Farkas Rozália szerk.: Néprajzi-történeti tanulmányok (Studia Comitatensia 29. Szentendre, 2004.)

Sz. Tóth Judit: A németek viselete Pest megye nyugati felében

hegyvidék német asszonyainak kendőjét gyakran a matyó asszonyok hímezték.

40 A fejkendők anyaga kékfestő, világos pamut, vászon, mindenféle mosóanyagból (woschtiechl) készültek. Viseltek delin, kasmír, atlasz, selyem, bársony, plüss, gyapjú, kockás és sima téli és nyári szövetkendőket, hímzéssel, vagy gyári beleszövött mintával. A visegrádi nők parasztpolgári ruhájukhoz fekete csipkekendőt viseltek a templomban. Ékszerként a vállkendős viselethez (a fotók szerint) több, 3-6 soros, világos színű gyöngysor illett, üvegvagy teklagyöngyből szorosan a nyak körül. Az asszonyok az ezüst színűt kedvelték. A nagylányok a 20. században már fülbevalót viseltek, lencse-, kereszt alakút, vagy 4-5 színes kőből kialakított virágos formát. Az első világháború után sok leány lett tagja a Mária Kongregációnak: ők Buda környékén kék szalagon viselték a Mária-érmet, a Dunakanyarban viszont aranyláncra tették. A láncra később kinyitható vagy másféle, például kereszt alakú medaliont tettek. Az 1930-as években Budakalász, Pomáz, Csobánka leányai már köves gyűrűt is viseltek. Harisnyájukat a nők maguk kötötték télre gyapjúból, belinerből, nyárra kender- majd pamutfonalból (pl. „Honleány" fonalból), és selyemből is. A harisnya (strumfl, strimfl) szára a térd fölé ért, de térd alatt kötötték meg. Ha a feje elvásott, boka alatt levágták és újra kötötték. Az ünnepi harisnya fehér vagy kék, olykor csíkban mintás, vagy a boka fölött csipkemintás volt. A lányok általában fehér harisnyában mentek a templomba, az asszonyok kékben, barnában. Köznapra barna, szürke, sötétkék harisnyát húztak, s ilyen volt az idősek harisnyájának a színe is. A 20. század elejére a Buda környéki és a pilisi falvakban eltérő harisnyadivat alakult ki. Buda környékén egyszínű maradt, de a színek állandósultak: a kisebb, iskolás lányok ünnepen mindenütt fehéret hordtak, a nagylányok és asszonyok harisnyájának színe azonban Budaörs környékén a kék volt. A lányok pamut- vagy selyemharisnyája Budaörsön világoskék, ugyanitt az asszonyoké sötétebb kék volt - a környékbeliek csak „kékharisnyásóknak" (dunkelblaue strümfe) emlegették őket. A fél lábszárig érő szoknyával és a bársony körömcipővel a kék harisnya a budaörsi viselet egyik meghatározó jellegzetessége lett. Az öltözködésében hasonló Budakeszin általában szintén kék harisnyát viseltek, de bokáig érő szoknyájuk miatt itt a színnek nem volt olyan jelentősége, mint Budaörsön. A 20. század elején a Pilisben, Pomázon, Kalászon, Csobánkán, Ürömön, Vörösváron a két színből (fehérkék, fehér-világoskék, fehér-vörös) kötött harisnya volt a divat. Harisnyakötő kisiparosok készítették sokféle mintával. Volt csíkos, kockás, cakkos, kígyós, 18. kép. Nagycsalád a 19. század végén Budaörsön. A fiatalasszonyok hátra kötött, keményített kékfestő, ún. egyszarvú kendőben, fekete jangedliben, alatta mintás vállkendőben vannak. Az emberek zárt nyakú, ezüstgombos lajbit, derékig érő kabátot viselnek, melynek a nyak körül kis álló gallérja, elől lejfel gombolható hajtókája van. 65