Ottományi Katalin szerk.: Régészeti tanulmányok (Studia Comitatensia 30. Szentendre, 2007.)

Horváth Friderika: Kézzel formált, bennszülött kerámia

szárkori kori leletanyagaival szemben nem fordul elő.

30 Az esztergomi régióban a típushoz tartozó lelőhelyek többsége Esztergom területén helyezkedik el, ahonnan fazekaskemencék anyagából is igazolt. A típuson belül az 1. altípusba sorolt profilált, megvastagodó peremű változatok a pátyi leletanyagban nem fordulnak elő. Esztergom területén ez a típus korongolt és kézzel formált változatban is gyakori.

31 A GellérthegyTabáni oppidum anyagában hasonló formai típus csak csekély számban, de kézzel formált és korongolt változatban egyaránt fellelhető (BÓNIS 1969. Abb. 12, 23, 24; Abb. 57, 25; Abb. 93,17, 26). A pátyi kézzel formált fazekak közül 8 töredék sorolható a behúzott, profllálatlan peremű, díszítetlen fazekak sorába (RIECKHOFF 1995. Typ 104). A П/2

/la altípus darabjai vállban erősen bővülő hordóalakú edényekhez tartoznak. A П/2

/lb és с ezzel szemben egyenesebb vonalvezetésű fazekak, enyhén ívelt falfutással. A II/2/lc variánsaihoz az előzővel szemben a nyitott, szitula formájú edények tartoznak. Az anyag töredékessége miatt a forma egészére vonatkozóan nehéz helytálló megállapításokat tennünk. Peremük változatos: befele ferdén metszett, kissé lekerekített, enyhén elkeskenyedő. A II/2/2 csoport fazekai a II/2/1 csoporthoz hasonló formavariánsokkal rendelkeznek, ezek a díszített változatot képviselik. A pátyi fazekak között mindössze egyetlen példányuk regisztrálható, ami a II/2/2c formaváltozatot képviseli. Az utóbbiak szélesebb szájú, inkább vödörre emlékeztető formájú, ívelt falú edények, melyek legnagyobb kiterjedésüket közvetlenül a szájrész alatt érik el. Perem kialakításuk nem specifikus, ferdén metszett, lekerekített, enyhén megvastagodó és hornyolt változatuk is ismert. 30 Fésűs díszű, hasas változata Kempten Kr. u. 1. századi rétegeiben is előfordul. Szitula alakú, és szűkebb variánsát az Auerberg-fazekak közül ismerjük, ULBERT, Günther, 1993. Die frühkaiserzeitliche Töpferei auf dem Auerberg. In: ENDRES, Werner - CZYSZ, Wolfgang - SORGE, G: Forschungen zur Geschichte der Keramik in Schwaben. Arbeitshefte der Bayerischen Landesamtes für Denkmalpflege 58. München, Abb. 5, 3-4. A raetiai Stutheien/Hüttwilen-i villa anyagában a díszítetlen, profllálatlan peremű, hordó alakú edények előfordulása egészen a 3. századig nyomon követhető, ROTH-RUBI, Kathrin, 1986. Die Villa von Stutheien bei Hüttwilen TG. Ein Gutshof der mittleren Kaiserzeit. Antiqua Bd. 14. Basel, Kat.-Nr. 528-543. A raetiai leletegyüttesekben a 2—3. században megtalálható változatok a fenti, 1. századi típus továbbfejlődésétjelentik, ahol a forma etnikus eredetének kérdése gyakran vitatott (kelta?, germán?), SCHUCANY, Cathy, 2002, Zur Ostgrenze der civitas Helvetiorum. In: WAMSER, L. - STEIDL, В., (hrsg): Neue Forschungen zur römischen Besiedlung zwischen Oberrhein und Enns. Schriftenreihe der Archäologischen Staatssammlung 3. RemshaldenGrunbach, 194-195, 67. lábjegyzet. 31 Esztergom-Lőwy u., Esztergom-Szentgyörgymező-Dunapart és Esztergom-Sziget lelőhelyekről összesen 27 kézzel formált képviselője ismert, HORVÁTH 1997. III. TÍPUS: VIRÁGCSERÉP FORMÁJÚ, SZÉLES SZÁJÚ FAZEKAK (1. kép 7-10) A típust proportionális szempontból nyitott, többnyire tagolatlan, vagy kettős tagolódású fazekak alkotják, melyek legnagyobb kiterjedésüket a szájrésznél érik el (ritka esetben enyhe vállkialakítás figyelhető meg, ezek a darabok azonban formailag átmenetet képeznek a ferdén kihajló peremű tojásdad fazekak felé. A típuson belül több altípust különítettünk el, melyek keltezésüket tekintve részben más-más időhorizontot képviselnek. Az 1-2. altípus a késő latène, a 3. altípus a római kori horizonthoz köthető, ez utóbbi a pátyi leletanyagra nem jellemző. A pátyi töredékek soványítási technológiájukat tekintve két csoportot alkotnak, a fő soványító komponenst az egyik csoportnál a tört kerámia (10 db), a másiknál a mész tartalmú kőzet képezi (8 db). Az egyes altípusok és formavariánsok soványítása és díszítőmódja között nem állapítható meg összefüggés. Az aljrész irányába kónikusan szűkülő, tagolatlan oldalfalú, lekerekített peremű változatot mindössze egyetlen töredék képviseli.

32 Soványítókomponensei között a tört kerámia dominál. Oldalát ujjbenyomással tagolt bütyökrátét díszíti. Formailag a kónikus csészékre emlékeztet, de mérettartománya (peremátmérője 20 cm) alapján a fazekak közé soroltuk. Formáját és díszítését tekintve a település késő latène időszakához köthető. Formai jegyei alapján a G. Mahr féle besorolásban a poharak közé tartozik, miután széles szájrész, meredek oldalfal jellemzi (Mahr Typ 2a „konischeBecher") (MAHR 1967. 92). A fenti darab magasságát nem tudjuk rekonstruálni. G. Mahr felhívja a figyelmet azonban arra, hogy a viszonylag alacsony és széles formák a fazékformákhoz állnak közel, ezért a „Topflecher" megnevezést javasolja (MAHR 1967. 93). Hasonló formai jegyeket felmutató edények a Kr. u. a 2. századból a raetiai limes-szakasz (Faimingen, Grünzburg) néhány lelőhelyéről is ismertek, melyeket a kutatás a terület edényspektrumának megfelelően a Lavez edényekből eredeztet (CZYSZ 1988. 108, Abb. 113, 2). A fenti darab esetében erről azonban nem lehet szó, két különböző terület, két különböző fázisának véletlenszerű formai egybeesésével állunk szemben. Az enyhén ívelt falú altípushoz Páty lelőhelyről 17 töredék sorolható. Az esztergomi körzetből a fenti darabokkal mindössze két tokodi edény mutat formai hasonlóságot (HORVÁTH 1997. 55. tábla, 1-2). 32 H/3a szelv. Ltsz.: 2004.3.15.226. A németországi kutatásban tagolatlan formájú, pohár jellegű edényeket „Humpen" definícióval jelölik. Elterjedésük a mainzi medencétől a Marne vonaláig regisztrálható, de G. Mahr a stradonitzi darab alapján figyelmeztet a forma területi lehatárolásánakveszélyeire, MAHR 1967. 99. 307