Darkó Jenő – Erdősi Péter (szerk.): Történeti tanulmányok - Studia Comitatensia 32. (Szentendre, 2011)
Forró Katalin: Kávéházak Vádott a dualizmus idején
101 Kávéházak Vácott a dualizmus idején helyen nyíltak kávéházak: a kávéházi joggal rendelkező üzlethelyiségekben váltották egymást a bérlők. A Sáros (Széchenyi) utcában is több bérlő követte egymást a kávéház vezetésében, de ezek a kávéházak nem érték utol az EMKE és a Műcsarnok népszerűségét. Nem véletlen, hogy Kohn Lázár, majd Velzer János is igyekezett felváltani korábbi kávéházaikat a jobb, frekventáltabb helyen lévőkre. A nagyhírű váci kávésok, kávéház-vezetők megbecsült polgárok voltak. Egyesek csak rövidebb ideig próbálkoztak kávéház üzemeltetésével, de beszélhetünk kávés dinasztiákról és kávés családokról is. Hornung Albertet fia váltotta fel a Műcsarnok kávéház élén, a Neumann családnak pedig több képviselője volt egyszerrejelen a város kávéházi életében. Feltűnő az is, hogy a kávésok között több nőt is találunk. Jellemző volt, hogy hosszabb-rövidebb ideig a vezető halála után az özvegy vitte tovább az üzletet. Ernyei Udalrikné azonban nem tartozott a kávés özvegyek közé. Hogy az üzleti életbe bekapcsolódó nők ténylegesen, vagy megbízottak útján irányították-e a kávéházukat, nem tudni. A váci kávéházak mint sajátos profilú vendéglátóhelyek váltak szerves részeivé a város életének. Bár különböztek a vendéglőktől, fogadóktól, cukrászdáktól, mégis mutatkoztak átfedések. A váci kávéházak zenés helyek voltak, s előfordult, hogy műsoros esteket rendeztek, így történt ez 1885. augusztus 26-án este is, mikor a debreceni regatta versenyről hazatérőben a váciak három angol regattistát láttak vendégül a Velzer-kávéházban. Velzer János ekkor még a Sáros utcában működtetett kávéházat. A vasútállomásról érkezők ide tértek be. A kávéházban „Marczi [Banda Marci neves váci cigányzenész] zenéjével mulattatták őket, bemutatva nekik a »Czimbalom« hangszerünket is. Marczinak olyan jó kedve kerekedett, hogy angolok előtt játszott, hogy hegedűjén 3 húrt elvágott, s egy húron játszott szebbnél szebb s elragadóbb nótákat. ”28 Az angolok olyan jól érezték magukat, hogy csak hajnali 3 óra után távoztak a kávéházból. Bezdek János kávéháza megnyitásakor is Banda Marci zenekara játékában gyönyörködhettek a vendégek.29 Somlay Károly 1918-ban így emlékezett vissza a főtéri kávéházra: ,A főtéren lévő kávéházban is ébren vannak még. Még dolgoznak a cigányok; az ablakok is reszketnek belé, mikor a ragyás Rupi beletaszít vonójával a nagybőgőbe. Néha duhaj kiáltások is hangzanak a nyitva levő üvegajtóról. ”30 Az árukészletben megjelentek a cukrásztermékek is. Ozv. Neumann Manóné hirdetésben hívta fel a figyelmet arra, hogy főtéri kávéházában fagylaltot fogyaszthatnak a betérők.3' Mindez abban a lapszámban jelent meg, amely a kávéház szomszédságában nyíló Blázsovits cukrászda megnyitásáról tudósított. 1885-ben a fagylalt cukrászdái különlegességnek számított. Ebben az esetben azonban üzleti verseny eszközévé is vált. A kávéházi helyiségek bővültek, csinosodtak. A tulajdonosok mindent megpróbáltak kávéházuk népszerűsítésére. A két - a város életét meghatározó - kávéházat, az EMKE-t és a Műcsarnokot képeslapok is megörökítették, népszerűsítették. A sajtóban megjelenő rövid tudósítások és hirdetések mellett a korabeli vezető kávéházak a marketing sajátos eszközéhez is folyamodtak önmaguk népszerűsítéséhez: a legkelendőbb szórólapokon, a szezononként kiadott menetrendeken jelent meg hirdetésük, s ezáltal a városba látogatók figyelmét is felhívták a kávéházakra. A „boldog békeidők”-ben Vácott, ebben a kisvárosban - a számos vendéglátóhely között - tehát kávéházakba is betérhetett a kikapcsolódni, pihenni, újságot olvasni vágyó polgár. 1888-ban 6 kávés működött a városban.32 Ez a viszonylag magas szám a város polgá- rosodottságát, a polgári életforma térnyerését mutatja. 28 KARCSÚ 1888.459. 29 VK, 1889. július 21. sz. SOMLAY 1939.147. 30 VK, 1885. május 10. sz. KARCSÚ 1888.434.
