Ottományi Katalin szerk.: Régészeti tanulmányok (Studia Comitatensia 30. Szentendre, 2007.)

Prohászka Péter: Páty régészeti és numizmatikai emlékei Várady József levelei tükrében

szülött és római telepek csak az 1. század vége felé alakultak ki (OTTOMÁNYI-GABLER 1985.189194; MRT 7. 128, 13/9. lelőhely és OTTOMÁNYI 2001. 35). A 2. századra keltezhető érmek sincsenek nagyobb számban képviseltetve, sőt figyelemreméltó, hogy Marcus Aurelius és Commodus pénzei teljesen hiányoznak, amely a 166 és 180 közötti markomannszarmata háborúk pusztítását jelzi. Az éremforgalom megindulása a leírt érmek alapján a 3. század első évtizedével kezdődik (Geta, Julia Domna, Plautilla pénzei) és folyamatosságot mutat a 3. század folyamán. Ez a többi Limes közelében fekvő település éremforgalma tekintetében figyelemreméltó, mivel az esetükben a 3. századi válsághelyzetek miatt nagyobb hiátusok jelentkeznek. Ugyanez a folyamatosság jellemzi a 4. századot, mivel a tetrarchiától egészen I. Theodosius császár pénzéig megtalálhatóak a különféle méretű apró címletű bronzérmek. így Páty területe a 4. század folyamán, sőt mint azt a régészeti leletek is jelzik, még az 5.-ben is lakott volt (OTTOMÁNYI-GABLER 1985,190; OTTOMÁNYI 2001.). A népvándorláskorra tehető az I. táblán 7. számmal szereplő (2/7. kép) három élű vas nyílhegy, melynek lelőhelye a dobogói részen volt. A nyílhegy a formai párhuzamai - a három él és a hegy szárnyain látható kerek lyukak - alapján a kora avarkorra tehető. E lelőhelyen azonban csupán későközépkori cserepeket találtak (MRT 7. 129, 13/13. lelőhely), amely egybevág Várady azon kijelentésével, hogy innen közép- és koraújkori sarkantyúk, illetve pénzek kerültek napfényre.

26 Ugyan Páty területéről több avarkori lelőhelyet ismerünk - Tófenék-dűlő (MRT 7. 128, 13/7. lelőhely), Malom-dűlő (MRT 7. 128, 13/8. és 9. lelőhely), Hosszú-dűlő (MRT 7. 130, 13/20. lelőhely) és Szabad-föld (MRT 7. 131, 13/24. lelőhely) - ám ezekről későavarkori kerámiatöredékek kerültek felszínre. Páty környékén Tökről ismertek koravarkori temetkezések, ahol két koraavar sírt találtak, melyek mellékletei között viseleti tárgyak, ékszerek és nyílhegyek is voltak (MRT 7. 340; ADAM 390). Nagyobb közösségre utal a Biatorbágy-Budapark területén feltárt 7-8. századi temető (ADAM 57). A vas nyílhegy esetében nem zárhatjuk ki annak lehetőségét, hogy koraavar sírt/sírokat rejthet itt a föld. Várady az ős- és római kori lelőhelyek mellett számos középkoriról is megemlékezik. Az előkerült leletek között a numizmatikai anyag és a fegyverek dominálnak, így feltehetően középkoriak voltak azon bárdok is, melyek a Fokút környékéről (MRT 7. 127, 13/3. lelőhely) jutottak a gyűjteményébe. Szintén közép- illetve újkoriak lehettek a Dobogón talált sarkantyúk (MRT 7. 129, 13/13. lelőhely). A rajza alapján középkori azon köpűs lándzsahegy (2/6a-b. kép), mely 26 KÖH Rómer hagyaték К 549/3. 1865-ben a pátyi főkert feletti kazali irtványban került napfényre.

27 Közép- és koraújkori pénzek Várady gyűjteményében szintén megtalálhatóak voltak, azonban részletes leírásukat nem mellékelte. Ezek közül a településről nagyobb számban a vegyesházi királyok, köztük Ulászló és II. Lajos pénzei jutottak hozzá.

28 Páty egyik fontos középkori lelőhelye a községtől 2,5-3 km-re fekvő Kozárom területén van (MRT 7. 130, 13/22. lelőhely), ahonnan 11-13. századi (Szent Lászlótól IV Béláig) pénzeket gyűjtött össze. A lelőhelyen feküdt a középkorban Kozar faluja, melynek maradványairól, köztük a templomáról Várady részletesen megemlékezik. E templom alapfalait 1873ban kitermelték és így csupán Várady feljegyezéseire és rajzára támaszkodhatunk, amit 1874-ben juttatott el a Műemlékek Országos Bizottságának (MRT 7. 131, 14. kép).

29 Ezen jelentésének sorai nagyobbrészt megegyeznek a Páty régészeti emlékeiről készített beszámolójában találtakkal, azonban itt megadta a templom méreteit: az épület hajójának hossza a sanctuariummal 14 öl (28 m), belső szélessége 5 öl (10 m) (v.o. MRT 7. 130-131.).

30 Az Ősrégészeti kongresszus rendezőinek felkérése tükröződik a Páty környékén található várak felsorolásában. Várady többet is megemlít, azonban elsősorban az elnevezésük alapján - Várhegy, Bence vár és a nagykovácsi határán lévő pogányvár - mivel, mint azt ő is megjegyzi, régészeti megfigyeléseket nem tudott tenni. A magyar régészet talán legfontosabb bemutatkozása az 1876. szeptember 9-én a Magyar Nemzeti Múzeumban megnyílt Ősrégészeti kongresszus és kiállítás volt (BARDOLY 1988. 238.), melyen a hazai tudomány tudós és amatőr művelői egyaránt bemutatták gyűjteményeiket és kutatásuk eredményeit. Ezen kongresszus előkészületei során keletkezett levelezések és anyaggyűjtések eddig feldolgozatlan és a megfelelő mértékben ki nem használt forrásanyagot kínálnak nem csupán a Kárpát-medence régészete számára. E tanulmányban a Pátyra vonatkozó Várady-féle iratok közlésével szeretnénk hozzájárulni mind a régészeti topográfia, mind pedig helytörténeti kutatás gazdagításához. 27 KÖH Rómer hagyaték К 545/13. 28 KÖH Rómer hagyaték К 545/13. 29 KÖH Műemlékek Országos Bizottsága 119/1874. 30 KÖH Rómer hagyaték К 549/3. 437