Ottományi Katalin szerk.: Régészeti tanulmányok (Studia Comitatensia 30. Szentendre, 2007.)

Ottományi Katalin: A pátyi római telep újabb kutatási eredményei - I. A lelőhely elhelyezkedése és kutatástörténet - II. A feltárt lelőhely ismertetése objektumonként

keleti feléből került elő.(Hasonló a H/3.szelvényben). Ez is a későbbi, egységes planírozást támasztja alá. A házat a markomann háborúk utáni tereprendezéskor töltöttékbe terjesen (Ugyanakkor, amikor a G/30, szelvény 1. objektumát). Eredeti kora az 1. század közepére tehető. 2. obj.: (75. kép/4) Mély, méhkas alakú tárolóverem. Átm: 1, 8 méter, alja: 270 cm. nyaka szűkebb, alul kiszélesedik. Egész betöltése hamus, alul sárga agyagsávval. Érdekesség, hogy a leletanyag rétegesen került elő. Sok lelet, üres réteg, megint sok lelet stb. Leletanyag: nagyon nagy méretű S profilú tál (118. kép/13), sok hombártöredék, kézzel formált edény hullámvonallal, bevagdosott dísszel, szürke bögre kerek pecsételésekkel (ld.l. obj-ban is 74. kép/8) Festett narancssárga, nyersszínű talp, szemcsés, keményre égetett töredékek. A kerámia alapján а С terület mély tárolóvermeivel egykorú. Tetején a római kerámia a későbbi planírozás maradványa. Talán a „G" s esetleg a vele ENy-on összeérő „J" területhez köthetők azok a szórványok, melyek a „telep felső részéről" ill. a „domb közepéről" fémkeresővel kerültek elő. Köztük egészen korai szárnyas fibula, erősprofilú egygombos fibulák, térdfibulák (140. kép/7) s késő római hagymafejes fibula ill. öweret is van. Az érmek összetétele ugyanilyen vegyes, legtöbb 3. századi. Mindennapi használati tárgyak a bronzkulcs s zárak, kerek súlyok s nehezékek, különböző veretek. „H" terület: (VI. térkép) A domboldal patakhoz s a 100-as úthoz közeli DK-i lejtője. A felszínen nagyon sok kőomladék. 1997-ben két szelvényt nyitottunk (H/l, 2.), majd 1999-ben további 10 szelvénnyel tisztáztuk a kőépületet. A építkezés során a földdepót a patak és a H területen feltárt kőépület közé tették, így itt épületeink keleti szélét nem tudtuk megkeresni. A 100-as út felöli déli részre 1999-ben helyeztek depót, megszüntetve a lehetőségét a korábban feltárt H/l. szelvény további vizsgálatának. H/l. szelv.: A 100-s út mellett, ahol a munkagép nyomában égett, paticsos foltból 6 ezüstérem került elő, egy leégett ház s kemence nyomát találtuk meg felette kőfal maradványaival. Földbe mélyített, majdnem kör alakú

33 ház (5, 5x5 m), közepén nagyobb cölöppel, melyet egy kisebb cölöp támasztott meg (Átm: 30 cm -18 cm, átm: 15 cm -8 cm). Sárga agyagos járószint -75 cm-nél. Ehhez kapcsolódott középen a kerek paticsos kemence (átm:lm), alja több rétegben kerámiával tapasztva (76. kép/l) Ke33 Körvonala csak a déli rábontás nyesésében látszott. Máshol csak a sárga agyagpadló széle ill. a sok kerámia jelölte ki a ház körvonalát. rámia alatt újabb fekete tapasztott agyagréteg, alatta hombártöredékek -145cm-nél, majd vastag fekete salakréteg -165 cm-ig. A kemence alatti, egészen -190 cm-ig tartó sötétbarna réteg egy korábbi, késő kelta - kora római ház vagy gödör lehetett.

34 Leletek: Az érmek köztársaság kori ezüst dénárok (i. e. 120, i. e. 109-108, i. e. 101, i. e. 75., i. e. 62.) s egy Marcus Antonius légiós dénár (i.e. 32-31). TSHadrianus-Antoninus: déli rábontás -50 cm, 2. sz. 2. fele-3. sz. eleje: DK-i fele 2. ány (kövek s őrlőkő között), fal melletti szürke gödörből. A ház felső, égett rétegéből a padlószint felett nagyon sok kerámia került elő. Legtöbb a simított hombártöredék, részben világosszürke, részben vörös törésfelületű sötétszürke színű. Mellette sok a keltaszürke kerámia, többnyire simított felülettel s besimított díszítéssel pl. S profilú tál (77. kép/l), nagy fazék, vállán besimított hullámvonallal (77. kép/2). Ugyancsak sok a kézzel formált egyenesen álló vagy kihajló peremű fazéktöredék (77. kép/8, HORVÁTH 2006. VI/2/1. tip.). Jellegzetes római kerámia viszonylag kevés, pl. nyersszínű festett nagyméretű korsó pereme, füle s talpa (77. kép/3), márványozott és sávos festett töredékek, gyűrűs peremű festett tál (77. kép/6), tűzdelt sigilláta utánzatok (Drag. 37), agyagmázas tál (77. kép/4), bepecsételt kerámia, szemcsés, keményre égetett vízszintes peremű edények, szűrőtál, profilált peremű késő római perem stb. A kemencében főleg szürke hombáredények töredékei s egy nagy bütyökdíszes kézzel formált fazék volt (76. kép/3, 77. kép/7 ld. HORVÁTH 2006. V/l.tip.). A mintásán s sávosan festett, késő kelta nagy fazék ugyancsak a kemencéből való (-75 cm 110. kép/6, 111. kép/2).

35 Függőlegesen besimított korsó (77. kép/5), S profilú tálak, márványozott festett (E-i fele 80-115 cm) stb. Még -165 cm mélységben is került elő egy darab szemcsés, keményre égetett tálperem s egy kis piros festett töredék. Tehát maga a többszörösen megújított kemence is kora római, 1. sz-i, melyben a tovább élő eraviszkusz lakosság hagyatékát találtuk 65. kép: 1. G/21a kőtisztítds (sim). 2. G/29, szelv. 1. obj. déli fele (sim). 3. G/27, szelv. (am). 4. G/27, szelv. (fe homokbeszórással). 5. G/29, szelv. 3. obj. Ny-i fele (fe). 6. G/29 szelv. Ny-i fele 1. ány. (szké). 7, 9. G/21a szelv. orsógomb. 8. G/21a szelv. Avar kerámia. 10. G/29 szelv. 2. obj. Kőnehezék. 11. G/29, szelv. 1. obj. orsógomb. 12. G/29, szelv. 3. obj. orsógomb. 34 Csak a kemence alatt bontottuk ki az aljáig. Máshol még - 120 cmnél is égett faszenes barna betöltés volt. Ezt nem volt időnk 1997-ben teljesen feltárni. 1999-ben már rátették az építkezés földdepóját s nem tudtuk folytatni. 35 OTTOMÁNYI 2005. 90-93,18. kép/1-19, kép. 84