Darkó Jenő – Erdősi Péter (szerk.): Történeti tanulmányok - Studia Comitatensia 32. (Szentendre, 2011)

Bóka Gergely: Kóka története a középkorban (895–1526)

Kóka története a középkorban (895-1526)

13

tételezik, hogy úgy mint az ország más részein, Pest megyében is sikerült a lakosság egy részének elmenekülnie, majd visszatérnie elhagyott falvaiba.46

IV. Béla a tatárjárás előtti birtokpolitikát 1242 után kénytelen volt feladni és nagy lendülettel birtokadományozásokba kezdett. így próbálta visszaszerezni az egyházi és főleg a világi előkelők bizalmát és támogatását. Miközben birtokadományaival az előkelők étvágyát csillapította, hozzáfogott a jogtalanul elfoglalt várföldek visszafoglalásához és élete végéig nem mondott le a birtokrestaurációs politikáról.47 1254 őszén Béla három megye (Nógrád, Gömör, és Hont) területén fekvő és gazdátlanná vált birtokok ügyében gyűlést (kongregációt) tartott, s ott ezzel a programmal lépett fel: „A tatár pusztítás után országunk feldúlt állapotát meg akarjuk javítani, és mindenkinek a magáét visszaadni, és a tatárok szörnyű öldöklése miatt örökös nélkül maradt, elfoglalt birtokokat a jogrendnek megfelelően vissza akarjuk szerezni.”48 A váci gyűléssel egy időben bízta meg Rátót nembeli Loránd nádort a tatárjárás óta jogtalanul elfoglalt várföldek, az asztalnokmestert pedig a hasonlóan illetéktelen kezekbe került udvarnokföldek visszavételével. A fentebb említett váci kongregációhoz hasonlón intézkedhetett IV. Béla a Pest megyei birtokok ügyében is. A királyi megbízottak mellett a megyei birtokosok is szerephez jutottak az ilyen eljárások során. Ilyen megyei birtokos volt Kókai Lőrinc fia Egyed, aki a király híveként, a tatárjárás során elpusztult királyi kovácsok (Kovácsi) birtokát kapta adományul 1254-ben (1. sz. oki.). Azok a királyi birtokok, amelyek népessége elpusztult vagy nem tért vissza, de főleg azok, amelyek az összefüggő királyi birtoktesttől távol voltak (mint pl. az említett Kovácsi), elszigetelve ékelődtek be a magánbirtokok közé és hamarosan áldozatul estek a földesurak birtokszerző étvágyának.49

Az idézett oklevél több szempontból is fontos Kóka történetében. Ez az első írott forrás, amely alapján megállapíthatjuk, hogy a 13. században már biztosan létezett egy Kóka nevű település. Mindamellett, hogy magát a települést nem említi az oklevél, fontos adatokat tudunk meg Egyedről, aki IV. Béla királytól megkapott egy királyi tulajdonban levő birtokot: Kovácsit. Ez a helynévtípus az első birtokszervezés, az uralmi és függési viszonyok megjelenésének dokumentuma. Heckenast Gusztáv feltételezte, hogy a fejedelmek és hercegek a függési viszonyok kialakításának ezt a módját a 10.

4Í MAKKAI 1958.73.

47 KRISTÓ 1998.236.

48 Uo.

49 MAKKAI 1958.73. A szomszédos birtokosok a király rovására történő terjeszkedése mellett, olyan nem megyés nagyurak is birtokokat kaptak, akiknek előtte nem volt itt birtoka. Pl. István herceg hívei, akik IV. Béla ellen harcoltak a feketehalmi (1264) és az isaszegi csatában (1265), egymás után részesültek Pest megyei birtokadományokban. MAKKAI 1958.66.

század első évtizedeitől, vagy talán már a honfoglalás korától kezdve alkalmazták.50 Ez a rendszer kizárólag a fejedelmi birtokokon, az államszervezés folyamatával szoros összefüggésben jött létre; s hanyatlása is a késő Árpád-kori fejedelmi hatalom hanyatlásával párhuza- mosítható. Virágkora tehát a 10-12/13. századra tehető.51 A királyi szolgáló népek falvainak elhelyezkedése Dunán innen és Dunán túl eltérő képet mutat. Letkésen 1261-ben királyi csolnakosok, Bogdányon 1285-ben erdőőrök, Pátyon 1311 előtt nyergesek, Borosjenőn még 1327-ben vincellérek, Érden 1270 körül erdőőrök és fegyverhordozók éltek. Nevük után ítélve, királyi szolgáló népek éltek a Szob mellett feküdt Kovácsin, Nagykovácsiban, a Pomáz környéki Kovácsin, Pilisszántón, a Csobánka határában keresendő Királyszántón, ennek szomszédjában Födémesen és Solymáron is.52 Kelet felé a Duna bal partján már egyre kevesebb királyi birtokot találunk, melyek a 11-12. században a királyi birtokszervezethez tartoztak. Kóka melletti Kovácsit 1254-ben említik, Tason 1284 előtt királynéi szentséghordozók éltek.53 Az okleveles adatok alapján megállapíthatjuk, hogy a honti és pilisi részeken, valamint a Csepel-szigeten és ahhoz közeli bal parti sávjához képest a megye keleti felében viszonylag kevesebb volt a királyi, hercegi birtok. Aránytalanul nagy számban fordulnak elő a királyi birtokszervezetre valló, foglalkozásnevekből keletkezett helynevek (pl. Kovácsi) a megye nyugati felében.54

Kókai Egyed személyére és a megyében betöltött szerepére már felfigyelt a történeti kutatás. Pest és Pilis megyei királyi szerviensek alsó rétegének tagjait azokban a 13. század második felében vagy a 14. század elején feltűnő nemesek körében kereshetjük, akiket forrásaink rendszerint lakóhelyükről neveznek el. Nagy számban tűnnek fel Pest megyében Biliéi, Dabasi, Ecseri, Gyáli stb. nevű nemesek.Többnyire a maguk kisebb-nagyobb ügyeivel kerülnek be a forrásokba, vagy ha közszerep50 HECKENAST 1970.51.

51 Uo. 54. A 14. századból szórványos adatok vannak a szolgálórendszer reprodukciójára a királyi condicionáriusok rétegében. Magyarországon nem mutatható ki a szolgálófalvak és a kialakuló városok iparosságának sem egyidejűsége, sem versenye. Adataink azt valószínűsítik, hogy egymás után állt fenn a két gazdasági forma. HECKENAST 1970. 86-87.

52 Heckenast Gusztáv felteszi a kérdést, miért nevezünk csak 23 helyiséget Udvarnoknak az Árpád-kori Magyarországon, amikor százával ismerünk falvakat, amelyekben udvarnokok élnek. Továbbá véletlen-e, hogy a királyi kovácsok földjét egyik helyen Kovácsinak nevezik, máshol pedig Keszinek illetve Vityának. HECKENAST 1970.14. Kristó Gyula szerint ezekre a főbb kérdésekre nem adja meg a választ Heckenast. Nem foglal egyértelműen állást a foglalkozást jelentő helyneveink növekvő vagy csökkenő tendenciája mellett, valamint nem választja el a foglalkozásnévvel rendelkező helységek lakóit azoktól, akik nem ilyen nevű falvakban éltek. KRISTÓ 1973. 745-746.

53 Kovács, Kovácsi: valószínűleg déli szláv jövevényszó, amely azonban a honfoglalás korában már magyar közszóvá vált, etnikumot jelölő értéke nincsen. HECKENAST 1970.107.

54 MAKKAI 1958.67.