Rajna András (szerk.): Régészeti tanulmányok - Studia Comitatensia 31. (Szentendre, 2011)
Dinnyés István: A jászkarajenői késő szarmata csontfaragványok
AJÁSZKARAJENŐI KÉSŐ SZARMATA CSONTFARAGVÁNYOK DINNYÉS ISTVÁN 285 Az utóbbi évtizedekben jelentős eredmények születtek az alföldi szarmaták társadalmára és szellemi életére, hitvilágára vonatkozó leletanyag feldolgozásában, értékelésében. A korai jazig vezetőréteget képviselő dunaharaszti sírlelet1 jól érzékelteti a keleti szarmata leletanyaghoz fűződő kapcsolatokat, mind a szarmata állatstílust, mind a keleten gyakoribb nemzetség- család-tulajdonjegyek, a tamgák alföldi megjelenését tekintve.2 Istvánovits Eszter és Kulcsár Valéria az alföldi szarmaták hitvilágához kapcsolódó, nem nagyszámú tárgyi emlék értékelésével, a szkíta-szarmata kultúrkörbe tartozásuk kibontásával jutott igen fontos eredményekre, mutatott rá új irányokra.3 Nagy Margit az I. germán állatstílus kialakulási folyamatába vonta be az alföldi szarmata leleteket, köztük a továbbiakban bemutatandó jászkarajenői lelet néhány tárgyát.4 Az 1986-ban felbukkant csontfaragvány lelet5 a szarmata-késő szarmata szellemi kultúrához és a késő szarmata kézművességhez szolgáltat új tényanyagot. 1986. október 6-án Tóth Ernő jászkarajenői (akkor Néphadsereg u. 88.) lakos három, csontból faragott, szokatlan tárgyat (a 179. kétalakos faragványt, a 190. és 191. fejeket) hozott és ajándékozott a Kossuth Múzeumnak. A tárgyakat és még 30-nál több további csontfaragványt a Sárhalom közelében, szántott felszínen, kb. 1 m átmérőjű területen találták István öccsével együtt október 4-én. Kocsis Gyula múzeumigazgató és Tóth Ernő megállapodtak a régészek másnapi kiszállásában. Október 7-én Tari Edittel felkerestük Tóth Ernőt, akivel kimentünk a helyszínre. A faragványok találási helye a községhatár déli sarokrészén, a Tiszakécske- Kocsér-Jászkarajenő közös határponton emelkedő 1 VADAY 1989b. 129-131., Abb. 1. 2 VADAY 1989b. 134-135.; Az alföldi tamgákról, párhuzamaikról részletesen ISTVÁNOVITS-KULCSÁR 2006. 3 ISTVÁNOVITS-KULCSÁR 1997.; ISTVÁNOVITS 1998.; ISTVÁNOVITS-KULCSÁR 2000. 4 NAGY 2007.11-15., 1-2. t., 4. t. 3-4., 9-12. s Az 1989. évi ceglédi kiállítás katalógusa DINNYÉS 1989. a faragványok szerepeltek kiállításon Keszthelyen: DINNYÉS 1999. és Szentendrén: DINNYÉS 2000., néhány tárgy és értékelés: DINNYÉS 2007. 367. VIII. 1.13-16. Sárhalomtól 300-500 m-re, KÉK-re levő Jászkaraje- nő 4. lelőhely, késő szarmata település területe. 1983. szeptember 14-én Kocsis Gyulával jártuk be a lelőhelyet, az akkor lucernával fedett felszínen jellegzetes késő szarmata edénytöredékeket és egy terra sigillata töredéket gyűjtve. A lelőhely (1. tábla 1.) az egykori medrében csatornázott Csukás-ér DK-i partján emelkedő és az érbe DK felől torkoló, egykor vizenyős mélyedést (ma legelő) DNy-on kísérő, 91-92 m tengerszint feletti magasságú, homokos talajú dombon terül el. DK-i széle - már Tiszakécske területén - feltöretlen legelőn nem volt meghatározható.6 Tóthék a fa- ragványokat a lelőhely D-i részén, a dombhát DNy-i lejtőjén, a Tiszakécske-Jászkarajenő község-, egyben megyehatártól kb. 50 m-re ÉNy-ra, a lelőhely DNy-i szélétől 35-40 m-re ÉK-re találták, a helyet leszúrt ágdarabbal jelölték meg. Tari Edittel kb. egy óra alatt közel 100 ép és hiányos faragványt, faragványtöredé- ket szedtünk össze a leszúrt ág környékén és attól K felé, mintegy 4,5x2 m-es területen. Néhányat a felszínen, többségüket a homokos humusztalajt megmozgatva kb. 10 cm mélységig, a terület K-i szélénél néhány tárgyat (pl. a 208. és a 209. faragvány) 10-15 cm mélységből, mint később kiderült, a megmozdított depó közvetlen közeléből. A faragványokkal együtt szarmata edénytöredékeket, köztük homokos anyagú, korongolt, késő szarmata fazék töredékeit gyűjtöttük össze. A faragványok helyétől mintegy 300 m-re, ÉK- re álló Tóth-tanyában megnéztük a testvérek gyűjtötte, majd a Kossuth Múzeumnak ajándékozott, további 35 tárgyat: többnyire ép csontfaragványokat és néhány töredéket. Nyilvánvaló volt, hogy az alföldi régészeti leletanyagban szokatlan megformálású és feltűnően tiszta, mészrárakódás nélküli csonttárgyak ismeretlen korszakból származó, kiszántott depóhoz tartozhatnak. A depó további tárgyainak megkeresésére leletmentést határoztunk el. Másnap Borsos Hedvig és Kogler Attila restaurátorokkal a 7-én megmozgatott talajréteget rostáltuk át, a 286-298. sz. faragványokat és más faragványok- hoz tartozó töredékeket (pl. a 178. sz. kar egyik fele) 6 Kossuth Múzeum Adattára 2673-86.; DINNYÉS 1984. 16.
