Kókán egyértelműen a rögzített vízimalom forma terjedt el. A rögzített malmok közül külön kiemelkedtek a budafelhévízi és pazándoki malmok, amelyek jórészt egyházi birtokosok kezén voltak. Hévizes források mellé telepítették őket, így télen-nyáron üzemeltek. A jó kihasználtság miatt megérte jól megépített drága malmokat telepíteni, itt felcsapó malmok épültek, amelyeket a 15. században már nem molnárok, hanem pékek üzemeltettek. 1481-ben 130 A kérdés tisztázásához a malom és környékének régészeti vizsgálata vihet közelebb. 131 TRINGLI 2001a. 251. 132 VAJDA 2003.196. 133 Uo. 198. 134 A 14. század első negyedének okleveles adatai szerint szembetűnő, hogy a Kárpát-medence középső részét uraló két folyó: a Duna és a Tisza mentén gyakorlatilag kimutathatatlanok a vízimalmok. Vajda Tamás szerint ennek az az oka, hogy a megfelelő vízhozam és a téli befagyás elkerülése miatt a hegyi patakokat részesítették előnyben (VAJDA 2003. 199.). Ehhez valószínűleg hozzájárulhatott az is, hogy a nagy folyókon (Duna, Tisza, Körös, Maros) hajómalmokat alkalmaztak. egy ilyen malom bérbeadásával a budai káptalan évi 16 forint jövedelemre tett szert. A malom tartozékát, a malomárkot nem egy oklevélben külön kiemelték, így jártak el 1437-ben a budafelhévízi konvent pazándoki malma esetében. A Hont vármegyei Barátin 1509-ben megemlítik a malomárok hídját is (transitum fossati molendini). Ismerünk malmot a megyében Túráról, Alagról és Rátótról. Rátóton, a Rákos patak két malmot is hajtott, melyeknek nevét is tudjuk: Füzes és Hajas. A 14. században egy jó malom ára elérte a 60-70 forintot is. A vízimalmok kimagasló értéke miatt gyakran több birtokos osztozott meg egy-egy malmon.135 A malmok állítása egyszerre volt jó jövedelemforrás a földbirtokosoknak, valamint munka- és pénzigényes leiadat a vállalkozóknak, így aztán új malom építése vagy a régi kijavítása esetén a birtokos kénytelen volt évekre lemondani a malom bevételéről.136 A vízjoghoz tartozó malomépítés és -működtetés feudális jog és kiváltság volt már a 14. század elején. A feudális vízjog értelmében hajózni, révészkedni, vízimalmot venni, halászni csak a földbirtokos engedélyével volt lehetséges, amiért a birtokos számára adózni kellett.137 A malom sokszor kárt is okozhatott. A rosszul megválasztott duzzasztás, a csatorna tisztántartásának elhanyagolása áradáshoz, a feljebb fekvő területek elvizese- déséhez vezethetett. Még gondos megépítés esetén is előfordulhatott, hogy a malom vált az árvíz okozójává a folyó hirtelen megáradásakor. A kókai középkori malom esetében szintén számolhatunk ezzel a kártékony hatással. A környék mind a mai napig mocsaras, ingoványos. A malmok okozta károk miatti perek szép számmal maradtak ránk Pest megyéből, de a kókai malomról nem szól egyik sem. ÖSSZEFOGLALÁS A Kóka községre vonatkozó írott forrásokból a falu szerkezetére, határának kiterjedésére, templomának alapítására nem szerezhetünk adatokat. Belőlük első sorban a falu birtokosainak személyére, azok társadalmi helyzetére valamint a kezük alatt lévő birtokok nagyságára következtethettünk. Ezért hívtuk segítségül a régészeti terepbejárások eredményeit, valamint a 18. századi térképeket. Ezek segítségével sikerült a középkori falu kiterjedését és úthálózatát meghatározni. A13. században élt Kókai családot nem tudtuk hitelt érdemlően összekapcsolni a 14. században a köznemesség felső rétegébe eljutó Kókai (Kacsi) családdal. A két család tagjai királyhoz hű magatartásuk miatt birtokadományokban részesültek és egyre magasabb 135 VAJDA 2003.195. 136 TRINGLI 2001b. 122-123. 137 VAJDA 2003.194.
