Rajna András (szerk.): Régészeti tanulmányok - Studia Comitatensia 31. (Szentendre, 2011)
Dinnyés István: Megelőző feltárások Abony és Cegléd Térségében 2002–2006 között
MEGELŐZŐ FELTÁRÁSOK ABONY ÉS CEGLÉD TÉRSÉGÉBEN 2002-2006 KÖZÖTT ELŐZMÉNYEK, LEBONYOLÍTÁS DINNYÉS ISTVÁN Az ország keleti felének egyik legfontosabb főközlekedési útja a Budapest-Szolnok-Debrecen-Nyíregy- háza—Záhony irányban haladó 4. számú főút. Pest megyei szakaszának korszerűsítése az 1970-es évek elején kezdődött meg a főút Albertirsa, Ceglédber- cel községeket és Cegléd városát E-EK felől elkerülő nyomvonalának megépítésével. 2002-ben került sor a főút 56—60,6 km közötti részletének (Albertirsa és Ceglédbercel külterületén) négysávossá bővítésére. 2003-2005-ben épült meg az Abony várost északon elkerülő, 76,8-94,45 km szakasz új nyomvonala, 2005-2006-ban pedig a ceglédi 69,6-76,8 km szakasz négysávossá szélesítése. 2005-ben kezdődtek meg a Cegléd-Szolnok vasútvonal korszerűsítésének, átépítésének munkálatai. A természeti környezet és változása Abony és Cegléd térsége az Alföld ÉNy-i szélén helyezkedik el. Igazi alföldi tájon, a Gerje-Perje sík (régebbi nevén a Cegléd-abonyi síkság) északiészakkeleti részén halad a 4. számú főút 69,6-76,8 km ceglédi, az Abonyt elkerülő új, 76,8—94 km szakasza és a Cegléd-Szolnok vasútvonal. Földtörténeti szempontból a mai felszín igen fiatal képződmény. Az Alföldi medence területén több százmillió éves, fokozatos, kiemelkedésekkel megszakított süllyedés zajlott, az akkori felszín lepusztulásával feltöltődési folyamatok játszódtak le. A Gerje-Perje sík területén a legidősebb, mintegy 300 millió éves kőzetek 2000 m körüli mélységben húzódnak, fölöttük vastag pusztulási-feltöltődési rétegek helyezkednek el. Az utóbbi néhány millió évben az Alföld feltöltődésben a folyók hordalékai játszottak meghatározó szerepet, kavics-, homok- és agyagrétegeket terítve el. Térségünkben a kb. 1,6 millió éve kezdődött negyedkori időszakban képződött rétegekből általában hiányoznak a durva kavicsos rétegek. Szélhordta finomszemcsés üledék- rétegek a jégkorszakok hideg periódusaiban keletkeztek, a felmelegedő interglaciálisok csapadékosabb időszakaiban a Zagyva és a Tisza folyóvízi üledékeinek felszínformáló szerepe volt jelentős. Az utolsó jégkorszak zárultát (kb. Kr. e. 8500 körül) követő évezredekben fokozatosan alakult ki a maihoz hasonló, mérsékelten kontinentális éghajlat a mai 500-550 mm-es éves átlagnál bizonyára nagyobb csapadékmennyiséggel. Ebben az időszakban a jelenkori felszín alakításában - a szél mellett - a kisebb folyók, patakok, erek játszottak meghatározó szerepet. Gyakori mederváltozásaik az elhagyott, lefűződött medrek sokaságát és időszakosan vízzel fedett területeket, a „szék”-eket hozták létre. Ennek megfelelően a Cegléd—Szolnok vasútvonal környékén és északabbra, tehát a 4. számú főút építkezéseinek tágabb környékén is részben löszös, részben agyagos üledékek a meghatározók, a mélyebb fekvésű területeken szikes iszap alakult ki. Szélhordta, összefüggő futóhomok hátság Abony ÉNy-i és Cegléd ÉK-i határrészén terül el. Az ÉNy—DK-i irányú homokhátság mellett löszös homok, homokos lösz sáv húzódik, de szélhordta löszös- homokos dombokkal, dombvonulatokkal az egykori erek partjain is találkozunk. A Gerje-Perje sík a Tisza vízgyűjtő területéhez tartozik, felszíni vizeit a ceglédi, részben az abonyi térségből a Perje-patak gyűjtötte össze, s továbbította a Tiszába torkoló Gerje-patakba. Az abonyi határ É-i, ÉK-i részén a Máli-ér töltött be hasonló szerepet. A felszínt alkotó üledékeknek megfelelően - a növény- és állatvilág átalakító tevékenysége nyomán - területünkön többnyire jó termőképességű talajok alakultak ki, alföldi mészlepedékes csernozjom és típusos mészlepedékes csernozjom (mezőségi talaj, az ún. fekete föld) és a közepes termőképességű réti csernozjom. Réti talaj, lápos réti talaj - helyenként szikes részletekkel - jött létre a vízjárta területeken, a futóhomokos hátságon és környékén pedig változó termőképességű humuszos homoktalajok. Kialakult természetes növénytakarója — az Alföld más tájaihoz hasonlóan - az erdős sztyepp, a füves pusztaságban cserjés-fás ligetekkel, kisebb-nagyobb erdőfoltokkal (tölgy, kőris), a lassú folyású, kanyargós patakok-erek mentén, a kisebb tavak-mocsarak, az időszakosan elöntött rétek mellett cserjés nyárasokkal, füzesekkel. Állatvilága az élőhelyeknek megfelelően gazdag volt.
