Ottományi Katalin szerk.: Régészeti tanulmányok (Studia Comitatensia 30. Szentendre, 2007.)

Horváth Friderika: Kézzel formált, bennszülött kerámia

D4b), melyeket Bonis E. jellegzetes plasztikus díszítésük alapján a dák jellegű leletanyag alatt tárgyal. A szerző szerint ezt a típust a behúzott peremű, általa szkíta-illyr jellegűként értékelt tojásdad fazekaktól (esetünkben II. típus) kihajló pereme különbözteti meg (BÓNIS 1969. 189). A forma egészen a Hallstatt korig visszakövethető. A Hallstatt edények tipológiai besorolásakor azok a közel függőleges falú, és a nyitottabb, virágcserép formájú változatok is a hordó- és szitula formájú fazekakhoz sorolódnak, melyek rövid, enyhén kihajló peremmel rendelkeznek.

38

A Hallstatt kori darabok formai és plasztikus díszítőjegyei semmiben sem különböznek az általunk felvett latène kori daraboktól, peremük gyakorta ujjbenyomással tagolt (DOBIAT 1980. 87). C. Dobiat a félkörben felrakott plasztikus lécdíszre és a kihajló perem tagolására késő urnamezős példákat is említ, ahogy az alapforma is gyakori a steiermarki urnamezős leletanyagokban (DOBIAT 1980. 87). A típuson belül a tojásdad, S-profilú edények alkotják a legnagyobb számban képviselt alcsoportot. A pátyi telepanyagban számuk az Esztergom környéki anyagét jóval meghaladja, 21 töredéket soroltunk ebbe a típuscsoportba. Ezek a fazekak legnagyobb szélességüket az edény középmagasságában, vagy az alatt érik el. Díszítésük a vállon, illetve a hason található: ujjbenyomással tagolt lécrátét, egyszerű bütyökrátét, ami esetenként fésült hullámvonalköteg kombinációjával fordul elő.

39 Forma- és díszítőelemek tekintetében a típusnak a klasszikus dák területről számos párhuzama említhető. A pátyi telepről származó töredékek átmérője 10 és 22 cm között változik, a darabok többsége 10 és 16 cm mérettartománnyal jellemezhető. Rövid peremű, hasas fazekak a pátyi leletanyagból 7 példányban fordulnak elő, további három darab esetében az is felmerül, hogy esetleg a lelőhely népvándorlás kori leletanyagához tartozhatnak. A befele megvastagodó, többé-kevésbé rövid peremű változatok vállban kónikusan bővülnek. A pátyi telepről további három töredék került az altípusba. VI. TÍPUS: HOSSZÚ, ÍVELTEN KIHAJLÓ PEREMŰ FAZEKAK (2. kép 5-10) A típushoz tartozó fazekak változatos formai jegyeket mutatnak, közös ismertetőjegyük az ívelten kihajló, hosszú peremrész. Az egyes darabok besorolása nem minden esetben egyértelmű, miután a fenti típus és a rövid peremű, valamint a ferdén kihúzott, hosszú 38 DOBIAT 1980. 87-88; MEZTNER-NEBELSICK 2002. 119, Taf. 12, 14-15, Taf. 30,10, Taf. 53, 9, 13, Taf. 69, 3, Taf. 76, 5, Taf. 86, 8,Taf. 87, 5,Taf. 92, 1. 39 A hullámvonallal, illetve bütyökkel díszített töredékünkhöz formailag is közel áll egy gellérthegyi fazék, melyen plasztikus díszítés figyelhető meg, BÓNIS 1969. Abb. 34, 20. peremű változatok közötti különbség is sok esetben elenyésző. A típust 3 altípusra tagoltuk, az altípusokon belül különbséget tettünk a tojásdad és a hasas, valamint a széles szájú formaváltozatok között. Az S-profilú fazekak peremváltozatai a csoportok szintjén kerültek megkülönböztetésre. A lelőhely kézzel formált anyagában ezek a fazekak alkotják a legjelentősebb anyagcsoportot, összesen 66 töredék került a típusba. A tölcséres szájú fazekak közül egyetlen teljes vagy kiegészíthető edény sem áll rendelkezésünkre, az egyenesen futó kissé kónikusan bővülő vállrészek alapján azonban egy szűkebb fazékformára következtetünk. Peremük változatos. Pátyról 5 töredéket soroltunk közéjük. A típuson belüli legjelentősebb altípust S-profilú fazekak alkotják (60 db), melyek függetlenül attól, hogy bővebb vagy szűkebb formához sorolhatók, ívelt vállfutással rendelkeznek. Az altípuson belül a peremképzés alapján több csoportot különítettünk el, miután ezek az egyes leletanyagokban markánsan jelentkeznek. A pátyi S-profilú fazekak többségét a lekerekített peremű példányok alkotják (41 db).

40 A fenti csoporton belül, a ferdén metszett peremű fazekakhoz hasonlóan a hasas és a tojásdad formaváltozatok is előfordulnak. A ferdén metszett peremű változatok esetében a tojásdad darabok száma meghaladja a bővebb fazekakét. Az S-profilú fazekak között a második legjelentősebb csoportot a kifele megvastagodó peremű válfajok alkotják. A telepanyagból 12 töredék került a fenti variánsok közé. Az egyetlen rekonstruálható, dudorszerűen megvastagodó peremű edény proporcionális szempontból a nyitott szájú, széles formák közé sorolható. Peremátmérője 24 cm, magassága 17,2 cm. Legnagyobb szélességét az edény középmagasságában éri el, ami megegyezik az edény peremátmérőjével (2. kép 10). Az erősen kihajló peremű fazekak alcsoportját a pátyi leletanyagból egyetlen példány képviseli, a forma területi elterjedését azonban a korábbi ásatási anyag is igazolja (OTTOMÁNYI - GABLER 1985,29. tábla 4). A fenti fazéktípus a késő kelta és a római kor edényinventárjában egyaránt gyakori, az egyes darabok keltezésekor mindenkor a leletösszefüggésekből kell kiindulni. 40 Ezzel szemben az esztergomi régióban az S-profilú fazekak között a lekerekített peremű variánsok fordulnak elő a legkisebb számban, HORVÁTH 1997. tojásdad változat: Dorog-Hosszúrétek (Taf. 4, 4), Esztergom-Hármaskút (Taf. 5, 9) és Tokod-Erzsébetakna (Taf. 52,1,4), hasas fazekak: Esztergom-Búbánatvölgy (Taf. 5,5), Esztergom-Várhegy (Taf. 36,1), Kesztölc-Tatárszállás (Taf. 43, 8), Mogyorósbánya (Taf. 46, 11), Tokod-Erzsébetakna (Taf. 52, 2, Taf. 61, 8), Úny-Baráthegyi dűlő. 309