Ottományi Katalin szerk.: Régészeti tanulmányok (Studia Comitatensia 30. Szentendre, 2007.)

Horváth Friderika: Kézzel formált, bennszülött kerámia

(VOSSEN 1971. 114). Ez a fajta színrétegzettség az edény kihűlési fázisában végbemenő reoxidációs folyamat következtében is kialakulhat.

103 A színrétegzettség másik változatát a belül barnásvöröses, kívül szürke falköpennyel rendelkező cserepek képviselik. M. Magetti és H. Schwab a heunabergi vaskori anyag finom kerámiája alapján kétlépcsős eljárási folyamatot tételeznek fel, melynek első felében oxidációs égetés zajlik, majd ezt egy rövid ideig fenntartott redukciós fázis követi, amit a kemence teljes befedésével érnek el miközben a hematit még nem képes redukálódni. Ekkor áll elő az a vaskori leletanyagnál gyakorta észlelt jelenség, hogy a vörös falmagot szürke köpeny veszi körül.

104 Az edények - a régészeti gyakorlatban gyakran észlelt - foltos színüket, kivéve a Windflecken jellegű kisebb foltokat, másodlagos hőhatásra lejátszódó folyamat következtében nyerhették. A másodlagos hőhatásból eredő foltos, hamus elszíneződés azonban csak részben tekinthető a funkcionális használat következményének. Esetenként azzal is számolni kell, hogy egy-egy objektum leégése, vagy a leletanyag planírozási rétegbe kerülése okán is elszíneződhettek. A másodlagosan égett, formai szempontból fazéknak, sűtőtálnak meghatározható töredékeket nem feltétlenül használhatjuk a főzőedények evidenciájaként, de egy-egy leletanyagon belüli arányuk jelzésértékű. Kézzel formált edényeink között a redukciós és az oxidációs eljárásra, továbbá a részleges, illetve a reoxidáció lejátszódására is találunk megfelelő számú példát. Az Kaiseraugst-Augst anyagából előkerült edények pedig annak a lehetőségét is felvetik, hogy az égetési eljárás módjának nem feltétlenül kell lényegi szerepet tulajdonítanunk.

105 A SVCVS mesterjeggyel ellátott kézzel formált fazekak között a redukciós és az oxidációs körülmények között kiégetett változatok egyaránt előfordulnak. A fazekak lelőhelyei a termékek értékesítése mellett szólnak.

106 Miután a kézzel formált edények jelen ismereteink 103 MAGETTI - KAHR 1981. 4-5; ezt a jelenséget rögzítették a solothurni 2. kemencéből előkerült edények esetében FURRER, Jaqueline 1996. 20; J. Dular ezt a folyamatot nem véletlenszerűen lejátszódó jelenségként értékeli, hanem egyfajta választott módozatnak tekinti, amit oxidációs-redukciós-oxidációs égetési fázisok előidézésével hoztak létre, Dular, Janez, 1982. Halstatska keramika v Sloveniji. Prispevek к proucevanju halstatske grobne keramike in loncarstva na Dolenjskem (Die Grabkeramik der älteren Eisenzeit in Slowenien). Delà Opera 23. Ljubljana, 230. 104 MAGETTI, M. - SCHWAB, H., 1982. Iron age fine pottery from Châtillon-s-Glâne and the Heuneburg. Archaeometry 24/1. 34. 105 SVCVS gyártmányai között a redukciós és az oxidációs edények egyaránt előfordulnak, R. FURGER, Alex 1989. Der Inhalt eines Geschirr- oder Vorratsschrankes aus dem 3. Jahrhundert von Kaiseraugst-Schmidmatt. Jahresberichte aus Äugst und Kaiseraugst 10. 213-268. 106 Id. előző jegyzet. szintjén egyetlen lelőhelytől eltekintve,

107 korongolt kerámiával együtt kerültek kiégetésre, felmerül, hogy az égetési módtól függetlenül abban a kemencében égették ki az edényeket, ahol éppen szabad kapacitással rendelkeztek. A pátyi telepanyagban az edények 39,37 %-a redukciósán égetett, a leletanyag 29,18 %-a oxidációs égetésre utal, 10,57 %-nál pedig részleges oxidációra utaló színrétegzettséget figyeltünk meg, a további darabok besorolása bizonytalan. A falmag esetében a kisebb hányadánál lehet egységes színtartományt rögzíteni (18,54 %), javarészt a falmag és a falköpeny között színárnyalat, esetenként színtartomány-különbség mutatható ki (27,78 %) (részleges oxidáció, idő előtt lefojtott redukció, oxidációt követő rövid redukciós fázis). A másodlagosan égett töredékeknél azonban nem csupán a felület, hanem gyakorta a falmag is foltossá válik. Azon töredékek között, melyek a törésfelületen és a külső felületükön is egységes színt mutatnak, 55,63 %-ban fordulnak elő a redukciósán égetett edények. FELÜLETKEZELÉS A megformázott edény gyártási nyomainak egyenetlenségeinek eltűnésére a megformázott edény felületkezelése szolgált. A felületkezelés legtöbb esetben azonban nem jelentett többet, mint a felület vizes kézzel való elsimítását, amit az anyagfelvétel során „eldolgozott" felületként jelöltünk meg. Ez az eljárás matt, de többé-kevésbé egyenletes felületet eredményezett. A simítás, fényezés eljárása külön munkafázis, ami a bőrkemény edény felületének valamiféle eszközzel (kavics, csont, bőr stb) történő polírozását takarja, ami az esztétikai funkció mellett a pórusok eltömődésével járt együtt és tömör felületet eredményezett. A pátyi töredéken rögzíthető 2-3 mm széles sávok polírozó kavics használatát tételezik fel. A felületkezelés speciálisabb válfaját jelenti az a fajta eljárás, amit a pátyi leletanyag egy részénél figyeltünk meg. A pátyi fazekak 4,14 %-ánál regisztráltunk az edények külső felületét borító agyagtapasztásos bevonatot, a másodlagosan égett töredékek 5,71 %-áról van szó. A 65 agyagtapasztásos töredékből 58 formailag a fazekakhoz sorolható, a továbbiak formai besorolása bizonytalan. A bevonat megfigyeléseink alapján „tiszta agyag", ami mindössze apró kvarcszemcsés szennyeződést tartalmaz, színe sárga-vörös színtartományba esik, és gyakorta sötétebb vöröses árnyalatú égésnyomokat mutat. Miután gyakorta redukciós körülmények között égetett fazekakon is megfigyelhető, bizonyossággal megállapítható, hogy 107 Hailfingen/Bondorf: STROH, A. 1934. Römischer Töpferofen mit einheimischer Keramik von Hailfingen, O.A. Rottenburg. Germania 18. 98-102. 326