Farkas Rozália szerk.: Néprajzi-történeti tanulmányok (Studia Comitatensia 29. Szentendre, 2004.)
Sin Edit: Szöveggyűjtemény Szentendre vonzáskörzetének irodalmi topográfiájához
Arvi Järventaus finn író Móricz Zsigmonddal Leányfalun ebédlőasztal székekkel, az ablak alatt sezlon Móricz Idának, a sarokban gyerekágy, a főfalon az ide kiszorult nevezetes kredenc, mely helyett már műremek ebédlőbűtor készült, melyet Fejérkuti Bálint tervezett, és Mocsay mester remekelt. Mind a ketten, kivált az asztalos, számos novella modellje. A sarokban ma is remekül szolgál a cserépkályha. A kisebbik szoba volt a műhely. Az írószoba, ahova lélek be ne tegye a lábát. Csak persze, ha sok a vendég és kell ott is szállás. Vagy sír a baba, és oda jó betolni a kocsit. Meg a gyümölcsös kosarak, befőttes üvegek. (...) A ház kora tavasztól késő őszig nyüzsgött az élettől. Janka, Zsiga, Virág, Gyöngyike, Terka nagymama, a csetneki Gálokból Zsuzsi vagy Terka és Móricz Ida voltak az állandó nyaralók. Terka vagy Zsuzsi, rokon szakácsnék a konyhaasztalban háltak, melynek le lehetett venni a habosra fényesített bádoggal borított fedelét és ágyméretűvé széthűzni. Leányfaluban anyám életében más cseléd nem volt - egyszer később egy német kisasszony -, a kerti munkát Sebőkné, egy öreg napszámosasszony segített végezni. A szőlőt eleinte megbecsülték, mert a mese szerint olyan sokat termett, hogy az első szüret után a rögtön eladott ára kifizette a telket. De aztán kiderült, hogy a mustból igen silány bor forr, mely még a pilisi szekereseknek sem kell - akiktől tűzifát szokás cserélni. ,Akinek egyszer bort adtam el, az nekem többé nem 244 köszön 7 - nevetett apám, és kivágatta a szőlőt. A helyén főzeléket, ribizlit, egrest, virágot termeltek az aszszonyok. A ház előtt szép fehér kavicsban rózsafa grupp virult, a rózsánál nagyobb és színesebb üveggolyók között. A kaputól bevezető hosszú út két oldalán verbéna, rezeda, petúnia - falusi kedves virágok. Öreg fák bóbiskoltak a kertben. Legszebb volt a nevezetes diófa, melynek körös-körül földig borult az óriás koronája. A kert először harmadrésze volt a mostaninak. A második, csatlakozó darabot néhány év múlva, a harmadikat anyám halála után vette apánk. Négy út veszi körül a kertet, léckerítéssel és sövénynyel. Lépésről lépésre kialakították és kellemesen belakták a birodalmat." (Móricz Virág: Anyám regénye) 33 „Feküdtem a Duna-parton, a fűben. Szerencsére itt Leányfaluban még tökéletes természetességében maradt a part. Úgy, mint régen. Mikor még te is lejöttél a vízhez, és tanítottál úszni. Nagyon illedelmes fürdőnadrágod volt. Bő és elég nagy. Fehér bőrödet élvezettel süttetted a napon, és fel sem vetted, ha piros-pecsenye lett belőled. (...) Bobi kutya kedvenc helye a padalja volt, mindig ott, ahol te ültél. Alattad hasalt a kövön és nevetett. Annak a lánya volt Pengő. Abban az évben született, mikor megjelent az új pénz. Mariska néni, a szakácsnő keresztelte el, mondván, hadd legyen a háznál mindig egy Pengő. (...) Emlékszem a macskádra. Fekete kandúr volt. Marci. (...) Hogy szeretted azt az elegáns Marcit! A padon etetted, magad mellett.(...) Egy nagyon régi kuglizás örökre megmarad bennem. (...) Azon a régi nyáron ebéd utáni kuglizás kezdődött. Emlékszem, almás rétes volt ebédre, amit nagymama sütött. О is utánunk jött, nem játszani, hanem gyönyörködni bennünk. Leült a padra és csendes mosollyal figyelt. Egyszerre felállt és szédülten, megtántorodva kapaszkodott a kis bokrok ágaiba, amik nem tudták megtartani. Szédülten, riadtan nézett körül. Te elszürkültél, és hirtelen felugorva, ölbe kaptad szegény, kicsi nagymamát. Bevitted a szobájába, lefektetted. - Másnap reggel lábujjhegyen vittél be hozzá. Úgy feküdt, mintha aludna. (...) Itt temettük el, a pócsmegyeri temetőben, a homokdomb mellett. Komor fenséggel úszott át a komp a halottas kocsival a Dunán.(...) Micsoda hosszú vikendeket töltöttek itt az aktuális lovagok! Volt néha olyan ricsaj, hogy nevetve menekültél előlünk. Állandó vendégek voltak a Gellért fiúk! Négy darab! Sorba mindegyikbe szerelmes voltam. Aztán a két Schöflin fiú meg a két Lutter meg a Ligetiek. Istenem, mennyi fiú volt körülöttünk. Feleveztek a Dunán, már csütörtökön. A fás sufnit rendeztük be legényszállásnak. Szalmazsákok és egypár szék. Ez volt a berendezés. A vikend eltartott keddig, aztán hét végén újra kezdődött.(...)
