Ottományi Katalin szerk.: Régészeti tanulmányok (Studia Comitatensia 30. Szentendre, 2007.)

Torbágyi Melinda: Páty–Malom dűlő 1997–1999. évi ásatás érmeinek értékelése

kutatás különféle megoldásokkal próbálkozott, hogy az ebből adódó félre értelmezéseket kiküszöbölje.

3 Az egyik ilyen általánosan használt eljárás az un. Ravetzféle képlet alkalmazása 1000 éremre vetítve, hogy ezzel még a nagyon eltérő mennyiségű leletanyagból adódó gondokat is ki lehessen küszöbölni.

4 Páty esetében a legkézenfekvőbb viszonyításként Aquincum kínálkozna, de sajnos éremforgalmának feldolgozása máig is a hazai numizmatika nagy adósága. Pekáry

5

1953-ban készült elemzése ma már teljesen elavult és használhatatlan az azóta előkerült rengeteg új anyag fényében, amely - amennyire magam is ismerem - nem csak mennyiségi, hanem minőségi változást is jelent. így aztán néhány Kelet-Pannonia-i lelőhelyet választottam összehasonlításként, amelyeknek viszonylag jól feldolgozott éremanyaga van. Tokod (FMRU 3. 457-468.) egy kisebb hely, hasonló mennyiségű, főként szórvány éremanyaggal. Tác (FMRU 1. 290-341), ahol az ásatásokon előkerült település anyagot vettem figyelembe. Továbbá egy limes menti katonai tábor, Intercisa (FMRU 1. 54-92.) és a hozzá tartozó vicus (FMRU 1. 95-133.) érmei. A pátyi telepen a római köztársasági dénárok a legkorábbi érmek, közülük 6 db késő kelta leletanyaggal együtt a település egyik épületéből jött elő. (Kai. 153-158.) A telep északi részén egy kelta quinar (Kai. 75.) is előkerült. Ilyen korai anyag a többi vizsgált helyen gyakorlatilag nincs, tehát ezek a pénzek itt valóban e hely korai római kapcsolataira utalnak. Megjegyzendő, hogy e korai időszakban az érmék zöme (2/3-da) ezüst. Az Augustus halálától Vespasianus trónra lépéséig tartó időszak némi visszaesést jelent a pénzforgalomban Pátyon az előző korszakhoz képest, és az előkerült pénzek mind bronzok. Ez a korszak a többi helyen is nagyon alacsonyan reprezentált, bár a pénzek száma emelkedik. (Tácon a 40-es évek közepe táján jelent meg az ala Scubulorum.) A pénzek legnagyobb része mindenhol bronz. A Flaviusok időszaka meglepő módon alul reprezentált Pátyon, egy határozott visszaesés következik be. Az összes érmeknek csak 0,79%-a származik ebből az időszakból. A többi helyen megfigyelhető ugyan 3 Magyarországon Redő Ferenc foglalkozott statisztikai módszerek numizmatikai alkalmazásával. Lsd. REDO Ferenc: Gyakoriság vizsgálatok a numizmatikában. A Magyar Numizmatikai Társulat Evkönyve (1975) 61-78.; REDŐ Ferenc - SOMOGYI Péter: A datáló érem. NK 84-85 (1985-1986) 35-44. ; REDŐ Ferenc: Frequency analyses of Roman coins. In: Proceedings of the 10

th International Congress of Numismatics. London 1986. 239-241.; REDŐ, Ferenc: Municipium Aelium Salla. In: The Autonomous towns of Noricum and Pannónia. / Simla 41./ Ljubljana 2003. 231-233. 4 RAVETZ, Alison: The fourth century inflation and RomanoBritish coin finds. NC (1964) 206; CASEY, John: The interpretation of Romano-British site finds. In: CASEY, John - REECE, Richard (Ed.) Coins and the Archaeologist. London 1988. 41. 5 PEKÁRY Tibor: Aquincum pénzforgalma. Arch.Ért. 80 (1953) 106-114. némi emelkedés, de azért nagy fellendülésről túlzás beszélni. Határozott emelkedés figyelhető meg a Traianus Hadrianus korszakban Páty, Tokod és Tác esetében. Kisebb mértékben ez a helyzet Intercisában is. Az Antoninus császárok időszaka megint egy visszaesés Pátyon, az Augustus kori szint alá. Ez figyelhető meg Tokod és Tác esetében is. Intercisában viszont felfelé megy a grafikon. (Ez a fokozatos növekedés kézenfekvő módon a Flavius korban létesült katonai táborral állhat kapcsolatban.) A Severusok idejében Tokod kivételével mindenhol megfigyelhető az emelkedés a pénzforgalomban, a legerőteljesebben az intercisai vicusban. A dunaújvárosi vicus a katonai tábor létesítése kapcsán az első század végétől folyamatosan növekvő éremforgalmat tükröz a Severus kor végéig, gyakorlatilag párhuzamosan a castellum éremforgalmával. Augustus halálától a Severus kor kezdetéig mindegyik vizsgált helyen a forgalomban lévő pénzek zömét a bronzok alkotják. A Severus korban viszont ez megfordul az ezüstök javára. A Severusokat követő időszak, az antoninianusok térhódításának kora, lényeges változást nem jelent a vizsgált települések pénzforgalmának intenzitása szempontjából. Egyedül az intercisai vicusban figyelhető meg jelentős emelkedés. Lényeges ellenben, hogy a Severus korszakhoz képest növekszik a bronzpénzek aránya, különösen Intercisa - főként a vicus - és Tác esetében. Ezen bronzpénzeknek a többsége viszont nem Róma városi kibocsátás, hanem döntő többségében colonia Viminacium és provincia Dacia veretei. A III. század közepét követő korszak mindenhol egy nagy ugrást jelent a pénzek mennyiségét illetően, kivéve Tácot, amit 260 táján elpusztított és évtizedekre szinte lakatlanná tett a szarmata betörés. A pénzforgalom emelkedésénél azonban figyelembe kell venni a nagyfokú pénzromlást. Gallienus egyeduralma idején az ezüst antoninianusok már alig tartalmaznak ezüstöt, gyakorlatilag rézből készültek. így a nagy mennyiségben kivert, értéktelen pénzből mindenhová sok eljutott és bizonyára könnyedén el is szórták. Intercisa vicusa mutatja a legmagasabb csúcsot. A tábor katonái értéktelen pénzben fizetett zsoldjukat nyilván itt dorbézolták el, mivel a rossz pénzt nem volt érdemes félre tenni. A Diocletianus pénzreformjával bevezetett nagyméretű és jó minőségű follisok mindenhol kisebb számban vannak jelen, mint a megelőző korszak rossz minőségű antoninianusai, illetve a következő, Nagy Constantinusi időszak kisbronzai. Ebben az időben a pénzforgalom lényegében a normális szintre áll viszsza. Tác esetében ez gyakorlatilag emelkedést jelent, ekkor tájt kezdődik az újjáépítés. A visszaesés egyedül Intercisa esetében feltűnő mind a vicus, mind a tábor esetében, különösen azért, mert itt a Nagy Constantinus korszak is feltűnően alul reprezentált. 277