Ottományi Katalin szerk.: Régészeti tanulmányok (Studia Comitatensia 30. Szentendre, 2007.)

Gabler Dénes: Terra sigillaták a pátyi telepen

Anyagunk spektrumának egyik meglepetése két schwabmüncheni példány felbukkanása. Ezek egyike az F/19 a szelvényben, az elszántott kőépület leletei között került elő, a másik az F/23 b keleti falánál lévő gödörház anyagában volt. Ezt az árut- miután menynyisége az egész exportterületen, Raetiától Daciáig mindenütt csekély- nehéz leletegyüttesek alapján keltezni. A gyár közelében lévő wehringeni temető siregyüttesében megtalálható, de magának a sírmezőnek korát csak tág időhatárok között lehet meghatározni a III. sz. első felére

272

. A schwabeggi műhelyben készült tálak egyike az Epfach melletti ReichlichMühlau temető 5. sírjában került elő; a síregyütteseben Julius I, Atto és Primitivus I rheinzaberni valamint Casurius lubie-i sigillatái voltak; ezek alapján a III. sz. második évtizede utáni időszakra tehető. Több schwabeggi sigillata tűnt fel Regensburg környékén, közülük azonban csak a mangoldi 12. sír keltezhető egy fekete firnises rajnai áru alapján

273

. Egy straubingi példány keltezéséhez terminus ante quem adat áll rendelkezésünkre, minthogy Sorviodurum pusztulása Kr.u. 230/240 tájára keltezhető

274

. A schwabeggi manufaktúra anyagát monografikusán feldolgozó R. Sölch- számba véve valamennyi eddig ismert adatotsem tud jobb módszert követni, mint az egyébként is bizonytalanul meghatározott rheinzaberni manufaktúra officináinak keltezésével való megfeleltetést, azaz a fazekastelep keltezése Lucanus és Helenius rheinzaberni műhelyeinek időrendjétől függ

275

. A pátyi darab Heleniushoz köthető; a rheinzaberni Helenius működése mindenképpen Kr.u. 180/200 utánra tehető

276

; a schwabeggi officina eszerint a III. sz. első harmadában működhetett. Ez a manufaktúra is a 240-es évek alemann betöréseinek eshetett áldozatául, amely Augusta Vindelicum közvetlen környékét érinthette

277

. Regensburgtól keletre, a noricumi területeken ritka ez az áru; újabban két példány került elő Schlögenben és egy Mauternben

278

. Pannoniában gyakrabban lelhető fel; eddig Carnuntumban, Gerulatán, Ad Flexumban, Brigetioban, Celamantián, Matricán, Mursában és 272 H.U. Nuber: Römische Brand-und Körpergräber aus Wehringen, Ldkr. Schwabmünchen.Jahresber.DerBayerischenBodendenkmalpflege 10 (1969) 33-34 273 T. Fischer: Das Umland des römischen Regensburg. Münchner Beiträge zur Vor- und Frühgeschichte 42, München 1990, 74 274 J. Pramer: Das römische Straubing in: Regensburg, Kelheim, Straubing II. Führer zu archäologischen Denkmälern in Deutschland 6,1984, 200 275 R. Sölch: Terra sigillata-Manufaktur von SchwabmünchenSchwabegg. Materialhefte der Bayerischen Vorgeschichte, Reihe A 81, Kallmünz/Opfl999 276 Mees 2002, 346 277 K. Dietz. S. Rieckhoff-Pauli- K. Spindler: Regensburg zur Römerzeit. Regensburg 1979, 33-34 278 S. Groh- H. Sedlmayer: Forschungen im Vicus Ost von MauternFavianis. Die Grabungen der Jahre 1997-1999. RLÖ 44, Wien 2006, 224 Balácán ismerhettük fel a gyár termékeit

279

. Egyetlen példányról tudunk Daciából

280

. A pátyi darab az F/23 b szelvény keleti falánál feltárt gödör déli részén került elő 60-100 cm mélységben. A gödörben Comitialis westerndorfi sigillatája volt. Az F felület éremanyaga a schwabmüncheni sigillata III. sz. második és harmadik évtizedére való keltezését támogatja; egy 137-ben vert Aelius Caesar érmen kívül valamennyi itt előkerült pénz III. századi; egy Severus kori (Kr.u. 201-221-ben vert), egy Maximinus Thraxé (Kr.u. 236-237), és egy III. Gordianusé (Kr.u. 241243). A korábban közölt leletanyagban is volt egy Hayes 50 vagy Hayes 59 formájú északafrikai terra sigillata chiara tányér

281

. Az 1999 évi ásatás során egy Hayes 31 formájú terra sigillata chiara A/D típusú edény alja került elő. Ez az áru J.W. Hayes szerint aránylag gyakori; gyártását a Severus korra ill. a III.sz. első felére keltezi

282

. A pátyi edény az egyik legkorábbi északafrikai kerámia Aquincum körzetében, ahol először csak a III.sz. második felében tűnik fel; jelentősebb forgalmukkal csak a nyugati sigillata- gyárak működésének végétől számolhatunk. A pátyihoz hasonló típusok fellehetők Intercisában

283 és Emonában

284

. Pátyon az afrikai töredék a B/2.szelvény felső égett rétegéből került elő. A szomszédos szelvény gödörházában egy Pfaffenhofeni töredék volt. A leletanyag zömét kitevő rheinzaberni sigillaták több mint 80 %-a keltezhető a markomann háborúk utáni időszakra, nagyjából a Severus korra ill. a III.sz. közepére. Ha ehhez a leletekhez a westerndorfi-pfaffenhofeni, a schwabmüncheni és az északafrikai kerámiát is hozzászámoljuk, akkor markánsan rajzolódik ki az importnak a III.sz. első felére tehető dominanciája, a telep életének fénykora, a kőépületek emelésének, a kőépítkezés uralkodóvá válásának időszaka. 279 Gabler D.: A balácai II. épület terra sigillatái. Balácai közi. 8 (2004) 145 280 D. Gabler: Die Ware der Sigillata Manufaktur Schwabmünchen II in den mittleren Donauprovinzen. Acta RCRF 33 (1996) 135-139; K. Kuzmová: Ein weiteres Sigillata- Bruchstück aus dem Auxiliarkastell in Iza. Sbornik Národneho muzea v Praze. 54 A- Historie 2000, 87-89 281 Ottományi-Gabler 1985, 201 282 J.W. Hayes: Late Roman Pottery. British School at Rome. London 1972, 52-55; Atlante delle forme ceramiche I. Ceramica fine romána nel bacino Méditerranée Roma 1981, 52; S. Tortorella: La ceramica africana: un riesame délia problematica. „Céramiques hellénistique et romaines II". Centre de Récherches d' Histoire ancienne vol.

70. Paris 1987, 284 283 D. Gabler: Spätantike Sigillaten in Pannonién. Ein Nachtrag zu den nordafrikanischen Sigillaten. Carnuntum Jb 1988, Abb.

4,9 284 V Vidrih Perko: Afriska sigilata v Emoni. ArhVestnik 43 (1992) 102 259