Farkas Rozália szerk.: Néprajzi-történeti tanulmányok (Studia Comitatensia 29. Szentendre, 2004.)
Sz. Tóth Judit: A németek viselete Pest megye nyugati felében
szövetből varrt, bársonnyal szegett, galléros felsőinget. (Ezt a csíkmintás szövetet női anyagnak tartották.) 22 A falusi legények télen is kiskabátban jártak, a legénynek nem illett fáznia. A házas emberek a mai értelemben vett nagykabátot a huszadik század elején általában már viselték. Eleinte sötét színű posztóból, a módosabb rétegeké fekete, szürke, barna szövetből készült, hátul hasítékkal, két sor gombbal. Gallérja gyakran prémes volt, belül flanel vagy báránybőr béléssel. Csobánkán a báránybőrrel bélelt, posztóból varrott kabát neve mándli. 23 Téli felsőruha volt a köpönyeg, melynek egyik formáját, az „ujjas" köpönyeget a 18-19. században mint „német köpönyeg"-et említik. Ez - párhuzamai alapján 24 - valószínűleg szúrposztóból lehetett. Emléke a Dunakanyarban maradt meg. A18. századi betelepülő német férfiak a térd alá érő nadrághoz gyapjúból kötött, talpalt harisnyaszerű lábbelit viseltek még a következő század első felében is. 25 E hajdani viselet (fél lábszárig érő nadrág, harisnya, kötött vagy posztócipő) nyomát közvetve őrizte meg Ürömön a bőrből készült, lábszárra csatolható „csizmaszárra" vonatkozó adat, amit családi hagyomány szerint a századfordulón még föl-fölvettek, hogy a nadrágot a sártól megóvják. A kötött, vagy posztóból szabott lábbelit otthon egészen az első. világháborúig viselték a férfiak (az asszonyok sokkal tovább), s a házból kilépve facipőbe, klumpába bújtak. Ezt követően munkavégzéshez elterjedt a hátul nyitott bőrpapucs, egyébkor a bakancs. A pantalló szabású nadrághoz ünnepen cúgos vagy fűzős bőrcipőt hordtak. A cipőhöz harisnyát (strimfli) húztak, amit a német harisnyakötők készítettek. A sváb férfiak ünnepi viselete a 19. század közepétől a magyarságtól átvett csizma lett. A legkorábbi 19. századi fotókon ez még puhaszárú, fölül egyenes csizma. Már a század végi fényképeken megjelenik, s egy-két évtized alatt általánossá válik a magyar vágású, azaz elől szív alakban kivágott szárvégű csizma. A legtöbb fényképen ilyet látunk a férfiakon, de pl. Budakalászon az egyenes szárvégű német csizmát hordták. Lábukra kapcát tekertek, úgy húzták fel. Lehúzásához az általánosan ismert csizmahúzót használták, ami fából készült, de előfordult - Dunabogdányban szarvasbogarat formázó - öntöttvasból is. A Dunakanyar településein a csizma viselése a hagyományos öltözettel együtt kb. az első világháború után megszűnt. A paraszti életformát tovább őrző Buda környéki falukban a század közepéig megvolt újabb divat szerinti egyenes, kemény szárral. A fotók tanúsága szerint a vizsgált német településeken a házasemberek már a 19. század utolsó harmadában is bajuszt viseltek. Előfordul köztük mindenféle formájú, ekkoriban a fiatal emberek körében kedvelt volt a vízszintesen álló, igen hegyesre pödrött bajusz. Az 1880-as években készült képen az idős budaörsi bíró, Josep Frank középen elválasztott és a fül mögé simított hosszú hajat visel. A németek kalapja fekete, kerek, kicsit felálló kis karimájú és gömbölyű tetejű volt. Vegyes nemzetiségű településeken már a 20. század elején, másutt a húszas évektől kezdték a nagyobb, tűrt tetejű, városi divatú kalapot viselni. Télen báránybőr, kúp alakú kucsmát viseltek, olykor kissé betűrve, vagy hasonló alakú asztrahán fejrevalót, amit sapkának hívtak. Az 1920-30-as években a fővárosban dolgozók körében divat lett a sütés, simléderes sapka (15. kép), amit a fiatalság otthoni munkában is viselt. (21. kép) VISELET-EGYÜTTESEK Az 1880-as évek sváb férfi viselete egységesnek mondható: sváb jelleget a csokorra kötött nyakravaló és a kabát formája mutat: a derékig érő, széles hajtókás, hat pár gombos német jankl, amit a zsinóros magyar nadrághoz hordtak. A felöltés módja is tükrözte viselője nemzetiségét. Az 1900-as évek elejére a nyakravaló eltűnik, a felöltő formája pedig falunként változik, de mindenképpen két sor gombos marad és hosszabb lesz. Zsinóros nadrágot csak a régi szabású (mándli formájú, széles hajtókás) kabáthoz viselnek már. (8. kép) 1910-ben Borovszky Samu így ír a vármegye német népéről: 26 „A férfiak szabóval készíttetik a ruhájukat, csak a felsőruhát veszik készen. Nyáron a férfiak munkában gatyában járnak, de mivel kendert nem termelnek és a 8. kép. Pomázi házaspár, 1918. Az asszony nem visel csípőpárnát, így a derék kap hangsúlyt. Az ujjas derekát belül szorosra kötötte. A pilisiekre jellemző kék-fehér mintás harisnyában van. Férje kerek kalapot, hosszabb felöltőt, zsinóros nadrágot és magyar vágású csizmát visel. 55
