Ottományi Katalin szerk.: Régészeti tanulmányok (Studia Comitatensia 30. Szentendre, 2007.)

Ottományi Katalin: A pátyi római telep újabb kutatási eredményei - III. A telep periodizációja, kormeghatározás

2. század végéig. Színük többnyire világos, un, keltaszürke, bár néha rosszabbul kiégetett, rétegesen égett, vörös törésfelületű sötétszürke vagy barna kivitelben is előfordul. Kihajló peremű hombárok: A késő kelta időszakban a tojásalakú fazék nagyobb s szélesebb szájú változatát használták tárolóedénynek (112. kép/11-13). Ebből alakult ki a kora római, 1-2. sz-i telepkerámia egyik leggyakoribb formája.

82 Válla lehet bordával tagolt. Felülete simított. Nyakán vagy vállán kezdetben besimított hullámvonal, vagy háromszög minta, később már csak simított felületű (119. kép). A tárolóedények között kell megemlíteni a nagyobb s már ritkábban simított, oldalán hosszúkás bütyökfogantyúval (Ansatz) ellátott típusokat. Pl. C/22.gödör, G/19 gödörház stb. Minden késő kelta lelőhely anyagában megtalálhatók, s a kora római kor 1-2. századára is jellemzőek. Víz és gabona tárolására szolgáltak e hombáredények. 83 A tárolóedények gyakori típusa a befelé ívelő, vízszintes, bordával tagolt peremű forma. Ld. G/l. szelv. Ugyancsak kelta előzményre vezethető vissza. Felülete már ritkábban simított. Oldalán lehetnek a fent ismertetett vízszintes bütyökfülek (119. kép/3, 7).

84 S profilú tál: (112. kép/4-5, 118. kép) A késő kelta s kora római telep leggyakrabban előforduló edényformája. Változatos méretben, az egészen kicsitől (szá: 11 cm) a nagy, már inkább tárolóedényként használt, 50 cm szájátmérőjű edényig található a pátyi telepen. Leggyakoribb méret: szá: 20-25 cm, m: 8-10 cm. Lapos s mélyebb változatban is előfordul. Peremkiképzése változatos, enyhén kihajló, gömbölyű, élesebben alávágott stb. Ez utóbbi inkább a késő római, 4. sz-i változatra jellemző. Mind kivitele, mind perem s talpkiképzése változott az idők folyamán. A lapos talpat felváltja a talpgyűrű (118. kép/9-12), vállát borda tagolhatja. A kezdeti simított felületet agyagmázzal utánozhatják. Az agyagmázas változatban pereme a duzzadt peremű római tálakéra kezd hasonlítani. A 2. századtól festeni kezdik. A 4. században felülete a simítás mellett lehet durvább kavicsos kivitelű. Hagyományos kelta tálforma. Bár már a LT B-C periódusban megjelenik, pátyi telepünkön csak a LTD

2 periódusra jellemző forma található.

85 Ez a típus vál82 BÓNIS 1969.181-182, Abb.5/21,56/1-2,6-7. stb., selejt db-k: Abb. 34/25, 39/27, 42/26; OTTOMÁNYI-GABLER 1985. 210, XXV/1-2, XXVI/1-2.; KELEMEN-MERCZI 2002. 41-42, IV-V.t. további késő kelta analógiákkal; BRUKNER 1976. T.IV/6-7. 83 BÓNIS 1969. 191-193; KELEMEN-MERCZI 2002. 42-43, VI/1-8; OTTOMÁNYI-GABLER 1985. 210, XXVI.3. 84 KELEMEN-MERCZI 2002. 43, VI. t. 85 HUNYADI 1942. 127-132. 14. kép. 1-ll.forma, ezen belül LTD a 10-11.típus. A forma fő elterjedési területe Budapest környéke és a Szerémség ill. a kettő között a Duna vonala; BÓNIS 1969. 176, Abb.4/1-5, Abb. 15/27-39. Az elterjedést kiegészíti még Burgenlanddal és Szlovákiával; KELEMEN-MERCZI 2002. 37,6.jegyz., I.t.1-8; KELEMEN 1999. 92, 96.1.t. 1-12, IV/1-3; BÁNKI 1998. 93, Abb.23/4-7. tozatlanul él tovább a római kor első két évszázadában, majd kisebb kivitelbeli s formai változtatásokkal újra feltűnik a késő római kerámiában. Elterjedése a provincián belül nem egyenletes. Már a késő kelta korban is főleg Budapest környékén, a Duna mentén s a Szerémségben fordult elő. Ugyanezt az elterjedést mutatják a késő római, 4. századi edények is. Carnuntumban pl. olyan kevés van a kora római időszakban, hogy Grünewald csak az egyéb tálformák között említi meg. 86 Füles korsó: Duzzadt peremű, szélesszájú, többnyire felhúzott fülű edény (112. kép/6-7). Hasa kicsit kiugrik. Vállán besimított függőleges sávokkal, vonalakkal díszített. Hasonló formák találhatók pl. késő kelta környezetben Csobánkán egy fazekas kemencében. Budaörsön Augustus kori sigilláta keltezi. A kora római, 1-2. század fordulóján használt gödrökben még előfordul (pl. B/l. szelv.), sőt korai kőépületek mellett is (F/18, szelv.). Majd a késő római kerámiában újra feltűnik. 87 Besimított kerámia: A fent ismertetett hullámvonaldíszes hombárokon, fazekakon s függőleges sávokkal díszített korsókon kívül több töredéken találunk még különböző mintákat. Ilyen a rácsminta, az ág vagy fenyőminta (mind a kettő bögrén, а С terület tárolóvermeiben). Igen gyakori még a háromszögminta, belsejében függőleges zeg-zúg vonallal főleg a fazekak vállán. Ez a késő kelta eredetre visszavezethető díszítésmód az 1. században s a 2. század elején gyakori, a század második felében egyre kevesebb (112. kép/6-9, 11-13). A 4.század utolsó harmadában tűnik fel újra. Bütyökdíszes szürke bögre: Páyi telepünkön a C/14. és 16. tárológödrében található (19. kép/3, 112. kép/10). Egyik világosszürke, jól iszapolt, de nem simított felületű, testén több sorban hegyes bütyökdíszítések. A másik edény rosszul kidolgozott, kézi korongolt kivitelű. Hasonló bütykök a H/5, szelv. égett gödörházának egyik edényén s a G/17, agyagmázas függőleges falú kis poharán láthatóak még, de ez utóbbi formája s kivitele is más. Az objektumokban lévő kevés római, főleg sávos festett kerámiát, festett behúzott peremű tálat s nyersszínű amforákat, a következő periódusban ismertetem. A C/14.gödörben egy vékony, bordázott falú itáliai pohártöredék is volt. A fentiek alapján több esetben feltételezhetjük, hogy a kelta kerámia, mind a szürke simított formák, mind a grafitos ill. festett sávos edények tovább élnek a római kor elején. Többnyire csak a század közepéig, néha 86 GRÜNEWALD 1979. 58, Taf.51, 9-12. Későrómai elterjedéséhez, ld. OTTOMÁNYI1991. 62. (térkép); BRUKNER 1981. TV. 87 MRT 7, 6/24.1h; OTTOMÁNYI 2005a. 81, Abb.5/3; OTTOMÁNYI-GABLER 1985. 212, XXVII/1-3; BRUKNER 1981. T.149/161,163. 133