Ottományi Katalin szerk.: Régészeti tanulmányok (Studia Comitatensia 30. Szentendre, 2007.)

Ottományi Katalin: A pátyi római telep újabb kutatási eredményei - III. A telep periodizációja, kormeghatározás

4. század közepéig tartott. A J területen lévő kerítésfal részletek (J/l, 2, 5), egy kövezett útszakasz (J/6-13, 20), több kőépület részlet (J/3, 14 stb.) sorolható a késő római korba. A J/3, szelvény Severus kori kőépülete még állhatott ekkor. A késő római leletanyag ehhez, de a kerítés­falhoz is tartozhatott (Összefügg C/l. szelvény épü­letével). A J/14, többperiódusú kőépületében igazán késői le­letanyag nincs, inkább csak 3. századi. Folytatásában a J/18, kőfala, Severus kori sigillátával keltezve. J/15, 17. szelvények felett kőomladék, alatta leégett gödör­ház 3-4. sz-i kerámiával. Lehet, hogy ezeknek volt felmenő kőfala, vagy az épület előtt planíroztak. Felső kőépület összefügghetett J/19, kőomladékával, bár ott nincs igazán késői leletanyag. Folyamatosan használták a 4. században a 3. sz-i ke­rítésfalakat ill. kövezett utakat is. Id. A/4, szelv., C/l, la, 11-12, J/l, 2, 3a, 5, 6-13. szelv. Bár ekkorra már valószínűleg kinőtte a település a korábbi kerítéseket, mert pl. a falon kívül későbbi szemétgödrök s kőépü­letek találhatók a B-C területen. 250 A régi ásatás kőépületei közül ide tartozik még a III. számú istálló. Hosszúkás, ovális formájú, egysoros kőfalát cölöpök közé döngölt föld támasztotta meg a külső oldalon. Leégett, sok Severus kori sigilláta kel­tezi, de 4. sz-i anyaga is van. Leletanyag: Leletanyag alapján a 3. század máésodik felét nehéz elválasztani az előző korszaktól. Tovább élnek a szo­kásos római festett, nyersszínű ill. szemcsés, keményre égetett szürke áruk, de eltűnnek a kormeghatározást segítő sigilláták. Helyette a helyi utánzatok mennyisé­ge nő meg, mivel a korábbi import áruk nem jutnak el a provinciába. Új import a 230/260-as évektől feltűnő Észak-afrikai sigilláta chiara, mely itáliai közvetítés­sel jut el hozzánk. A B/3 szelvényben ill. a régi ásatá­son találtunk ilyeneket.(OTTOMÁNYI-GABLER 1985, 201.) A 4-sz-i keltezést elősegítő típusok, formák s techni­kák némelyike már a század elején feltűnik pl. simí­tott kerámia, mások csak a század második felében pl. mázas kerámia, vagy utolsó harmadában ld. besimí­tott kerámia. Mellettük élnek még a 3. sz-i kerámiák is. pl. a festés. A pátyi leletanyagból kiemelkedik egy kakasfüles edény töredéke (3. kép/3). Analógiaként a szentend­rei, más kivitelű (mázas) és kidolgozású, de valószínű­leg hasonló formájú és korú edényt említhetjük. 2S1 250 Lehet, hogy a fal már eleve csak egy központi részt kerített el, a többi településrésztől, hiszen а В terület kőépületének van Severus kori periódusa is, tehát már megépítésekor kívül volt a falon. 251 Szentendrén a késő római temető területéről ismert egy zöldmázas kakasfüles ascos. Ld. MAROTI Eva: Ein spátrömischer Glasierter Ascos aus Szentendre. ComArchHung 1996. 117-123. Házikerámián belül a szemcsés, kavicsos anyagú, ke­ményre égetett tálak, korsók s kis bögrék a jellemző­ek. A behúzott peremű tálak pereme élesebben alá­vágott lesz. Némelyiket fedőként is használják (147. kép/6-8). 252 Feltűnik egy kónikus falú mély tál, felül tagolt peremrésszel. (147. kép/3). Ez a korábbi gyű­rűsperemű tálak szemcsés anyagú változata. 253 Pátyon mázas kivitelben is megtalálható. Vízszintesen ki­hajló peremű lapos tálak, bár mázas kivitelben gya­koribbak, de a házikerámiában is előfordulnak (147. kép/1-2.). 254 A korsók a korábbi típusokat folytatják ld. lóherelevél kiöntős, szűknyakú, tagolt peremű stb. Általában szalagfüllel (147. kép/9-10). 255 A bögrék s fazekak új formája a fedőnek kiképzett profilált perem (146. kép). Ez a peremkiképzés a 4. század első felé­ben tűnik fel, a század végére egyre gyakoribb lesz. 256 Másik típus az egyszerű kihajló peremű füles bögre s nagyobb fazék. Az edények anyaga egyre kavicso­sabb. A század végén felületi díszítésként alkalmaz­zák az erős korongolás nyomokat s újból megjelenik a bekarcolt hullámvonal. Ilyen korongolás nyomokat láthatunk pl. egy téglaszínű, egyfűlű, felfelé keske­nyedő korsónyakon, melynek pereme sajnos hiányzik (147. kép/11). A század vége felé az edények színe már nemcsak szürke s fekete, hanem fehér, sárgás-fehérre égett is lehet. Pl. C/l, C/3. szelv. kövek között, F/5. szelv. 1. obj. s G/23, szelv. A mázas kerámia nagy tömegében a 4. század köze­pétől jelenik meg Pannoniában, bár helyenként már Constantinus dinasztia kori rétegekben is előfordul pl. Acs-Vaspuszta. 257 Pátyon sötétzöld, zöldes-barna máz található a tálak belsejében ill. a korsók külső fe­lületén. Ritkán sárgás-barna máz is előfordul. Pl. egy sárgamázas, tagolt peremű két vagy háromfűlű csésze töredéke a H/5, szelv. ENy-i részének kövei alatt. 258 Az „E" területen néha ugyanabban a szelvényben s rétegben lép fel mind a három szín, így időrendi kü­lönbséget ez alapján nem lehet tenni. Réteg alapján csak annyit mondhatunk, hogy a mázas kerámia a telep legutolsó periódusához tartozik, mivel mindig a legfelső két ásónyomból ill. a kőomladékok s falak tisztításából jön elő. Objektumból ritkán pl. C/2. szelv.'a" gödör, E/2, szelv. gödör teteje, F/l teteje, J/5 252 BRUKNER 1981. T.131. Részletesebben Id. a 2. századi kerámi­ánál. 253 Analógiáját s keltezését ld. OTTOMÁNYI 2004. 265-295, I. t.; GRÜNEWALD 1979. 59, Taf.52/14 (szürke), TAF.73/1-3 (simított). 254 Részletesebb ismertetését ld. OTTOMÁNYI 1991. 16.17. 11. t.59. 255 BRUKNER 1981. Т.142-147, stb. 256 GRÜNEWALD 1979. 60, Taf.54.9-17; Részletesebben ld. OTTOMÁNYI 1989. Fig.128-129; u.ő. 1991, 11-12, Taf.29-33; OTTOMÁNYI 1999. Pl.XI-XII/4; u.ő 2004. 273, IV. t.l, 8, V. t.1-7. stb. 257 A keltezést részletesebben ld. OTTOMÁNYI 1989. 537-540; OTTOMÁNYI 1991. 20-21 258 A formához ld. OTTOMÁNYI 1989. 511, Fig/118/56,119/57. 200

Next

/
Thumbnails
Contents