Ottományi Katalin szerk.: Régészeti tanulmányok (Studia Comitatensia 30. Szentendre, 2007.)

Ottományi Katalin: A pátyi római telep újabb kutatási eredményei - III. A telep periodizációja, kormeghatározás

is ezek keltezik a II. periódus kőépülete alatt, a 3. század közepére. 4. sz-i kerámia, mázas s szürke cserepek szinte az egész épület feletti omladékban voltak, sőt padlószintről, s a járólapok tisztításából is kerültek elő. Tehát a kibővített épület fennállt még a század második felében is. Egy 4. századi éremmel keltezett téglából épült „kemence" az I. helyiség közepén bizonyítja, hogy nemcsak lakószobákról van szó. Valószínűleg az I. helyiség déli fele belső udvar, északi fele pedig esetleg konyha. Téglákból s agyagból épített kemence volt még az EK-i részen, a 7. fal külső oldalán. Ezekkel fűthették is a lakószobákat. Erem csak egy van az épületből a többi szórvány. Koruk többnyire a 3. század közepétől a 4. század végéig terjed. Korábbi nagyon kevés. Analógiák: A két nagy kőépület közül egyik sem sorolható be a Pannoniában előforduló villaépület típusokba. Leginkább az Aquincum környéki folyosós, lineáris elrendezésű csoporthoz hasonlítanak.

218 Mind a két nagy pátyi épület több periódusú. A kezdetben egyszerű, téglalap alakú épületek bővítésével, belső osztásával, több helyiség hozzátoldásával nyerték el végső formájukat. Kövezett belső udvar mindkettőben volt. A „H" kőépületnél középen s a DNy-i sarokban, az „F kőépületnél a déli részen. Folyosó az „F" kőépületnél figyelhető meg L alakban, esetleg körben. Sajnos a terjes alaprajzát egyik épületnek sem ismerjük, a keleti fele mind a kettőnek hiányos. Az Aquincum környéki villaépületek között van néhány hasonló. Az „F" kőépülethez analógiaként említhető a Bp.-Kaszásdűlői villa főépülete, ahol a korábbi, markomann háborúk után emelt téglalapalakú, többosztatú, belső udvaros épülethez az ENy-i oldalon L alakban raktárakat, műhelyeket, vagy istállót építettek hozzá a 3. sz. elején. Színvonala is hasonlít pátyi épületeinkéhez. Nincs díszes belső kivitele, se padlófűtése vagy vízvezetéke. Az épületen belüli döngölt agyagpadló gyakran előfordul még díszesebb kivitelű villák lakószobáiban is.

219 Ugyanígy agyagpadló volt a katonai vicusok kőépületeinek nagy részénél is.(KOVÁCS 1999. 154.). Az un. halszálka technikájú falazási mód, mely Pátyon a későbbi hozzáépítés egyik helyiségében (9.fal) lép fel, Kaszásdűlőn is megtalálható a villa 3.peridódusában. Ez egy későrómai, 3-4.sz-i technika. (ZSIDI 1991. 145., 30.jegyz.). A 218 BÍRÓ 1974. 39-47; LÁNYI 1990. 233; Aquincum környékén a 6-8 helyiséges középfolyosós, porticusos, belső udvaros villaépület a jellemző. Benne csak egy-két helyiség fűthető s a konyha a legterebclyesebb. Ld. PÓCZY1971. 99. 219 ZSIDI 1991. 151, 157, 167. Porticusa s középfolyosója is van, ami Pátyon nincs, vagy csak nem maradt ránk. Mérete: 500-600 m

2

; Sárga agyagpadló pl. a Parndorfi villa második periódusában ld. ZABEHLICKY, Heinrich: A Bruckneudorfi (Parndorfi) villa, BalácaiKözl. IX (2005) 194. „ korábbi alapozások" periódusa (TrajanusHadrianus kor)., 3. ábr. A központi udvaron s a belső termek egy részén ilyen padló volt. Testvérhegyi 3.sz. épület alaprajza is hasonlít. (LÁNYI 1990. 52.ábr.l.). Néhány noricumi vicus főépülete készült még így, hogy a kezdeti kőépületet később kibővíttették s három oldalról körbevették folyosóval. (LOHNER 1999. 31, Abb.7.) Kerítésfalak: Két kerítésfal részleteit sikerült megfigyelni a terület nyugati, részben északi felén. 1. A Severus korban épült a terület ENy-i felén egy K- Ny irányú „kerítésfal", az un. „A" fal, melyet kb. 40 méter hosszan követtünk, majd befordult dél felé (ld. C/ll, 12.és J/3a. szelvények.). A fal északi oldalán, a nyugati végénél, utcaszerű kikövezés, elég lapos, de apró kövekből (J/3

с szelv.). Keleti végénél nincs ilyen kikövezés, helyette teknőszerű mélyedés kíséri a fal északi felét, tele kőomladékkal s tegulákkal (C/ll-12. szelv. 1-2. obj.). Vele párhuzamosan fut a „B" fal, mely helyenként csak falkiszedésként van meg. Kezdetben lehet, hogy egyszerre épültek, de már biztosan nem állt az „A" fal pusztulásakor, mert a kőomladék rajta van a falkiszedésen. A két fal közötti járószinten esetleg valami tegulákkal fedett „folyosó" ill. utca lehetett. A délre forduló „C" kerítésfal folytatása a telep nyugati szélénél (J/5-6 között) s DNy-i sarkánál (F kőépület mellett) is megfigyelhető volt. A gépi humuszolás után az E-D irányú „kerítésfal" két szakaszát mértük fel (30 m, ill. 65 m hosszan). Az ide épült villanyvezeték 1998 nyarán tönkretette. A falat keresztezi a J/6-8, 11-13. szelvények kövezett útja. A sigilláták s egyéb leletek alapján a 3-4. században övezte a településnek ezt a részét (sigilláták a Severus korból, a 3. sz. középső harmadából s késői mázas kerámia). A „B" falkiszedés árkában lévő mázas kerámia alapján a 4.század második felében szedhették ki ezt a falat s épült fölé az utcaszint. A kerítésfalon kívül az ENy-i oldalon főleg kora római tárolóvermek s gödörházak voltak (ld. В és D terület). Késő római kőépület csak a „B" területen (B/3-4., 7. szelv.) található a falon kívül. A C/l-J/3. szelvény kőépülete a falsaroknál lehet, hogy a kerítéshez tartozik. Az általa bekerített részen nagyobb épület, mindössze a DNy-i sarokban lévő „F" kőépület. 2. Nyugatabbra, a„B-C" terület között, a felszínen E-D irányú falvonulat nyoma látszott 1997-ben, amiből a következő évre már semmi nem maradt. Hossza kb. 30 m. Déli felét a J/1-2, szelvényekkel bontottuk, de ezek ferdén keleti irányban futó falrészletek. Folytatásukban a kövezett út fut. A többit már nem tudtuk bontani, csak bemérte a geodéta. Külső oldalán még van néhány kisebb gödör. Belül a két fal között szemét s tároló vermek sora húzódik ill. néhány kisebb kőépület nyoma látszik. Nagyobb területet határol, talán korábbi, mint az „A-C" falak. Analógiák: Kerítésfalakat főleg a villagazdaságokban 187