Farkas Rozália szerk.: Néprajzi-történeti tanulmányok (Studia Comitatensia 29. Szentendre, 2004.)

Klamár Zoltán: Halálban is közösség. Az adorjáni temető vizsgálata

KLAMAR ZOLTÁN (Petőfi Múzeum, Aszód) HALÁLBAN IS KÖZÖSSÉG AZ ADORJÁNI TEMETŐ VIZSGÁLATA Van egy közös szent vigaszunk, A lélek él, találkozunk! BEVEZETÉS A társadalmi szokásokat alakító közösségek egyik legfontosabb szocializációs kérdése az, hogy hogyan viszonyuljanak, mint közösség, a halálhoz, és azon belül milyen legyen az egyén és a közösség viszonya a kirekesztő-elbocsátó rítus fontos színteréhez, a temetőhöz. Ennek a kérdéskörnek a vizsgálatára több féle módszert dolgozott ki a néprajztudomány. A kérdés fontosságát illetően - igaz a hangsúlyt esetenként máshová helyezve - abban megegyeznek a kutatók, hogy a halál és a hozzá kapcsolódó szokáscselekmények sajátos elemét képezik a népi kultúrának. Balassa Iván a kérdést öszszefoglaló tanulmányában kifejti, hogy a néprajzi szempontú dolgozatok, kismonográfiák nem törekedtek teljességre, vagyis nem vizsgálták kellő körültekintéssel a kérdéskör valamennyi néprajzi elemét.

1 A kutatás széttagolódásának kétségtelen jele, hogy a felekezetekhez kötődő vizsgálatok - mintegy divatot teremtve -, a hangsúlyt a református temetőkre helyezik és itt sem beszélhetünk komplexitásról, ugyanis a kérdéskörnek mindössze egy szegmensére tevődik a hangsúly, nevezetesen a fejfára, mint jelre, népművészeti alkotásra állapítja meg Liszka József a kisalföldi temetőkről írott dolgozatának bevezetőjében.

2 Jelentős vonulatot képeznek a temetővizsgálatok sorában az elemzéseket a népművészet kérdéskörébe utaló tanulmányok, kismonográfiák. Ezek rendszerint képes-rajzos albumok, melyek a fent jelzett kérdéskör egy elemére helyezik csupán a hangsúlyt,

3 és mint a közösségi jelrendszer tárgyiasult formáját vizsgálják a sírjeleket, illetve az egész temetőt,

4 ezáltal megint csak elemeire bontva a kérdéskört. A teljességre törekvő kutatások sorában Kunt Ernő munkásságát kell kiemelni,

5 aki a vizsgálatok során közösségben gondolkodott, és a közösség viszonyát a belső törvényszerűségek alapján próbálta értelmezni a temető egészére vonatkozóan. Hasonló elvek és szempontok alapján járta körül a kérdéskört a közelmúltban megjelent erdélyi kismonográfia szerzője, Gergely Katalin, Gyergyószentmiklós népi kultúrájának halálhoz kapcsolódó elemeit vizsgálva.

6 A kutatástörténet e rövid és esetleges áttekintése után elemzésünk szempontjait a fenti hiányosságok kiküszöbölésének szándékával alakítottuk ki, és arra kerestük a választ, hogyan mutatható be egy kisközösség komplex temető kultúráját kialakító, a temető kommunikációs jelrendszerét értelmező szocializált magatartásforma. Adorján temetőjének kutatása - bár viszonylag kis közösségről van szó, hiszen a falu lakosságának lélekszáma 1158 fő

7-, 1997 és 2002 között zajlott.

8 A falu lakosai - akik a közösség temetőjébe temetkeznek katolikusok, ateisták, két nemzeti közösséghez tartoznak, zömében magyarok 1033,143-an cigányok.

9 7-en szerbek,

10 ortodoxok, ők azonban nem használják a falu sírkertjét, ugyanis a kanizsai szerb temetőbe temetkeznek. A temetőben katolikus sírok uralják a szakrális teret, mindössze két felekezeten kívüli sír található, ám ebből is csak az egyik ikonográfiája fejezi ki a különállóságot. Ilyen tekintetben tehát egységes a közösség globális jelrendszere. A több éven át tartó kutatás alkalmat adott - igaz csak az ezredvég tekintetében - folyamatában vizsgálni a közösség viszonyát a temetőhöz, mely az emberélet fordulóinak egyik jelentős színtere. Adorján temetőjének jól elkülönülő terei vannak, melyek a bennük található sírok alapján datálhatok, így a mai temetőterület eme szerkezeti egységei folyamatokat jeleznek, mely folyamatok a temetői formanyelv változásainak bizonyos állomásait jelölik ki. Vannak temetőrészek, melyek a 18-19. századi falusi temetők rendjét, forma- és színvilágát

11 mutatják, ugyanakkor megfigyelhetők 19-20. századi sírcsoportok, melyek átmenetet képeznek a polgárosuló temetőkultúra felé. A 20. század közepétől már Adorján esetében is polgári ízlésvilágot tükröző temetői kultúra alakul ki. A KÖZÖSSÉG ÉS A TEMETŐ TÖRTÉNETE A falunak, mint közösségnek a története a messzi Árpád-korban kezdődik, Gyetvai Péter a vidék telepítéstörténetéről írott monográfiájában említ egy III. Ince pápa által kiadott oklevelet, mely 1198-as datálású.

12 Ebben az időszakban Adorján két faluból állt: Felső- és Alsó-Adorjánból. Ezzel kapcsolatban az adorjáni plébánia évkönyvének első füzetében az alábbiak olvashatók: „Adorján, mely jelenleg igénytelen kis kertész telep, történetét messze időkre visszaviheti. Régi neve Adurian, Adorian, Adurjan, Adorján, Fewladran, és Oladran. A jelenlegi Adorján puszta helyén két község állott, Alsó- és Felső Adorján. Felső Adorján helye most már biztosan nem tudható, csupán hagyományból hallatszik, miszerint a mostani Paper, és a vízöntésnek egykor kitett felső réttől szigetté 91