Darkó Jenő – Erdősi Péter (szerk.): Történeti tanulmányok - Studia Comitatensia 32. (Szentendre, 2011)
Kovács Annamária: Egy kiállítás margójára. József Attila emlékkiállítás a Dunakanyarban
170 Kovács Annamária Es én hősi dologra szántam el magamat: és... hátat fordítottam a mamának. A mama rám hajolt... Előbb, azt hiszem, nem is értette, hogy határozottan sértő szándékkal tettem az elfordulást. Betakargatott, megsimogatott, a keze olyan volt, mintha nem is emberkéz, szellemkéz lett volna... Csak később tudtam meg, hogy a mama is kórházban volt az egész idő alatt... És azon a napon megszökött a kórházból, hogy engem meglátogasson... Méhrákja volt... O meghalt, én meggyógyultam, s csodálatosképpen az életem továbbfolyt, mert Eszter már tizenhét éves volt, és beleszeretett az iskolában egy tanár... Feleségül vette, és ő lett a gyámanyám... De én boldog vagyok, hogy a mamának már akkor, ott a kórházban megbocsátottam, és kibékültem vele, és nem mondtam meg, hogy haragszom, csak a nyakába fontam a két karomat, és kisírtam magam a keblén... ”17 József Attilában szintén örök emlék maradt a Móricz előtti föltárulkozás. Irgalom című versének több motívuma is erre utal. „Bizony nem voltam én sem az, akit a családfők kegyelnek. Es időm sem volt - az igaz — kikönyörögnöm a kegyelmet. S bár hűvös, örökkévaló dolgok közt muszáj őgyelegnem, a palánkok közt szárnyaló munkát nem lehet elfelednem. Mit oltalmaztunk, nincs jelen, azt most már támadóink védik. Elejtem képzeltfegyverem, mit kovácsoltam harminc évig. És hallgatom a híreket, miket mélyemből énszavam hoz. Amíg a világ ily veszett, én irgalmas leszek magamhoz. ”18 Reméljük, hogy a József Attila emlékév alkalmából a Dunakanyarban rendezett kiállításainkon a közönség egyszerre kapott átfogó képet a költő életéről, költészetéről; ugyanakkor megérzett valamit a költő hétköznapi, emberi pillanataiból is, és sikerült bemutatnunk a költő Pest megyéhez - a tájhoz és Móricz Zsigmondhoz — fűződő kapcsolatát is. * 17 A Móricz-hagyatékból előkerült magyar változat: MÓRICZ 1957. 25-26. - Ld. Valachi Anna értékelését: Móricz nem „szociográfiát írt, hanem elbeszélést, annál is inkább, mert Móricznak, Németh László találó kifejezésével »novella-agya« volt, »novellaként élte a világot«, »agya albumában sok ezer embert őrzött«, s intuíciója szerint formálta meg nyersanyagát. Móricz ekkoriban ugyanazon a szemüvegen át szemlélhette József Attila múltját, mint Csibéét, aki oly frappáns humorral és szókimondó természetességgel tudott csacsogni mostoha gyermekkoráról fogadott »apukájának«, hogy az író bevallottan úgy érezte: »társszerzőjére« akadt, aki lediktálja neki a kész novellát.” VALACHI 2003.42. 18 JÓZSEF 1984.2. k. 303.
