Darkó Jenő – Erdősi Péter (szerk.): Történeti tanulmányok - Studia Comitatensia 32. (Szentendre, 2011)
Ablonczay Balázs: „Virtute vinces”. A gödöllői francia gimnázium története (1938–1948)
122 I Ablonczy Balázs Gödöllőn, a szerzetesek jól fogadták, és honvágya sem volt. Diákjai meglepő könnyedséggel vették az akadályokat, ugyanakkor rögtön felmérte, hogy a gimnázium létrehozásánál tapasztalt sietség, amely csak egy ideiglenes óratervvel indította el az oktatást, nem kedvezett a koncepció tisztázásának. Az intézménytől mindenki mást várt: a premontreiek önálló intézményt szerettek volna, a magyar közigazgatás csak valami kis tagozatot, ahol néhány ártalmatlan dolgot (például a természettudományokat) franciául oktatnak, a francia követség meg bátorította ugyan a kezdeményezést, de csak óvatosan, kerülve minden feltűnést, mert tisztában volt a magyar közvélemény egy részének Franciaországgal szembeni érzéseivel. „Bérlitz-iskolát nem akarok”— fejtette ki Scherer a maga krédóját az őt kiküldő szervezet képviselőjének. Érdekes módon úgy találta, hogy a magyar középiskolában kedélyesség és teljes rendetlenség uralkodik, olyannyira, hogy őt tartották poroszosnak a megkövetelt rend és fegyelem miatt. Nem tolerálta például a papírrepülő-gyártást órán, s az ő diákjai voltak az egyetlenek, akik csendben és sorban vonultak be az udvarról. Hálásan említette, hogy Gábriel mindenben támogatja őt, s együtt már „néhány kisebb forradalmat véghezvittek”.26 Nem kizárt azonban, hogy az első időszak ismerkedési nehézségei ragadták elhamarkodott ítéletre a francia tanárt: a gimnázium öregdiákjainak emlékezései egyértelműen kizárják a fegyelmezetlenség tűrését/bátorítását az intézetben, így bármiféle papírrepülő-hajigálást is. Scherer jól látta: az önálló gimnáziumra vonatkozó igényt a premontrei rend nem is titkolta. Az indulás után egy évvel, arra hivatkozva, hogy az időközben (bencés fenntartásban) megindult pannonhalmi olasz gimnázium szintén saját jogi státuszt kapott, Gerinczy prépost kérte a kultuszminisztert, hogy a francia tagozatot nyilvánítsa középiskolává. Ezt a kérést — miután Gábriel Asztrik ambícióit sejtette a háttérben - a minisztérium, helytelenítő kommentárok kíséretében 1940 elején ad acta tette.27 A Hóman Bálint vezette minisztérium a továbbiakban sem volt bőkezű: ugyan 1939 és 1943 között 21300 pengő támogatást fizetett ki a gimnáziumnak (elsősorban a francia tanárok fizetésére), a miniszter nemes egyszerűséggel írta rá a levélre, amelyben Gerinczy prépost 200 ezer pengőt kért egy új gimnáziumépületre: „Nem”.28 Munkatársai bővebben is kifejtették ennek okát egy, a rendnek címzett levélben, de nem a gödöllői, hanem a rozsnyói rendi építkezéssel kapcsolatosan. Miután a premontreiek sokat kaptak már így is az állami kasszából 26 CADN, Sofe, vol. 301. Marc Scherer levele Mgr. Beaupin-nek. Gödöllő, 1938. nov. 21. 27 MOL K 592, VKM, 764. cs. Gödöllő-pallium, Gerinczy Pál Hóman Bálintnak, Jászóvár, 1939. nov. 20. 28 Uo. 120209/1942. sz. Gerinczy Pál Hóman Bálintnak, 1942. ápr. 9. „ezek után a renden lenne a sor; hogy iskolái érdekében, vagyoni helyzetéhez mérten, szintén vállaljon anyagi áldozatokat. Elvi okokból sem tartjuk helyesnek, hogy a rend iskoláinak fenntartásában teljesen az államra támaszkodjék”.29 A rend következő lépése az önállósodás útján az volt, hogy katolikus értelmiségieken keresztül azért igyekezett lobbizni: a francia tagozat egyfajta sajátos státusba kerüljön, tanulmányi biztos (esetleg kurátor) gyakorolja felette a felügyeletet, s vegyék ki a pestvidéki tanfelügyelők működési köréből. Ezt a minisztérium szintén elutasította, azért is, mert érzékelte a szándékot arra, hogy az intézmény csökkentse a kultuszkormányzat befolyását, valamint azért, mert attól tartott: Pannonhalmán és Sárospatakon az esetet precedensként fogják fel.30 A gimnázium tantervével, céljaival kapcsolatos fenntartások sem szűntek meg, legfeljebb háttérbe szorultak. De még 1944 nyarán is akörül zajlott a vita a minisztérium és a gimnázium vezetése között, hogy miképpen lehet megfeleltetni egymásnak a négyfokú magyar osztályzási skálát a tízfokozatú franciának — miközben a diákok emlékeiben ez semmiféle konfliktust nem idézett fel. Egy 1943 végi minisztériumi feljegyzés írója vészjóslóan írta le: eddigi tapasztalatok az igazgató egyénisége következtében kívánatossá teszik az iskola gyakoribb ellenőrzését”.31 Az adminisztratív nehézségeket csak növelte az időközben kitört világháború: Marc Scherert behívták katonának és vissza kellett térnie Franciaországba. A budapesti francia követség és a gimnázium vezetése egyaránt megpróbálta elérni, hogy a kedvelt tanár maradjon, ám rövid budapesti tartózkodás után 1941 őszén áthelyezték Barcelonába. Helyettesítésével minden formában megpróbálkoztak, nem szakképesített tanerőkkel is. Az 1940 nyarán létrejövő Vichy-kormányzat adminisztratív nehézségek (német vízum megtagadása) miatt egyetlen alkalommal sem tudott a négy év alatt tanerőt küldeni Budapestre. A budapesti francia követség a bukarestivel kialakított jó kapcsolatai révén el tudta érni, hogy Romániából érkezzen két francia tanár, akik a legkritikusabb pillanatban meg tudták menteni a gödöllői franciaoktatást.32 (A helyzetet nehezítette, hogy Fran29 Uo. Göndöcs aláírású feljegyzés a miniszternek, Budapest, 1943. okt. 23. 30 Uo. Eckhardt Sándor: Pro memoria. Budapest, 1944. márc. 12. 31 Az osztályzatokról uo. Gábriel Asztrik Szinyei-Merse kultuszminiszternek, Budapest, 1944. febr. 29. Valamint uo. 1943. dec. 10. VKM- feljegyzés. 32 MAE AD, Hongrie 1944-1949, vol. 2. 1. f. Les oeuvres fran9aises en Hongrie - Georges Deshusses kulturális attasé összefoglalója, 1945 nyara.
